Elmozdult a holtpontról a spanyol kormányalakítás, miután VI. Fülöp spanyol király úgy döntött, ad egy esélyt Pedro Sáncheznek, a szocialisták vezetőjének a kormányalakításra. Az elsőség joga az eddigi konzervatív kormányfőt illette volna, Mariano Rajoy azonban nem tudott működőképes többséget felmutatni, igaz, annyira nem is igyekezett. Sánchez egy hónap türelmi időt kért, de korántsem biztos, hogy Madridban is alkalmazható lesz a portugál modell, alakulhat-e progresszív, baloldali koalíció.
Soha ilyen rossz helyzetből nem próbálkozott még miniszterelnök-jelölt a demokrácia helyreállítása óta Spanyolországban. A PSOE főtitkára saját pártja súlyos fenntartásai közepette ajánlotta fel, hogy megpróbálja „a változás koalícióját” felállítani, de csupán 89 mandátuma van a 350 tagú alsóházban. Szinte a lehetetlenre vállalkozott, hiszen a törvényhozás igencsak szétforgácsolódott, egymással össze nem illeszthető erőkből áll össze. A legstabilabb kétségkívül a szocialisták, a radikális baloldali Podemos és a középjobb Ciudadanos koalíciója lenne, a három párt azonban legfeljebb az eddigi konzervatív kormány elutasításában ért egyet, de a gazdaság bajainak orvoslásában már távol állnak a véleményeik. A görög Szirizával rokonszenvező Podemos mindenféle megszorítást elutasít, noha Spanyolország még messze nem kecmergett ki a válságból. A madridi útválasztás az EU számára sem közömbös.
A PSOE „bárói”, befolyásos vezetői határozott vörös vonalat húztak: nem adják áldásukat az összefogásra a radikális baloldallal mindaddig, amíg a Podemos nem mond le egyik fő választási ígéretéről, a katalán önrendelkezés támogatásáról. A miniszterelnök-helyettesi posztra pályázó Pablo Iglesias márpedig ezt nagyon nehezen teheti meg, hiszen pártja éppen amiatt kapott olyan sok szavazatot Katalóniában és Baszkföldön, mivel beígérte a népszavazást az elszakadni vágyó katalánoknak.
A király megelégelhette a cselekvőképtelenséget, azért lépett, de ezzel el is kezdett ketyegni az óra. Ha Pedro Sáncheznek mégsem sikerülne „a kör négyszögesítése”, akkor nemigen marad más kiút, mint az előrehozott választások kiírása. Ám kérdés, másodszorra kap-e valamelyik párt világos felhatalmazást a választóktól?
