Michelisz nagy szezonra készül

Publikálás dátuma
2016.02.04. 06:54
Michelisz (balra) sokat akar tanulni új csapattársától, a világbajnok Robert Huff tól (jobbra) FORRÁS: MICHELISZ NORBERT FACEBOO
Januárban bekövetkezett az, amire már régóta vártak a technikai sportok magyar szerelmesei: a túraautó-világbajnokságon (WTCC) szereplő gyári Honda bejelentette, az idei szezontól Michelisz Norbert az egyik versenyzője. A kétszeres privát világbajnok pilóta lapunknak elmondta, leginkább a családias légkör hiányzik majd neki a régi csapatából.

- Hogyan reagáltak a Zengő Motorsport tagjai, miután megtudták, hogy a gyári Hondánál folytatja a pályafutását?

- Tisztában voltak már a bejelentés előtt azzal, milyen irányba halad a karrierem. Mindenki megértette az álláspontomat, annak ellenére, hogy ők és én is úgy gondoltuk: jó volna tovább folytatni a közös munkát. Olyan volt az egész, mint amikor véget ér egy jó párkapcsolat. Mindkét fél alapjából véve becsüli és szereti egymást, de a külső körülmények miatt „szakítanunk” kellett.

- Mi hiányzik majd legjobban a magyar csapatból?

- A hangulat. Családias légkörben dolgoztunk. Tudom, hogy sokkal sterilebb környezetbe kerülök, de ez persze nem csak negatívumokat rejt magában.

- A Zengő tudatta, hogy ön továbbra is segíti majd a csapat munkáját. Pontosan miben?

- Az új pilóta kiválasztásában biztosan nem. Függetlenül azonban a versenyző személyétől, én mindig ott leszek a magyar istállónak. Akár szakmailag, vagy mint magánember is segítem őket, ha szükségük van rám.

- Vajon egy fiatal magyar tehetség érkezik majd a helyére?

- Főleg a téli holtszezon tapasztalatai alapján azt mondom: ha az a generáció, mely most szimulátorozik, lehetőséget kapna a szereplésre, akkor nagyon rövid időn belül hasonló eredményekre lenne képes, mint én voltam. Persze egy új versenyzőnek időre van szüksége megszokni a versenyautó mozgását, az őt körülvevő közeget, vagy, hogy miként kell együtt dolgozni egy csapattal. Sok tehetséges tizenévest látok.

- Mit javasolna egy ilyen ifjú WTCC-újoncnak?

- Ne helyezze magát felesleges nyomás alá. Az, hogy a WTCC-ben kell szerepelnie, az hatalmas lépés bárkinek, aki még előtte nem versenyzett nemzetközi futamokon. Ugyanakkor azt javasolnám, hogy a tehetségében sose kételkedjen, mert azért tart ott, ahol, mert azok az emberek, akik döntöttek az ő sorsáról, jobban képben vannak a képességeiről, mint egyelőre saját maga. Nekem is sokat segített, ha nem bonyolítottam túl a dolgokat, és csak az autóvezetésre összpontosítottam. Figyelni kell a nüansznyi lehetőségekre: hogyan tud az ember apró mozzanatokat ellesni a gyorsabb pilótáktól.

- Hasonló élmény egy gyári csapatnál kezdeni, mint amikor bekerült a WTCC-be?

- Igen, régen volt már, hogy ennyire vártam egy szezont, mint az ideit. Ez annak is köszönhető persze, hogy megváltozott a környezet körülöttem, az ember pedig mindig látja az új lehetőségeket és a kihívásokat.

- Mennyire mozog már otthonosan a Hondánál?

- Az átigazolásomról szóló bejelentést megelőzően voltam már négy-öt teszten a gyári alakulattal, valamint igyekeztem elutazni olyan gyakorlásokra is, melyeken végül nem vezethettem. Arcról és névről is ismerek most már mindenkit.

- Viszont nem lesz alkalma csapattársként kipróbálnia magát a WTCC kultikus alakja, Gabriele Tarquini mellett, akitől 2015 végén vált meg a japán istálló.

- Szívesen összemértem volna vele a tudásomat úgy, hogy ugyanolyan feltételekkel versenyzünk. Márkatársakként sok esetben megosztottuk az autóval kapcsolatos adatokat egymással. Sajnálom, hogy nem jött össze, de lesz egy másik világbajnok, aki majd kárpótol ezért.

- Jobb pilóta az újonnan érkező Robert Huff?

- Ugyanolyan kaliberű pilótának tartom őt, mint Tarquinit. Bár, ha figyelembe vesszük azt, hogy ő 15 évvel fiatalabb…

- Miben tanulhat a legtöbbet tőle?

- Elsősorban azt, hogy milyen hatékonyan együtt dolgozni egy gyári csapat szerelőivel. Neki már rengeteget tapasztalata van ilyen téren. Másfelől azok a telemetriai adatok, amiket tőle látok, mindenképpen segíthetnek majd abban, hogy még jobb versenyzővé váljak.

- Megismerkedett már a másik csapattársával?

- Tiago Monteiróval ugyanolyan márkájú autót vezettünk az elmúlt három évben, ráadásul sok promóciós eseményen és teszten szerepeltünk együtt, szóval volt alkalmunk már párszor elbeszélgetni.

- Monteirót eddig rendszerint megelőzte a pontversenyben privát pilótaként. Ez nem aggaszthatja őt?

- Biztos nincs benne emiatt „félsz”. Ilyen magas szinten törekedni kell az istállón belüli együttműködésre, de persze bármennyire is egy csapat tagjai vagyunk, figyel minden pilóta arra, hogy ő legyen a legjobb.

- Körvonalazódtak már az istállón belüli erőviszonyok a felkészülési időszakban?

- Egy spanyolországi teszten vettem részt, ahol vezetett már Huff is. Ilyenkor azonban soha nem az egymás elleni köridőnek van jelentősége. Idén egyelőre nagyon jól állunk, de a Citroënt még így sem valószínű, hogy hosszútávon le tudjuk győzni. Fájó ezt kimondani, de realistának kell maradnunk.

- Akkor mi lehet a cél erre a szezonra?

- Konkrét tervekről nehéz beszélni úgy, hogy nem ismerjük az erőviszonyokat. Elég, ha csak az új gyártóra, a Volvóra gondolunk. Mint minden évben, az azonos autókkal versenyző pilóták között szeretnék a legjobb lenni. Bízom abban, hogy a Honda fejlesztései elősegítik, hogy kiegyensúlyozottan ott tudjunk lenni a dobogó közelében.

Közelkép: Ki ölte meg az elektromos autót?

Véletlenül akadtam rá erre a dokumentumfilmre. A címéhez híven, azzal foglalkozott: ki ölte meg az elektromos autót. (Legalább is Amerikában.) Annyira megölték, hogy az utolsó, nagyon szép, több tucat új kocsit ronccsá törték a General Motors egyik telepén. Pedig ezeket az elektromos autókat ugyanez a cég maga fejlesztett ki. Miért, és főleg kiknek az érdekében állt, hogy ezt a brutális megoldást válasszák?

Az első kérdésre, a miértre a cég illetékesei, és némi meglepetésre Kalifornia valamilyen környezetvédő hivatalos szervezetének vezetője – gondolható jó sok pénzért vállalta ezt a szereplést -, arra hivatkoztak, hogy nem volt piaci kereslet az ilyen kocsik iránt. A „környezetvédő” úrnak, mintha nem lett volna tudomása azokról a rettenetesen riasztó adatokról, amelyek a benzingőz miatti betegek és halálozások számairól szóltak a film elején. Az okok között szerepelt, hogy ez az autó csak azoknak lett volna jó, akik pusztán a munkahelyre és hazaautóznak vele naponta, mert egy töltéssel legfeljebb 200 kilométert képes megtenni.

Közben beszélt a filmben egy idős feltaláló, aki sokkal tartósabb akkumulátorokat fejlesztett ki, de a cégét, találmányostól együtt megvették és az újfajta akkumulátort eltüntették. Aztán előkerült a vélhetően legnagyobb bűnös is: az olajipar. Az egyik autós elmondta, hogy éppen ebben az időszakban duplázódott meg a benzin ára Amerikában. Az elektromos autó reklámja meg sem közelítette a hagyományos járművekét. Azok, akik kifejlesztették és megtervezték ezt az elegáns autót, végig mindent megpróbáltak, hogy megmentsék művüket, de mint a példa mutatja: nem túl nagy sikerrel.

Legalábbis az amerikai piacon nem. Mert az egész történet végül arról szólt, hogy az újkori közgazdasági elmélet alapja, amely szerint a piac mindent megold, mennyire korlátozottan igaz csupán. A televíziós piac viszont ez alkalommal jól működött, hogy ilyen filmet is látni lehetett.

Frissítve: 2016.02.03. 22:14

Közelkép: Ki ölte meg az elektromos autót?

Véletlenül akadtam rá erre a dokumentumfilmre. A címéhez híven, azzal foglalkozott: ki ölte meg az elektromos autót. (Legalább is Amerikában.) Annyira megölték, hogy az utolsó, nagyon szép, több tucat új kocsit ronccsá törték a General Motors egyik telepén. Pedig ezeket az elektromos autókat ugyanez a cég maga fejlesztett ki. Miért, és főleg kiknek az érdekében állt, hogy ezt a brutális megoldást válasszák?

Az első kérdésre, a miértre a cég illetékesei, és némi meglepetésre Kalifornia valamilyen környezetvédő hivatalos szervezetének vezetője – gondolható jó sok pénzért vállalta ezt a szereplést -, arra hivatkoztak, hogy nem volt piaci kereslet az ilyen kocsik iránt. A „környezetvédő” úrnak, mintha nem lett volna tudomása azokról a rettenetesen riasztó adatokról, amelyek a benzingőz miatti betegek és halálozások számairól szóltak a film elején. Az okok között szerepelt, hogy ez az autó csak azoknak lett volna jó, akik pusztán a munkahelyre és hazaautóznak vele naponta, mert egy töltéssel legfeljebb 200 kilométert képes megtenni.

Közben beszélt a filmben egy idős feltaláló, aki sokkal tartósabb akkumulátorokat fejlesztett ki, de a cégét, találmányostól együtt megvették és az újfajta akkumulátort eltüntették. Aztán előkerült a vélhetően legnagyobb bűnös is: az olajipar. Az egyik autós elmondta, hogy éppen ebben az időszakban duplázódott meg a benzin ára Amerikában. Az elektromos autó reklámja meg sem közelítette a hagyományos járművekét. Azok, akik kifejlesztették és megtervezték ezt az elegáns autót, végig mindent megpróbáltak, hogy megmentsék művüket, de mint a példa mutatja: nem túl nagy sikerrel.

Legalábbis az amerikai piacon nem. Mert az egész történet végül arról szólt, hogy az újkori közgazdasági elmélet alapja, amely szerint a piac mindent megold, mennyire korlátozottan igaz csupán. A televíziós piac viszont ez alkalommal jól működött, hogy ilyen filmet is látni lehetett.

Frissítve: 2016.02.03. 22:14