Egy szép évfordulóval zárul a hét. Éppen egy éve, hogy magyarok és külföldiek megtudhatták, miképpen változott meg a régi harcostárs álláspontja Orbán Viktorról. Mivel pedig azóta töretlenül folytatódik Simicska Lajos kiszorítása a gazdasági életből, aligha valószínű, hogy a vulgáris szavakkal megfogalmazott vélemény jottányit javult volna. De az is bebizonyosodott, mennyire igazat mondott a kedves vezető, amikor - jó pár éve - oda nyilatkozott, hogy nem arra kell figyelni, amit mond, hanem amit csinál. Először ugyanis úgy reagált a G-nap vádjaira, hogy ő és kormánya nem vesznek részt ilyen vitákban. Aztán azt közölte, nem látja értelmét "ilyen csinn-bumm cirkuszokat csinálni a magyar politikában". Amikor azonban - jó egy hónap múltán - Simicska azzal állt elő, hogy katonakorukban Orbán jelentett róla a szolgálatoknak, már megfenyegette a vállalkozót. És kijelentette: "mindennek rendelt ideje van, az elégtételnek is". Azóta pedig - miniszterelnöki hatáskörének teljes latba vetésével - azon dolgozik, hogy az egykori jóbarát, a Fidesz gazdasági erejének megteremtője, érezze, mennyire erőteljes is az a bizonyos elégtétel.
Nem kétséges, a kedves vezető addig is a hatalom bűvöletében élt, de a 2014-es választás után elmérgesedő vitákból azt a következtetést vonta le, még erősebben kell fognia a gyeplőt. És senkit sem szabad túl közel engedni a kondérhoz, vagyis nem engedheti meg, hogy más is kavargassa a főztjét. Aligha tévedünk nagyot, ha arra következtetünk, hogy a terrorfenyegetés miatt szerinte szükségessé vált alkotmánymódosítás hátterében is ez áll. Egy szép napon nyilván elrévedezett azon a fantazmagórián, hogy milyen jó is lenne teljhatalomhoz jutni. A menekültválság és a nemzetközi színtéren ismétlődő merényletek pedig a kezére játszottak.
Persze azt a kedvenc rádiójában rendszeresen elhangzó péntek reggeli szózatában is el kellett ismernie, hogy Magyarország - Európa sok államától eltérően - nem tartozik a fenyegetett országok közé. Mivel megvédte magát és nem engedte be a migránsokat. De ez nem jelenti azt, hogy a jövőben ne változna a helyzet. És a terrorfenyegetést meg kell előzni. Ha tehát Orbán Viktor bármikor úgy ítéli meg, hogy az események megkövetelik - vagy éppenséggel valamihez szükségesnek véli -, akkor hatvan napra kezébe kaparintaná a teljhatalmat. Természetesen a zemberek biztonsága érdekében, hogy megvédhesse őket. Hogy még érzékelhetőbbé tegye a veszélyt, azt is jelezte, a baloldal nem tekinti valódinak a terrorfenyegetést és ezzel bizonyára sok hívét meg is tudja győzni.
Fájdalom, e ponton Simicska felelősségére nem mutathatott rá, így aztán az interjúnak nevezett beszédben nem is tért ki az egy évvel ezelőtti eseményekre. Mint ahogy szintén említetlenül maradt a hét másik jelentős vitája, amely a bírói függetlenséget érintette. Bizonyára úgy gondolta, hogy kijelölt szócsövei már kellőképpen lerántották a leplet az önálló döntéseket hozó - és így a nemzeti együttműködés rendszerével szembemenő - bírákról. Az pedig, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke is azt kérte a hatalomtól, tartsák tiszteletben a bírók függetlenségét és bízzanak a bírói felelősségben, még nyilván további egyeztetést igényel. Az kétségtelen, "nem ezt vártuk tőled Handó elvtársnő", s meglehet, képesek olyan helyzetet teremteni, hogy Handó Tünde, vagy Darák Péter főbíró vegye a kalapját és belássa, milyen súlyosan hibázott.
Nem úgy Balog miniszter, aki mellett nem tudnak olyan villámok csapkodni, hogy elismerje, valami baj mégiscsak lehet az egészségügyben és az oktatásban, ami - sok más területtel együtt - hozzá tartozik. Miután ugyanis az emberminiszter Miskolcon rácsodálkozott az oktatás napi gondjaira, a héten pedig országos tiltakozó megmozdulásokkal kellett szembenéznie, a kedves vezető megmagyarázta, mennyire rendben van minden. "Jó irányba indultunk el" - mondta, miután minden problémáért a 2010 előtti rendszert tette felelőssé. Akkor ugyanis minden rossz volt - Orbánéknak egy pénzügyileg csődbe ment rendszert kellett átvenniük -, de aztán a gyereket állították a középpontba (kit kellett volna?), minden egyszeriben megváltozott. Most ugyan még párbeszédre van szükség, meg egyeztetésekre (mellesleg: netán válaszolni kellene a tanárok és diákok jogos követeléseire), de azért a kép, amelyet a miniszterelnök - felelősen - lefestett, rendkívül pozitív volt.
Mi más is lehetne. Hála pártunknak és kormányunknak, ez egy olyan ország, ahol nagyon jó élni, ellentétben egy csomó másikkal, itt Európában. Gond egy szál se, aki mást mond, az rémképeket fest a falra. Igaz, kicsit egyedül maradtunk, hiszen szembeszálltunk nemcsak az unióval, hanem még Amerikával is, de vigasztaljon mindenkit az a tudat, hogy nekünk van igazunk. Pontosabban bölcs vezérünknek, akinek köszönhetően idáig jutottunk. Mint már említettük, a tökéletes boldogsághoz már csak az hiányzik, hogy a kormány - de főleg Orbán Viktor - teljhatalomhoz juthasson, de ha minden megfelelő mederben halad, az is meglesz.
Ami azt illeti, Simicska véleményét igazolta az idő.
