Mi kell a magyarnak?

Publikálás dátuma
2016.02.08. 06:48
Az utóbbi évek nagy sikere a könyvpiacon a felnőttszínezők sora, különösen Johanna Basford Titkos kert című munkája FOTÓ: NÉPSZA
A tavalyi év legsikeresebb magyar regénye a Bookline szerint Gárdos Péter filmrendezőnek a szülei kivételes szerelmi történetét feldolgozó regénye, a Hajnali láz. A legkelendőbb művek között volt Frei Tamás negyedik politikai krimije, jól fogyott a költő-író szerelmek történetével berobbanó Nyáry Krisztián friss kötete is.

Magyarország legnagyobb internetes könyvkereskedőjének, a Bookline-nak, felmérései jóvoltából képet kaphatunk arról, hogy nagyjából mit olvastak a magyarok 2015-ben. Fontos tény, amit Jávor Zsófia, a Libri-Shopline Nyrt. pr managere a Népszavának hangsúlyozott: az eladási lista összeállításakor mindig az egyedi vásárlásokat veszik számba, s figyelmen kívül hagyják a különböző kedvezményeket és akciókat, a nagykereskedelmi rendeléseket. A Bookline tavalyi évet áttekintő felmérése is arról tanúskodik, hogy habár olvasunk magyar szerzőket is, legalább olyan mértékben döntünk külföldi írók mellett, a nemzetközi könyvsikerek legalább annyira meghatározóak számunkra is, mint más országok könyvfalói számára. Az összesítés megerősíti azt is, amit tapasztalatból sejtünk: a szépirodalom komoly versenytársa a szórakoztató irodalom.

A Bookline összesítése szerint 2015 legsikeresebb magyar regénye Gárdos Péter Balázs Béla-díjas filmrendező a koncentrációs tábort túlélő szüleinek szokatlan és érzelmektől túláradó sztoriját bemutató regénye, a Hajnali láz lett. A szerelmi történet tavaly jelent meg a Librinél, éppen öt évvel azt követően, hogy egy kisebb kiadó először megjelentette. Nemzetközi siker is lett: a kötet jogait 2015-ben huszonhat külföldi könyvkiadó vásárolta meg, többek között angol, német, francia, olasz és spanyol nyelvterületre eljuttatva a művet. Sőt, még Dél-Koreában és Brazíliában is megjelenik. (A műből készült azonos című, alapvetően fekete-fehér filmváltozat nem lett világsiker; a decemberben, egy nagy hollywoodi szuperprodukció árnyékában bemutatott film szinte érdektelenségbe fulladt a magyar mozikban.)

Frei Tamás, a kereskedelmi televíziózásból közismert személyiség az egyetlen olyan szerző a sikerlistán, akinek műve két hónapon át is a legjobban fogyó kötet volt. Agrárbárók című újabb politikai tárgyú thrillere októberben és novemberben is a Bookline dobogójának csúcsán állt, de a kötet iránti érdeklődés még decemberben sem hanyatlott igazán. Akkor mindössze a második helyre csúszott vissza a nemzetközi politikával foglalkozó, a korrupciót és égbekiáltó aljasságokat bemutató könyv az eladási listán. Az idén ötvenéves Frei Tamás a Népszava érdeklődésére elmondta, hogy az Agrárbárókat kiadó Alexandra Könyvkiadó összegzése szerint karácsonyig – a megjelenést követő két hónapban – összesen 110 ezer példány fogyott a könyvből, ez az eredmény természetesen elégedettséggel tölti el.

„Összehasonlítva a megelőző három kötettel, a korábbi André-regényekkel, eddig ez fogyott a legnagyobb példányszámban a hasonló, karácsony előtti időszakban” – tette hozzá. A 2010 óta futó André-sorozat első három kötete, amelyeket az azóta csődbe ment Ulpius Kiadó adott ki, mintegy 1,6 milliárd forint bevételt termelt, mind a három kötet egyénileg körülbelül négyszázezres példányszámban kelt el. Ezzel Frei kötetei az elmúlt évek legmagasabb példányszámban eladott magyar regényeinek számítanak. Kérdésünkre, hogy mit gondol, mi lehet mind az új, mind korábbi sikerének titka, Frei Tamás azt felelte: „Nincs titok. Tévéműsor készítőként is abban hittem, amiben regényíróként. A nézők, olvasók értékelik a befektetett munkát, alaposságot és azt, hogy a sorok mögött van szenvedély, élvezet, az író valóban szereti azt, amit csinál. És talán ért a témához legalább annyira, mint magához a műfajhoz” – mondta.

Az Így szerettek ők című író-költő szerelmeket bemutató kötet szerzője, Nyáry Krisztián új munkája, a harminc példaértékű magyar sorsot bemutató Merész magyarok is keresett könyv volt tavaly. A Magvető Kiadó igazgatója a Népszava érdeklődésére azt mondta, egy-két héten belül kap hivatalos elszámolási adatot a Corvina Könyvkiadótól, de információi alapján mintegy húszezer példány fogyott a műből a november 15-i megjelenés és december vége közötti időszakban. „Másfél hónap alatt ez nagyon jó eredménynek számít, ráadásul újabb lendületet adott az előző években megjelent könyveimnek is” – összegezte Nyáry Krisztián. „A siker nyitja az lehet, hogy szeretjük a történelmet személyes történeteken keresztül értelmezni, ráadásul a példaszerű emberi sorsokra is kíváncsiak vagyunk. Sorsfordító döntések előtt morális útmutatást adnak, erőt merítünk belőlük”.

Meglepő módon A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása is rendkívül jól teljesített, különösen ha azt vesszük, hogy az Akadémiai Kiadó augusztusban megjelent kiadványa nem irodalmi olvasmány, hanem az új magyar helyesírási szótár. A Bookline sikerlistája kifejezetten egyéni vásárlásokból áll össze, így a váratlanul jelentős eladott példányszámot nem indokolhatják az iskolák, egyetemek által leadott rendelések. Jelentős sikereket ért el Giulia Enders huszonöt éves német orvostanhallgató Bélügyek - A belek csodálatos világa és a jó emésztés című kötete is, a mű kétszázhúsz napig szerepelt a sikerlistán.

A Bookline szerint jelentős példányszámban keltek el az utóbbi évek legnagyobb trendjének számító felnőtt színezők (különösen a skót Johanna Basford Titkos Kert című munkája), de a relaxációs mesék, a sikerhez vezető útra segítő útmutatók, az ezotéria tárgykörű művek és a stresszoldó technikákat bemutató ismeretterjesztő könyvek is kapósak voltak. Beck Andrea pozitív gondolkodásról szóló meséje, A Titoktündér népszerűsége töretlen: az idei januári összesítésben is helyet kapott, immáron több mint négyszáz napja őrizve toplistás helyezését.

A magyarokat is beszippantotta Paula Hawkins brit írónő lélektani krimije, A lány a vonaton. Az Alfred Hitchcock világát idéző, az új Holtodiglanként emlegetett kötet a tavaly januári megjelenését követő két hónapban egymillió példányban fogyott külföldön, mostanra pedig egyedül az Egyesült Államokban több mint 3,5 millió példányban értékesítették. A kötet a legtöbb magyar könyves toplistán (Alexandra, Libri, Bookline, Moly) előkelő helyen szerepelt, itthon a Bookline-on két hónapon át a legjobban fogyó könyv volt. 2015-ben több irodalmi filmfeldolgozás került a mozikba, tapasztalat: a Beavatott című fantasy könyvsorozat, A szürke ötven árnyalata című erotikus botránykönyv és az amerikai Andy Weir sci-fije, A marsi is jobban teljesített a filmváltozat mozikba kerülését követően, mint annak előtte.

Az örökifjú Wahorn és a Tapasztalt Ecsetek

Publikálás dátuma
2016.02.08. 06:46
Wahorn András: Amerika volt az egyetemem. Ott értettem meg magam FOTÓ: MTI/KOSZTICSÁK SZILÁRD
Életmű-kiállítással jelentkezik Wahorn András képzőművész és zenész, az egykori Bizottság együttes tagja. A MissionArt és a B55 galériákban egyszerre rendezett tárlat a művész hetvenes évekbeli munkáitól egészen a legújabb festményeiig szemezget. A 62 éves alkotóval újrakezdésről, amerikai tapasztalatairól és a televíziós szereplésről beszélgettünk.

- A kiállítás címe Wahorn Forever. E szerint Wahorn András mindig megújul?

- Igazából nem feltétlenül megújulok. Inkább nem öregszem meg lélekben. Az ember az egész életében ugyanolyan marad, mint amilyennek megszületik. Lehet, hogy változik az idők során a teljesítménye, vagy a hozzáállása a környezetéhez, de belül nem változik. Persze én is megújulok, mivel nem szeretem kétszer ugyanazt csinálni. Sőt, amikor gitározom, néha azt hiszem, jobb vagyok, mint Jimmy Hendrix. Aztán jót nevetek magamon.

- A zenében szeret kísérletezni. Példa rá a Tapasztalt Ecsetek együttese.

- Van több együttes is, a megújulás végett. (nevet) Hisz ahány emberrel játszom, annyiféle impulzust kapok. Három csapatom van, ezek a Wahorn Airport, a Noise Flowers és a már említett Tapasztalt Ecsetek.

- Mi a koncepció az egyes zenekarokban?

- Mindhárom együttesben szinte ugyanaz a koncepció. Mint mondtam, nem tudom ismételni ugyanazt, s ez a zene esetében is igaz. Két hangot se szeretek ugyanúgy lejátszani. Ezért mindegyik zenekaromban alapszabály, hogy improvizáljunk. Nem tudjuk és nem is akarjuk tudni, hogy mi lesz egy koncerten. A koncertünk olyan, mint az élet, vagyis nem lehet tudni, mi fog történni a következő pillanatban.

- A nyolcvanas évek Bizottság együttesének szellemisége átszivárog az új formációkba?

Nem. Lehetetlen, hogy átszivárogjon. A Bizottság egy speciális együttes volt abban az időben, melyben efZámbó István, feLugossy Laca és Wahorn András szerették egymást. Mindig együtt zenéltünk, együtt festettünk. Annyira összenőttünk, hogy 1970-től 1985-ig nem is állítottunk ki külön-külön, csakis közösen. A két társam, efZámbó és feLugossy nélkül nehéz elképzelni a Bizottságot, de már anélkül a korszak nélkül sem lehet, amelyben ez a zenekar megszületett.

- Tehát nem is lesz több Bizottság koncert?

- Nem vagyok hajlandó csinálni, mert nem lehet.

- Ezért dolgozik olyan fiatalabb művészekkel, mint a Bëlga együttes, vagy Töttös Kata festőművész?

- Pontosan, szeretek velük lenni. A Bëlga esetében például az a jó, hogy nem én vezetem a zenekart. A Bëlgában én csak részt vettem, a háttérben szaxofonoztam és énekeltem egy keveset. A Bëlgát nagyon sokra tartom. Szoktam is mondani, hogy igazából ők a Bizottság szellemi örökösei, mivel ők is szabadok. Szabadon énekelnek olyan dolgokról, amikről senki se. Az egész magyar kultúránkat feldolgozzák. Töttös Katával, a barátnőmmel már egy éve élünk együtt, és vannak közös alkotásaink is. Mindez azért érdekes, mert ő fotórealista stílusban alkot, én meg úgy festek, mint egy gyerek. Miközben egy azon vásznon alkotunk. Ez példátlan a művészeti életben.

- Az Egyesült Államokban 13 évig élt, dizájnerként kereste a kenyerét. Mit tanult Amerikától?

- Amerika volt az egyetemem, a főiskolám. Én az Államokban értettem meg önmagamat és a világot is. Egyszer s mindenkorra. A nyolcvanas évek elején úgy éreztem, feltétlenül ki kell utaznom a tengeren túlra, hogy világhíres legyek. Hiszen Amerika a világ úgymond kutatólaboratóriuma. Ami ott történik, amit ott kitalálnak, az később az egész világon fontossá válik.

- Végül mégsem lett nemzetközi sztár.

- Azt hittem, hogy két hónap alatt híres leszek. Itthon, a Kádár-korszakban híres művészként tekintettek rám, úgy véltem, az USA-ban is az leszek. De félreértettem mindent. Az amerikai művészetre is úgy tekintettem, ahogy azt egy magyar ember akkoriban látta. Ha Andy Warhol képein feltűnik egy Coca-Cola üveg, az egy amerikai szemében eldobni való szemét. Nekem, egy magyarnak a kóla volt a szabadság szimbóluma. Meg kellett értenem, hogy más az amerikai mentalitás. Hiába olvastuk ugyanazokat a könyveket, mint az amerikaiak, vagy néztük ugyanazokat a filmeket, nem értettük meg a kultúrájukat. Mi egy „magyar” Amerikát értettünk ki belőle. A hamburgert is fasírtos pogácsának fordítottuk.

- Itthon hogyan értékelte át magában mindezt?

- Amit magamról, a világról és a művészetről hittem korábban, arról kiderült, hogy tévedés. Én viszont kalandor vagyok, így nem zavar, ha kiderül, hogy hülyeséget gondoltam. Amerikából részben azt is megértettem, hogy az idő eljárt felettem. A művészetbe is inkább a fiatalok, a még tapasztalatlan fiatalok tudnak újat hozni. Ők képesek az életet újabb és újabb formákban megfogni. Aztán mikor hazajöttem, vettem magamnak a megspórolt pénzemből egy ingatlant Mezőszemerén. Ott olcsók voltak a házak, de kegyetlen az élet.

- Kegyetlen? Hogy érti?

- Rossz a közbiztonság. Eleinte azt gondoltam, hogy visszautazom Los Angelesbe, de egy-két mezőszemerei éjszaka után valami nagyon izgalmas élet sejlett föl előttem. Mindennapos küzdelem a természettel, a környezetemmel. Eső, fagy, árvíz. Rájöttem, én erre vágyom.

- Ön gyakran kritizálja a kormány politikáját, mégis elfogadott egy felkérést a Hír TV Szabadfogás című közéleti műsorában. Miért?

- Én bármilyen oldalról elfogadok felkérést, ha szabadon kifejthetem a véleményem, ha alkalmam nyílik tőlem eltérő nézetű emberekkel ütköztetni az álláspontomat. Magyarországon sokan ezt nem szeretik. Ha más a véleményed, mint az ellenfelednek, azt már személyes támadásnak veszi. Én ezt másképp látom. Sokat segítene az, ha az emberek beszélgetnének egymással, meghallgatnák egymást.

- A műsorban viszont inkább vitáznak a felek mint egyetértenek.

- Nem hiszem, hogy egy vitának mindig meggyőzéssel, egyetértéssel kell zárulnia. Például amikor ordítozom a műsorban, akkor nem azért ordítozom, hogy meggyőzzem a másikat, hanem hogy befejezzem a mondanivalóm. De a lényeg, hogy mindenki máshogy látja a világot. Ahogy a szépség, úgy az igazság is szubjektív.

Az örökifjú Wahorn és a Tapasztalt Ecsetek

Publikálás dátuma
2016.02.08. 06:46
Wahorn András: Amerika volt az egyetemem. Ott értettem meg magam FOTÓ: MTI/KOSZTICSÁK SZILÁRD
Életmű-kiállítással jelentkezik Wahorn András képzőművész és zenész, az egykori Bizottság együttes tagja. A MissionArt és a B55 galériákban egyszerre rendezett tárlat a művész hetvenes évekbeli munkáitól egészen a legújabb festményeiig szemezget. A 62 éves alkotóval újrakezdésről, amerikai tapasztalatairól és a televíziós szereplésről beszélgettünk.

- A kiállítás címe Wahorn Forever. E szerint Wahorn András mindig megújul?

- Igazából nem feltétlenül megújulok. Inkább nem öregszem meg lélekben. Az ember az egész életében ugyanolyan marad, mint amilyennek megszületik. Lehet, hogy változik az idők során a teljesítménye, vagy a hozzáállása a környezetéhez, de belül nem változik. Persze én is megújulok, mivel nem szeretem kétszer ugyanazt csinálni. Sőt, amikor gitározom, néha azt hiszem, jobb vagyok, mint Jimmy Hendrix. Aztán jót nevetek magamon.

- A zenében szeret kísérletezni. Példa rá a Tapasztalt Ecsetek együttese.

- Van több együttes is, a megújulás végett. (nevet) Hisz ahány emberrel játszom, annyiféle impulzust kapok. Három csapatom van, ezek a Wahorn Airport, a Noise Flowers és a már említett Tapasztalt Ecsetek.

- Mi a koncepció az egyes zenekarokban?

- Mindhárom együttesben szinte ugyanaz a koncepció. Mint mondtam, nem tudom ismételni ugyanazt, s ez a zene esetében is igaz. Két hangot se szeretek ugyanúgy lejátszani. Ezért mindegyik zenekaromban alapszabály, hogy improvizáljunk. Nem tudjuk és nem is akarjuk tudni, hogy mi lesz egy koncerten. A koncertünk olyan, mint az élet, vagyis nem lehet tudni, mi fog történni a következő pillanatban.

- A nyolcvanas évek Bizottság együttesének szellemisége átszivárog az új formációkba?

Nem. Lehetetlen, hogy átszivárogjon. A Bizottság egy speciális együttes volt abban az időben, melyben efZámbó István, feLugossy Laca és Wahorn András szerették egymást. Mindig együtt zenéltünk, együtt festettünk. Annyira összenőttünk, hogy 1970-től 1985-ig nem is állítottunk ki külön-külön, csakis közösen. A két társam, efZámbó és feLugossy nélkül nehéz elképzelni a Bizottságot, de már anélkül a korszak nélkül sem lehet, amelyben ez a zenekar megszületett.

- Tehát nem is lesz több Bizottság koncert?

- Nem vagyok hajlandó csinálni, mert nem lehet.

- Ezért dolgozik olyan fiatalabb művészekkel, mint a Bëlga együttes, vagy Töttös Kata festőművész?

- Pontosan, szeretek velük lenni. A Bëlga esetében például az a jó, hogy nem én vezetem a zenekart. A Bëlgában én csak részt vettem, a háttérben szaxofonoztam és énekeltem egy keveset. A Bëlgát nagyon sokra tartom. Szoktam is mondani, hogy igazából ők a Bizottság szellemi örökösei, mivel ők is szabadok. Szabadon énekelnek olyan dolgokról, amikről senki se. Az egész magyar kultúránkat feldolgozzák. Töttös Katával, a barátnőmmel már egy éve élünk együtt, és vannak közös alkotásaink is. Mindez azért érdekes, mert ő fotórealista stílusban alkot, én meg úgy festek, mint egy gyerek. Miközben egy azon vásznon alkotunk. Ez példátlan a művészeti életben.

- Az Egyesült Államokban 13 évig élt, dizájnerként kereste a kenyerét. Mit tanult Amerikától?

- Amerika volt az egyetemem, a főiskolám. Én az Államokban értettem meg önmagamat és a világot is. Egyszer s mindenkorra. A nyolcvanas évek elején úgy éreztem, feltétlenül ki kell utaznom a tengeren túlra, hogy világhíres legyek. Hiszen Amerika a világ úgymond kutatólaboratóriuma. Ami ott történik, amit ott kitalálnak, az később az egész világon fontossá válik.

- Végül mégsem lett nemzetközi sztár.

- Azt hittem, hogy két hónap alatt híres leszek. Itthon, a Kádár-korszakban híres művészként tekintettek rám, úgy véltem, az USA-ban is az leszek. De félreértettem mindent. Az amerikai művészetre is úgy tekintettem, ahogy azt egy magyar ember akkoriban látta. Ha Andy Warhol képein feltűnik egy Coca-Cola üveg, az egy amerikai szemében eldobni való szemét. Nekem, egy magyarnak a kóla volt a szabadság szimbóluma. Meg kellett értenem, hogy más az amerikai mentalitás. Hiába olvastuk ugyanazokat a könyveket, mint az amerikaiak, vagy néztük ugyanazokat a filmeket, nem értettük meg a kultúrájukat. Mi egy „magyar” Amerikát értettünk ki belőle. A hamburgert is fasírtos pogácsának fordítottuk.

- Itthon hogyan értékelte át magában mindezt?

- Amit magamról, a világról és a művészetről hittem korábban, arról kiderült, hogy tévedés. Én viszont kalandor vagyok, így nem zavar, ha kiderül, hogy hülyeséget gondoltam. Amerikából részben azt is megértettem, hogy az idő eljárt felettem. A művészetbe is inkább a fiatalok, a még tapasztalatlan fiatalok tudnak újat hozni. Ők képesek az életet újabb és újabb formákban megfogni. Aztán mikor hazajöttem, vettem magamnak a megspórolt pénzemből egy ingatlant Mezőszemerén. Ott olcsók voltak a házak, de kegyetlen az élet.

- Kegyetlen? Hogy érti?

- Rossz a közbiztonság. Eleinte azt gondoltam, hogy visszautazom Los Angelesbe, de egy-két mezőszemerei éjszaka után valami nagyon izgalmas élet sejlett föl előttem. Mindennapos küzdelem a természettel, a környezetemmel. Eső, fagy, árvíz. Rájöttem, én erre vágyom.

- Ön gyakran kritizálja a kormány politikáját, mégis elfogadott egy felkérést a Hír TV Szabadfogás című közéleti műsorában. Miért?

- Én bármilyen oldalról elfogadok felkérést, ha szabadon kifejthetem a véleményem, ha alkalmam nyílik tőlem eltérő nézetű emberekkel ütköztetni az álláspontomat. Magyarországon sokan ezt nem szeretik. Ha más a véleményed, mint az ellenfelednek, azt már személyes támadásnak veszi. Én ezt másképp látom. Sokat segítene az, ha az emberek beszélgetnének egymással, meghallgatnák egymást.

- A műsorban viszont inkább vitáznak a felek mint egyetértenek.

- Nem hiszem, hogy egy vitának mindig meggyőzéssel, egyetértéssel kell zárulnia. Például amikor ordítozom a műsorban, akkor nem azért ordítozom, hogy meggyőzzem a másikat, hanem hogy befejezzem a mondanivalóm. De a lényeg, hogy mindenki máshogy látja a világot. Ahogy a szépség, úgy az igazság is szubjektív.