Olvasom kedvenc lapomban az Unió jövőjével foglalkozó cikket, amiben sok igazság van, de engem jobban izgat Magyarország jövője. Amikor az Unió tagja lettünk olyan lehetőség tárult ki előttünk, ami történelmünk során talán soha. Egy demokratikusan működő szervezet részesei lettünk, amelynek döntéseibe szavazati jogunkkal beleszólhatunk. Nem uralkodnak rajtunk - mint már annyiszor-, persze kompromisszumokat is kell kötnünk, mert minden ország magának csak a jobbat akarja, a kedvezőtlent meg másokra hagyni. Mit tettünk a reánk szakadt lehetőséggel? Orbán előtti kormányok a jó vagy rossz döntéseik ellenére igyekeztek kihasználni az Unió adta előnyöket az ország javára. Orbán gyökeresen változtatott, leépítette a demokráciát, ami az Unió lelke, kihasználta az Uniós pártcsaládja adta elnéző magatartását szavazataiért, gyakorlatilag abból él, amit onnan kap.
Demokratikusnak nevezett diktatúrát épít, amiből a demokratikus jelző eltűnése csak idő kérdése, lásd a tervezett alkotmánymódosítást. A magyarok a történelmük során már tapasztalhatták a diktatúrát, jobbról is, balról is. Az Uniótól ez idegen, ki fogunk onnan kerülni, esetleg egy laza szövetségben maradhatunk, de az már messze nem lesz az, amiben most élünk. Én úgy látom, a fiatalok tisztában vannak ezzel, nem véletlenül hagyják el hazájukat, tanulni, vagy dolgozni. Őket nem lehet a nemzetieskedéssel átverni, ők európainak érzik magukat, akár itthon, akár más uniós országban élnek. Nekik kell Magyarország jövőjét felépíteni, mi idősebbek segíteni fogunk, de ez az ő kötelességük és felelősségük.