Előfizetés

Orbán Ráhel tényező a turizmus államosításában?

Publikálás dátuma
2016.02.10. 12:20
Forrás: Facebook/Orbán Viktor
Zártkörű beszélgetésen magyarázta Rogán Antal miniszter, miért lesz jó a turizmus újfajta állami irányítása. Orbán Viktor turizmust tanuló lánya is ott volt, akárcsak Andy Vajna filmügyi kormánybiztos. Az egyik szervező ezt azzal magyarázta: Orbán Ráhelt mint külföldön tanuló fiatalt hívták meg, a nemrég TV2-t is megvásárló Vajna pedig olyan fontos az országimázsnak, hogy „húsz kellene belőle”. Szakmai szervezeteket is megkérdeztünk, de sokan nem is hallottak az eseményről - írja a HVG.

Orbán Ráhel, a miniszterelnök lánya és Andy Vajna filmügyi biztos/TV2-tulaj is ott volt azon a múlt heti zártkörű háttérbeszélgetésen, amelyen Rogán Antal, a miniszterelnök kabinetfőnöke „a fontos piaci szereplőket” tájékoztatta a kormány turizmussal kapcsolatos elképzeléseiről. Információikat többen is megerősítették azok közül, akik velük együtt végighallgatták, hogyan vázolja fel a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője az ágazat teljes átalakítását jelentő kormányzati koncepciót. Az eseményen a lap forrásai ugyanakkor nemigen látták a legnagyobb szakmai szervezetek képviselőit, akik közül többen azt mondták, nem is tudták, hogy egyáltalán volt ilyen.

A lap úgy értesült, hogy a turizmusfórumot már korábban elkezdték szervezni, többen csak annyit tudtak, hogy várható egy rendezvény, „ahol lesz egy bejelentés”. Csakhogy múlt héten, a csütörtökre megszervezett esemény előtti napon a hvg.hu nyilvánosságra hozta az előterjesztés legfontosabb pontjait. Vagyis idő előtt kiszivárgott, milyen új, erősen központosított állami intézményrendszerrel irányítaná a jövőben a kormány a teljes idegenforgalmat, hozzácsapva még a vendéglátást is.

„A Budapest Barátai Együttműködés egy vegytiszta civil kezdeményezés” – mondta a hvg.hu-nak az egyik szervező, Bienerth Gusztáv, a budapesti olimpiát célul kitűző BOM egyik alapítója, aki szerint múlt csütörtöki rendezvényüknél is kifejezetten szempont volt, hogy „ne legyen átpolitizálva”. Mint mondta, őt elsősorban a 2024-es budapesti pályázat megvalósításának támogatására létrehozott Olimpiai Védnökök Testületének tagjaként érdekli a turizmus új rendszere. „Az olimpiai pályázaton kívül több óriási esemény készül a fővárosban, Budapest jön föl, mégsem sikerült létrehozni például egy globális Budapest brandet. Vagyis ha sikerül kormányzati segítséggel még rendbe is rakni a turizmus irányítását, akkor még nagyobb növekedést lehet generálni – ez ennek az egész kezdeményezésnek a fundamentuma” – jelentette ki.

Bienerth Gusztáv semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy nagy szakmai szervezetek képviselői nem voltak jelen, Andy Vajna és a kormányfő lánya viszont igen. „Ez eleve nem szakmai kérdés, az állam miért ne alakíthatná át a szervezeti struktúráját a hatékonyabb működés érdekében” – mondta a budapesti baráti kör egyik alapítója. „Andy Vajnának a filmturizmuson keresztül fontos szerepe van a nemzetközi imidzsünkben, szerepe van abban, hogy milyen kép alakul ki hazánkról a világban. Ez ténykérdés, és amit ebben az elmúlt években a filmügyi biztos felmutatott, annak alapján húsz Andy Vajna kellene” – vélte Bienerth, aki szerint ehhez semmi köze sem Vajna befektetéseinek, sem privát életének.

Orbán Ráhel meghívását pedig azért tartották fontosnak, mert „számítanak a külföldön tanuló vagy a szakmához kötődő, külföldön dolgozó fiatalokra”. „Manapság fontos, hogy a külföldön tanuló, dolgozó fiatalok hazajöjjenek. Orbán Ráhel ráadásul ennek a területnek az egyik legpatinásabb szakintézményében tanult” – tette hozzá, vagyis a bevonása független attól, hogy a kormányfő rokona. Így más, neves külföldi turisztikai képzésen résztvevőket is meghívtak, csak nem mindenki tudott hazajönni – tette hozzá Bienerth Gusztáv.

A teljes cikket itt olvashatja. 

 

A szeretet hírnöke

Rónay László
Publikálás dátuma
2016.02.06. 08:30
Bernardo Strozzi festménye
Sokszor elgondolkodom Jézus szavain. Azt mondta a ravaszul megkísértő farizeusoknak: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.” Ma is nagyon időszerű ez a gondolat, hiszen sokan fontosabbnak gondolják a császárnak való megfelelést, mint Isten törvényeihez igazodni. A császárok jutalmat osztogatnak. Isten viszont lemondást sürget és újra meg újra arra késztet, éljünk és tevékenykedjünk szeretetben.

A magyar püspöki kar sokszor emlegetett tagja Beer Miklós, a váci egyházmegye püspöke. Sokan úgy emlegetik, mint a baloldal meggyőződéses képviselőjét. Akadnak, akik elhatárolódnak tőle, mások szerint azokat a gondolatokat fogalmazza meg, amelyekkel a hívő kereszténynek azonosulnia kellene.

A gyűlölet parazsa

Nem kis érdeklődéssel olvastam a püspökkel készített beszélgetést, amelynek már a címe is mellbe vágó: Szeressetek ott, ahol gyűlölnek. (Beszélgetőtársa Réti József, a könyv magánkiadásban jelent meg.) Ha széttekintünk, azt tapasztaljuk, hogy mindenhol gyűlölet habzik föl, a másként gondolkodók megbélyegzése, kiközösítése megszokott, néha egyenesen kötelező. Még Krisztus szolgái között is vannak, akik lelkesen fújják a gyűlölet parazsát, nehogy elhamvadjon, s hallgatólagosan megtagadják földi helytartója, Ferenc pápa útmutatását. Beer Miklós könyvének hátlapján, akár életmottójaként is olvashatjuk Assisi Szent Ferenc imáját, amely ugyancsak a szeretet gondolatában tetőzik:

Uram, tégy engem békéd eszközévé,
Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
Hogy összekössek ott, ahol széthúzás van,
Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik.
Hogy örömöt hozzak oda, ahol gond tanyázik
Ó, Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
Nem arra, hogy megvigasztaljanak,
Hanem hogy én megvigasztaljak,
Nem arra, hogy megértsenek,
Hanem, hogy megértsek,
Nem arra, hogy szeressenek,
Hanem hogy szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
Aki elveszíti magát, az talál,
Aki megbocsát, annak megbocsátanak,
Aki meghal, az fölébred az örök életre.

Érthető a kérdés: mi a magyarázata, hogy a püspök Szent Ferencre és a szent nevét aligha véletlenül választó pápára hivatkozik legtöbbször? A válaszoló jellemére, a világgal való kapcsolatára utal, hogy Assisi szentje döbbentette rá arra, milyen csodás a természet, s hogy szépségeit önmagukért és nem haszonszerzés céljából lehet megcsodálni. Ma romboljuk a természetet. Kivágjuk a fákat, hogy csodapalotákat és múzeumokat építsünk, szennyezzük a folyókat, államférfiak eredményes horgászatának elősegítéséért beetetik a halakat a Balatonnál. Lassacskán minden magán viseli az ember rombolásának jeleit, megszűnik az az intim kapcsolat, amely őt a természethez – közvetve a teremtéshez fűzte. Holott – mint a püspök mondja – „minden ajándék […], nem szabad mindenhez ragaszkodni, viszont mindennek lehet örülni.”

Próbáljunk arra a kérdésre őszintén válaszolni: tudunk-e olyasminek is örülni, amit nem birtokolunk? Megelégszünk-e azzal, annyival, ami és amennyi örömöt szerez, vagy fogcsikorgatva gyarapítjuk a vagyonunkat, mert valami hajszol és azt súgja: még… még…? Ha józanul tekintjük napjaink történéseit, például azt a mértéktelen mohóságot, amellyel a tehetősek, kistafírozottak az eladó többekre vetik magukat, arra kell gondolnunk, bizonyos emberek képtelenek megálljt parancsolni maguknak, mert megtehetik, sokszor épp a törvények segítségével.

Ez volna a demokrácia?

József Attila az uraságokról írt verse megint időszerű. A nyomorultak most még gyűjtögethetik a rőzsét, hogy ne fagyjanak meg, holnap talán hajdúk zavarják el őket. Ez volna a demokrácia? Félek, másként nevezik kárvallottjai.

Az ő nevükben és érdekükben emeli föl szavát újra meg újra Ferenc pápa. Olykor saját egyházában is süket fülekre talál, a Vatikán gazdag bíborosai is ellenkezéssel fogadják intelmeit, holott azt a szellemet hirdeti, amely az evangéliumokból árad. Beer Miklós számára eligazítást és ösztönzést adtak Ferenc pápa elődei is. Csodálattal, tisztelettel tekintett rájuk, sok gondolatuk épült bele egyéniségébe. Ferenc pápa tanítása azonban mintha lelkéből fakadt volna: „[…] azon vettem észre magam, hogy az új szentatya ugyanazokat mondja, amiket addig én is gondoltam és mondtam. Ez az érzékeny és empatikus lélek mindig visszatér ide: ne feledkezzetek meg a szegényekről, a bajbajutottakról. Milyen elkeserítő, hogy aki így gondolkodik, tüstént gyanús lesz azok szemében, akik szegénységbe taszítanak millió és millió hazátlan nincstelent!”

A püspök teljes egyetértéssel idézi a pápa elgondolkodtató, korunk szellemiségét, anyagiasságát bíráló körlevelének szavait: „Miként lehetséges, hogy nem hír, ha egy hajléktalan öregember megfagy az utcán; ellenben hírértékű, ha két pontot esett a tőzsde. Nem tűrhető tovább, hogy élelmiszert dobjunk el, miközben tömegek éheznek.”

Ferenc pápának van bátorsága szembeszállni az emberségéből kivetkezett korszellemmel, s annak ellenhatásául Jézus példáját idézi. Nézzünk szembe önmagunkkal! Vessünk számot bűneinkkel, mulasztásainkkal! Tudjunk bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántottunk! – ezek Beer Miklós vezérelvei, melyek kiveszőben vannak világunkból. Szomorú, de manapság inkább az önelégültség, gőg telepszik rá mindenre, s lassan elembertelenedünk, felszínre tör rosszabbik énünk.

Szószék és pártpolitika

Az egyik legnehezebb kérdés, amivel a kérdező is szembesíti a püspököt, mi a véleménye a papok politizálásáról. Sokszor a szószékről is politikai állásfoglalásokat hallunk, szitkokat, s akik eldörgik őket, megfeledkeznek arról, hogy akikre átkaikat zúdítják, ugyanúgy Isten teremtményei, mint ők. Beer Miklós föleleveníti a püspöki kar többször hangoztatott véleményét: a pártpolitika nem a papság terepe. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyen véleményük, s azt sem, hogy ne adjanak hangot meggyőződésüknek. Beer Miklós is képviseli álláspontját, de magánbeszélgetésekben, s nem szentbeszédeiben. Természetes, hogy az állam támogatja az egyházat olyan területeken, melyeken rengeteg pénzre van szükség, de az volna az igazi, ha az egyházat hívei tartanák el, s így valósulhatna meg az a szabadság, amely Jézus működését is jellemezte. Ám a katolikus egyház „olyan nagy szervezet, amelyet nem tudunk látványosan mozgatni.” Ám „ha egy hívő érintkezésbe lép egy bajba jutott emberrel, ő is az egyházat képviseli! Bírálták az egyházat, hogy nem segíti a menekülteket. De mit értünk egyház alatt? A Katolikus Karitász vagy a máltaiak nem az egyház?”

Van-e kiút a már-már végzetesség váló megosztottságból? Az egyik talán az, hogy nem zárkózunk el a más meggyőződésűektől. „Bízom benne – mondja Beer Miklós –, hogy mint amikor történelmünk során, amikor nagy baj volt, kijózanodunk. Olyan szívesen képzelem el, hogy hallgatok egy parlamenti tudósítást, és például egy KDNP-s politikus azt mondja: nagyon érdekes volt, amit az MSzP képviselője mondott, a mi frakciónk egy további szemponttal egészítené ki azt. És ugyanígy fordítva.”

A püspök már lát bíztató jeleket, amelyek a kölcsönös megértés felé mutatnak. Bár igaza volna! Máskülönben egyre szélesebb lesz az árok, és aligha lehet betemetni. Kivált nehéz munka lesz, ha olyan alpári eszközökkel élnek a sajtóban, amilyeneket elszörnyedve szemlélünk, s visszataszítóak minden józanul gondolkodó ember számára.

Ezekkel a lehangoló megnyilatkozásokkal áll szemben a püspök által nyomatékosított életalkotó szeretet, amelyet leginkább a családban, a szeretet közösségében sajátíthatunk el. Nagy szeretettel emlékezik meg ennek az érzésnek megtestesítőiről és gyakorlatba ültetőiről, édesanyjáról és nagymamájáról. (Édesapját korán elveszítette.) Az ő tapasztalatai is nyilvánvalóvá teszik, hogy a családi nevelést nem pótolhatja semmiféle állami intézménybe tereltek közössége. Nem véletlen, hogy egyik íróideálja Chesterton, aki sokszor nyomatékosította ezt a meggyőződését, és hogy újra meg újra idéz A kis hercegből, amelyből azt is megtanulhatjuk, hogy a szívünkkel lássunk és ne a zsebünk bővítése vezéreljen. A család segítette abban is, hogy rendszeresen olvasson. Manapság ez a szokás sem általános. Rohanvást beleolvasunk a hírekbe, s észre sem vesszük, hogyan sorvad el bennünk az, amit humanista kultúrának nevezünk, s amelynek egyik letéteményese a Szentírás.

Baloldali püspök?

Szomorúan kérdezzük: hová enyésznek el a kereszténynek mondott Európa értékei? Miért szorgoskodnak magukat kereszténynek mondók ennek az Európának (s vele értékeinek) tönkretételén? Igaz, megnyugvással idézhetjük azt a jelenetet, amelyben Jézus Péterre és utódaira ruházta a vallási főhatalmat. „Te Péter vagy (addig Simonnak nevezték), és erre a kősziklára építem egyházamat, és a Pokol kapui sem vesznek erőt rajta.” Nem egyszer tanúi vagyunk, amint a ház lakói közül néhányan nekiveselkednek, hogy jobbra vagy balra kimozdítsák helyéből az épületet. Nem sikerül. Megoszthatnak, megbotránkoztatnak, de az épület áll, és Péter mai utóda megingathatatlan szilárdsággal hirdeti az evangéliumok üzenetét: felszólít a szegények és elesettek támogatására és a szeretet parancsának megvalósítására.

Ezt képviseli Beer Miklós püspök is, akit szívesen mondanak baloldalinak, mert sokszor ő is „népszerűtlen” gondolatait fejtegeti. Például arra int, hogy ne romlandó dolgokat, múló értékeket harácsoljunk össze, segítsük a szegényeket és elesetteket, elégedjünk meg azzal, amink van, ne gyűjtögessünk mások kárára.

Fejtegetéseit olvasva eszembe jutott apám, amint megfürdette unokáit, lefektette őket, s a könyvespolcra hatalmas csomagolópapírt függesztve diafilmeket kezdett vetíteni. A gyerekek egyik kedvence a telhetetlen kisgömböcről szóló mese volt. Gurult-gurult, egyre csak dagadt, mindent behabzsolt, ami az útjába került. Aztán szétpukkadt. Túl sokat harácsolt össze. Mi maradt utána? Semmi! Csak valami nyúlós, rosszízű, szégyellni érdemes emlék.

Vagy gondoljunk a farizeusra. Nagy garral érkezik a templomba, s dicsekedni kezd az oltár előtt, megtartja a törvényeket, tizedet ad a vagyonából… Van miből. Arról nem esik szó, hogyan gyűjtötte a pénzét. Hány szegény asszony nyomorog miatta, mégis odaadják a két fillérüket, hogy segítsenek. Melyikük a hitelesebb, az igazabb? És ha majd elszámoltatják a farizeusokat, mit mutathatnak föl érdemeikként? A szolgává, cseléddé alázottakat? Mivel érdemelhetik ki az utókor, vagy egy nagyobb hatalom tiszteletét, megbecsülését? Talán azzal, hogy a császár kegyét kihasználva vagyonosodtak? Nem sokat nyom a latban a számonkérésnél.

„Ha lecsökken az egymás iránti figyelemből és szeretetből fakadó áldozatvállalás, megfagy a szerelem.” – mondja a váci püspök. Más is megfagy, ha nem figyelünk a másik emberre, hanem arra törekszünk, hogy megtapossuk. Megfagy az az ország is, amelyben ez a mentalitás, amelyben a másként gondolkodót és a családtagjait is nyilvánosan megalázzuk, és sunyi módon a hatalom palástja alá rejtőzünk.

Bár szegény Juhász Gyulát lassan-lassan kiiktatják a magyar irodalomból, változatlanul nagy költőnek érzem. Egyik legkedvesebb versemet ő írta, Betlehem a címe:

A kocsma ajtaját kitárják,
S hozzák subában a telet,
Az istállóban ott a jászol,
A jászolban a Szeretet.

A gyémánt csillag áll fölöttük
Füstös lármában szeliden,
Nyájas barmok között az almon
Az Ácsnak Gyermeke pihen.

Kántálnak a három királyok,
S velük a jámbor pásztorok,
A söntés mélyén egy elázott,
Elbúsult zsöllér tántorog.

Könnyes szeme bámulja báván
A betlehemi csillagot,
A jó reményt, mit körülállnak
Szegények, árvák, magyarok!

Itt élünk mindnyájan, ebben a kocsmában, ahol egyre több elbúsult zsöllér tántorog, s nem találja a helyét. Mégis van reménység, ahogy Beer Miklós is érzékelteti. Ott a jászol, s benne a szeretet. Érdemes volna visszaperelni a feledésből.

Oscar-díj - A kreatív háziasszonytól a leszbikus szerelmesig

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2016.02.06. 08:20
FORRÁS: UPI DUNAFILM
A hollywoodi film macsó szelleme mintha szelídült volna az idei Oscar jelölések idején. A magányosan harcoló rettenthetetlen férfi hősök mellett, mint amilyet Leonardo DiCaprio alakít A visszatérőben, vagy Matt Damon a Mentőexpedícióban, a magányosan küzdő, nagy lelkierejű női hősök filmjei is felsorakoztak az idei listákon, mint amilyen a Brooklyn című filmben Saoirse Ronan, vagy A szoba Brie Larson főszereplésével.

Már az feltűnt a leginkább nagymenőnek számító Oscar-jelölt filmek között, hogy az olyan őrület-mozit, mint a tíz Oscar-jelölést begyűjtő Mad Max – A harag útja, nem sajátította ki teljesen a kemény macsóököl.

Lepipálja a vagányokat

Mert végül ez olyan különleges sci-fi-akció-kaland, amelyben a legbelevalóbb eszes vezérnek Charlize Theron bizonyult. Az a szép, karcsú leányzó, aki meglepően kemény harcosnak és jó eszű stratégának bizonyult, de volt benne mégis valami érzékeny gyengédség. Mellé a vagány Tom Hardyt, aki az idei Oscar-lista legmenőbb filmje, a tizenkétszeres Oscar-jelölt A visszatérő mellékszerepéért lett díjesélyes, csak tanulónak osztotta be a nagyhírű hollywoodi mester, George Miller rendező (maga is Oscar-jelölt idén). De itt van a jóval kevésbé látványos háziasszony-sztori, a Joy. Nem kiugró mozidarab, de attól érdekes, hogy egy fiatal nő nem áll be csecse-becsének egy férfi mellett a biztonságos házasságban, hanem elkezdi az eszét és a kreativitását használni. Ki is húzza az összeomlani készülő családot a levesből. Teljesen egyedül, csak magára számítva állja meg a helyét a hétköznapok küzdőterén, és hogy egészen az Oscar-jelölésig vezető sikerrel, az nagyon sokban a sugárzó tehetségű Jennifer Lawrence-nek köszönhető. A film miatta került az idei várományosok közé, miután Lawrence megkapta főszerepéért a negyedik jelölését. A nagyközönség bizonyára Az éhezők viadala című sorozat-kedvencben jegyzi inkább a nevét, de tény: ő az a fiatal színésznő, aki 21 évesen kapta az első Oscar-jelölését, s eddig egy aranyszobrot meg is nyert A napos oldal című filmért.

Hogy mennyire nem csecse-becse számba mennek most a nők a villogni imádó Hollywood vörösszőnyeges színpadán, mutatja egy másik film is, amelyet éppen ezen a héten mutatnak be nálunk a mozik, s amelynek középpontjában ugyancsak egy fiatal lány áll. A Joynál jóval nagyobb súllyal van jelen az idei dicsőséglistán, ugyanis a Brooklyn című film három díjra kapott jelölést és bekerült a legjobb film Oscarjára esélyes nyolcas listára is. Az ír-angol-kanadai produkció olyan nagymenők között áll tehát versenyben, mint a 12 jelöléssel csúcstartó A visszatérő DiCaprióval a főszerepben, vagy a hét díj-várományos Mentőexpedíció Matt Damonnal a középpontban, meg a hat jelöléssel az idei Oscar egyik legnagyobb favoritjának tartott Spotlight, illetve az amerikai közönség körében ugyancsak kedvencnek számító A nagy dobás című világválság-dráma Christian Bale-lel, Ryan Goslinggal, Brad Pitt-tel az arcvonalban.

Kihajózni egyedül

A legkülönösebb mégis a Brooklyn előkelő helyében, hogy egy ötvenes években játszódó, határozottan retro hangulatú – hogy is mondjuk? – lányregényt emelt a filmes teljesítmény minősége a legnagyobb elismerést jelentő listára. A teljesítményben kiemelkedően fontos, hogy a forgatókönyvért járó díj esélyese lett Nick Hornby is, de ennél még látványosabb, hogy a fiatal főszereplő, Saoirse Ronan az ír kivándorló leányzó életre keltéséért megkapta élete második Oscar-jelölését. A New York-i születésű Ronan most 21 éves, az első jelölést mindössze 14 évesen kapta meg a Vágy és vezeklés című filmért. (Hozzá kell tennünk, hogy nem kisebb művész, mint Vanessa Redgrave kislánykori énjét keltette életre ilyen kirobbanó sikerrel.) Az átváltozás varázsának is mondhatjuk, hogy a vad és modern szépségű Ronan ebben a filmben inkább az egykori németalföldi festők ecsetjére kínálkozóan gyengéd, nőies szépség

A Brooklyn a finom érzelmek és a kimondatlan vágyak filmje, középpontjában egy zavarba ejtően tünékeny, pasztell színekkel megrajzolt szerelemmel. Hétköznapi környezetben játszódik és attól is különös, hogy a retro hangulat át van itatva szeretettel, honvággyal, félelemmel, kíváncsisággal. Elképzelhető, hogy Amerikában azért is élvez kiemelkedő érdeklődést az Oscar-jelölt filmek sorában, mert a nézők a maguk egykori, de még elérhetően közeli történelmét fedezik fel a hat évtizeddel korábbi ruhákban, lakásbelsőkben, viselkedésformában, beszédmodorban, városlátványban. A történet az ötvenes években indul, amikor egy szép, szelíd fiatal lány a bizonytalan jövő elől Amerikába indul. Otthagyja Írországot, a családját és New Yorkba hajózik. Tulajdonképpen nem történik semmi különös, vadregényes a filmben, csak az élet történik. Egy fiatal ír leány saját lábra áll, s hűséges amerikai munkaerő, családanya és állampolgár lesz.

Elrabolva és meggyalázva

Ugyancsak egy női portré áll az idei amerikai díjszezon egyik sokat emlegetett favoritja, a nálunk már a mozikban látható A szoba középpontjában. Sokan emlegették fel a nagy nemzetközi port kavart eseteket, az osztrák Natascha Kampusch, vagy a negyed évszázadon át saját apja erőszakának kitett Elizsabeth Fritzl ügyét. A szoba című film egy megrendítő női sorsot mond el egy anyáról, akit elrablója tenyérnyi szobában tart fogva, s aki ötéves koráig a világtól elzárva neveli kisfiát. A filmet négy Oscarra jelölték, köztük a legjobb film díjára és a filmes világ legnagyobb meglepetésére még a rendezőt, Lanny Abrahamsont is külön várományossá emelték. Miközben a rendezői kategóriában mindenki Ridley Scottnak tippelte az öt közé jutást a Mentőexpedícióért. (A többi jelölt a rendezői díjra: George Miller – Mad Max, Tom McCarthy - Spotlight, Adam McKay – A nagy dobás és Alejandro G. Inarritu – A visszatérő.) Az a legnagyobb egyetértést váltotta ki a filmes közvéleményből, hogy az elrabolt és erőszakkal zárva tartott anya portréjának rendkívül kényes, összetett ábrázolást kívánó megformálásáért a hibátlan Brie Larson a legjobb női főszereplő kategória ötös listájára került. Sokan őt ítélik a biztos befutónak idén Cate Blanchette, Charlotte Rampling, Jennifer Lawrence és Saoirse Ronen előtt. Erre erősít rá, hogy a napokban elnyerte az amerikai film és tv színészek céhének díját Állítólag az utóbbi három évben rendre azok a színészek kaptak Oscart, akiket a színészcéh tagjai megkoronáztak. A szoba című feszült dráma nem csak egy nagyszerű színésznőt futtatott fel a csúcsra, hanem egy nagyszerű forgatókönyvírót is avatott. Méghozzá a film alapjául szolgáló regény írónőjét, az ír-kanadai származású Emma Donoghue-ot. Ezért a saját könyvéből készített forgatókönyvért rögtön elsőre kapott egy előkelő Oscar-jelölést. Úgy hírlik, hogy a 2014-ben megjelent Fog Music (Békamuzsika) című regényéből is készül film, filmes íróvá előlépett szerző már írja a forgatókönyvet.

Feszegeti a határokat

Az Ex Machina című különös hangulatú sci-fi dobta be a filmes köztudatba Alicia Vikander nevét, hogy azután a tar robotfejjel is gyönyörű svéd színésznő Guy Ritchie nem túl lelkesen fogadott akciómozija, Az U.C.L.E. embere után most az amerikai díjkiosztó szezon kedvence legyen: egy Golden Globe után a napokban őt is díjazta az amerikai film és televíziós színészek céhe. A nálunk is frissen moziba került A dán lány című életrajzi dráma ugyan ellentmondásos, el van benne kenve a dráma, viszont maga a történet felkavaró, feszegeti az előítéletek határait.

Megtörtént események alapján meséli el annak a férfinek a döntését, aki az orvostudomány történetében először feküdt sebészkés alá, hogy a felesége aktív lelki támogatásával nővé operáltassa magát. A két főszereplőt, Alicia Vikandert és Eddie Redmayne-t egyaránt Oscarra jelölték. Alicia Vikander alakítja Gerda Wegenert, a múlt század elején élt dán portréfestőt, aki egyszer megkéri férjét, Einart, vegyen fel női ruhát, sminkelje ki magát, s úgy üljön neki modellt. Ebből az egyszeri kérésből ébredt fel férjében az az egyre erősebb tudat, hogy férfi testben valójában nőként él. Mindez Koppenhágában, a múlt század húszas éveiben indul, s egészen a végső döntésig fut ki: Einar testileg is nő, azaz Lili akar lenni. A filmben a férfi-nő – vagy még inkább: nő-nő? – közötti összetartozás, amely egészen az utolsó pillanatig szeretetben tartotta össze a két embert, nem tárul fel, marad a megfejtendő nagy drámai titok. A házaspárt alakító két színész kiváló. Eddie Redmayne-nek van valamivel nehezebb dolga, mert egyszerre kell nőt és férfit elhitetnie. A fiatal brit színész tavaly azért kapott Oscar-díjat, mert egyszerre tudta elhitetni a zseniáéis tudós, Stephen Hawking tehetetlen testi nyomorultságát és hihetetlen intellektuális kreativitását A mindenség elmélete című filmben. Dán lányként is ezt az összetett ábrázolást célozta meg, és zavarba ejtően megkapó, szép nővé válik a szemünk láttára.

Ugyancsak a szexuális önazonosság kérdése áll a tán legtöbb Oscar-jelöléssel megszórt „női” film, a nálunk is hamarosan látható Carol középpontjában. A történet két boldogtalan nő véletlen találkozásáról, s váratlanul kirobbanó szerelméről szól. Hihetetlen, de amikor szerzője az eredeti regényt 1952-ben megjelentette, álnevet írt a cím fölé. A The Price of Salt (kb.: A só ára) című könyv Clair Morgen nevén jelent meg, s csak hosszú-hosszú évtizedek múltán vállalta fel a szerzőséget az akkor már ismert iróvá lett Patricia Highsmith. Ő maga ugyanis próbálkozott kapcsolatot tartani férfiakkal, de kísérletei egy szálig sikertelenek voltak, valójában saját neméhez vonzódott. Ezért nem merte felvállalni leszbikus szerelemes regényét. Alighanem olyan kalandos életet élt, hogy róla is megérné filmet forgatni. A texasi születésű és főként pszichológiai thrillereket író Highsmith-t a suspense, azaz a feszültség nagyasszonyának tartják, nevéhez fűződnek a hírneves Ripley-regények (öt). Első könyvéből maga Hitchcock forgatott filmet 1951-ben, Idegenek a vonaton címmel. Később is filmre vitték a sztorit, nemet váltó szereplőkkel. A Ripley-thrillereket sokan megfilmesítették, még Alain Delon is belebújt a bőrébe. Nálunk Matt Damonnal a főszerepben az Anthony Manghela-rendezés viszi a pálmát, de a kritikusok szerint minden Ripley-megfilmesítés közül a legjobb az olasz rendezőnő, Liliana Cavani Ripley és a maffiózók című munkája, John Malkovich főszereplésével.

Highsmith megpróbálta felvenni a küzdelmet szexuális beállítottsága visszafordítása érdekében, pszichoanalízissel, pszichoterápiával próbálkozott, hogy házasságra képessé változtassa a személyiségét. Nem járt sikerrel. Egy kollégája a legcsúnyább és leggonoszabb nőnek aposztrofálta, de Phyllis Nagy, aki az írónő több művét tette át korábban színpadra is, és a Carol című film forgatókönyvét is jegyzi az eredeti regény alapján, kedves, segítőkész embernek írta le. A lényeg, hogy a Carol forgatókönyve is bekerült a díjra esélyes öt legjobb listájára.

A film témája és feldolgozása nagy feltűnést keltett, és ahhoz képest, hogy még hat évtizede a szerzője nem merte vállalni, most összesen 6 jelölést kapott az Oscar-díjra. Köztük van a két szerelmes nőt játszó színésznő, Cate Blanchette és a fiatal Rooney Mara Oscar-jelölése. Az elismerő gesztusok is tanúsítják, hogy már Hollywood sem a régi, és van, amiben ez határozottan az előnyére szolgál. Például amikor fittyet hány a nyárspolgári előítéleteknek.