Zsebbenturka

Volt egy olyan időszaka az életünknek, amikor nem számított „magánügynek” ki, mennyit keres. Bérfizetési napokon a pénztárnál mindenkinek az orra alá tolták a fizetési ívet, ott kellett aláírnia, hogy átvette a pénzét. Ha kíváncsi volt, megnézhette a szomszédja, vagy az igazgató „slejfnijét” is.

Aztán új rendszer jött. 1990-óta nem illik arról beszélni, kinek, mennyi a jövedelme, sőt, vannak munkahelyek, ahol elbocsátás terhe mellett még beszélni sem szabad a pénzekről. Ettől kezdve aztán szabad a gazda, mehet a szóbeszéd, mindenki annyit keres, amennyit ki tud magának harcolni.

Ezért is nem vagyok felháborodva azon, ha egy olyan harcos szakszervezeti vezető, mint amilyen Gaskó István is, több évtizedes érdekvédelmi gyakorlattal, jól tudta képviselni a saját érdekeit is. A Magyar Idők című kormánylap készített vele a szerecsenmosdató interjút, miután mindenféle gazdasági visszaélésről, négyszintes, liftes családi házról indult el távozása után szóbeszéd. (Istvánom – ahogyan Viktorunk szokta becézni egy tasli kíséretében - , nem lesz fiatalabb, mégsem mászhat lépcsőket naphosszat.) Nincs abban sem kivetnivaló, hogy évtizedek óta milliókat keres havonta, hiszen ő a munkások és vasutasok önfeláldozó érdekvédője. Mindig jó pozícióban volt, a MÁV-nál a kezdetektől vezető beosztásban tevékenykedett, a szakszervezeti mozgalomban is sokirányú feladatot vállalt, és a családjában is mindenki dolgozott, senki sem volt közmunkás.

A mai szakszervezeti vezetők is korunk gyermekei, ahogyan az új kabinetfőnök, az ifjú külügyér, a tehetséges gázszerelő, vagy a „kötélbarát” is az.

Szerző
2016.02.10 14:23

Ördögi kör

Különösen pikáns ügyben kellett tegnap döntenie a bíróságnak. Perbe fogta ugyanis Handó Tündét egy fővárosi bíró: miután két alkalommal is hiába pályázott 2017-ben a Fővárosi Ítélőtábla egy-egy bírói posztjára, s végzett kétszer is az első helyen, a pályázatokat az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke eredménytelenné nyilvánította. Vasvári Csaba nem hagyta annyiban a dolgot, pert indított az OBH és a tábla elnöke ellen, s nyert is. Az első fokú munkaügyi bíróság úgy látta, Handó egyértelműen visszaélt jogával.
Ezt az ítéletet tegnap másodfokon hatályon kívül helyezte a Győri Törvényszék, és megszüntette a pert. A bíró nem is vizsgálta, jogellenes volt-e az OBH-elnök pályázati gyakorlata, ellenben kimondta, az OBH-elnök nem perelhető, és nincs is lehetősége bírói jogsegélyre ebben az ügyben Vasvárinak, aki az ellentétes döntések miatt a Kúriához fordul.
Nem egy szokványos történet: bíró vitázik bírókkal bíróságok előtt. Ami akár arra is utalhat(na), hogy a magyar jogállammal (a jog hazai uralmával) semmi baj, lám, még a bírósági vezetők is perelhetőek, s olykor veszítenek is. Persze, mint a jelen ügyben másodfokon, inkább nyernek. A per a nyilvánosság előtt zajlott, ami ugyancsak örömteli, nem úgy, mint az, hogy a bíróságok homlokegyenest ellenkező döntést hoztak.
Ám ha közelebbről megnézzük a szereplőket, más következtetésre is juthatunk. A bírói igazgatási rendszer nagy hatalmú vezetője (Handó) - az elmúlt években megszokott módon - eredménytelenné nyilvánít egy pályázatot, valódi indoklás nélkül. A pályázó, egyedüliként több tucat hasonlóan elhajtott bíró közül, pert indít, majd ettől nem függetlenül az OBH elnökét ellenőrző Országos Bírói Tanács (OBT) tagjává választják. Az új összetételű OBT tavalyi megalakulása óta csatázik az OBH-elnökkel, aki törvénytelennek tartja a tanács működését, mert több tagja is lemondott. Nyilvánvaló okból: tartottak Handótól, hiszen kinevezésük, karrierjük tőle függ. 
És akkor vissza a mostani ügyre: a Vasvári perében döntő bíróságok vezetőit is Handó nevezi ki. Amivel a kör bezárult.
2019.03.21 09:26
Frissítve: 2019.03.21 09:31

Kavics

Mintha kavicsot dobott volna az  állóvízbe az unió bírósága a legutóbbi két ítéletével, hiszen tulajdonképpen felülírta az összes eddigi, a devizahiteleseket - pontosabban a pereikben eljáró bíróságokat - gúzsba kötő szabályozást. A tavaly őszi döntés értelmében immár lehet vizsgálni, hogy a  kockázatokról megfelelően tájékoztatták-e az adósokat, így tisztában voltak-e azzal, hogy a tőkerészt akár többszörösére növelő árfolyamkockázatot vállalnak. Az Európai Unió Bírósága múlt heti ítéletében pedig egyenesen a szerződések semmissé nyilvánítását ellehetetlenítő törvényeket támadta meg, és most már a devizahiteles ügyekben hozott, sokat kritizált, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatok sziklaszilárdsága is meginogni látszik.
Talán valóban sorsfordító lesz a luxemburgi testület két ítélete. Nem nehéz megjósolni, hogy a devizahitelesek pártján álló ellenzéki politikusok és érdekvédők ismét nekiveselkednek, hogy igazságot szolgáltassanak a bankok által "kisemmizett" tömegnek. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy sikerül-e bizonyítani: a szerződések ilyen-olyan okok miatt semmisek, és bevasalhatók-e a bankokon az árfolyamkockázat címén beszedett százmilliárdok - de mint mondják, még az út elején vagyunk. A friss döntéseket még értelmezni kell, addig pedig tovább alkalmazzák a hatályos jogszabályokat, így a devizahiteles ügyek rendezésében kulcsszerepet vállaló Kúria megszólalása, illetve állásfoglalása sem nélkülözhető. A legfelsőbb bírák május elejére ígérnek állásfoglalást arról, hogy milyen következményekkel járhat, ha az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó kikötések érvénytelenné válnának. Bár nyilatkozataikból az szűrhető le, hogy szerintük ők mindent jól csináltak.
Aki vett fel devizahitelt, az még emlékezhet, milyen "alapos" tájékoztatást kapott az árfolyamok volatilitásáról. Ezt a szót meghallva valószínűleg sokan el is vesztették a fonalat, különösen ha - mint e sorok írójának - egy autókereskedő próbálta bizonygatni, hogy a svájci gazdaság mennyire stabil, hasonlóan a menekülő valutának számító svájci frankhoz, és ezért érdemes hosszú futamidőre felvenni a forintosnál olcsóbb devizahitelt. Nem csoda, hogy éppen az autóvásárlók köréből került ki egy első fokon pernyertes devizahiteles, akinek esetében nem készült úgynevezett kockázatfeltáró nyilatkozat, ami világossá tette volna, hogy milyen csapdák várják az idők folyamán - a következő 10-20 évben - a kölcsönt felvevőt. Innen már csak néhány lépés  (igaz ez évekig is eltarthat), hogy jogerősen kimondják a szerződés semmisségét, amit követhet az elszámolás. Az ingatlanfedezettel felvett jelzáloghitelek mellé viszont - már csak az összeg nagysága miatt is - többnyire mellékeltek ilyen nyilatkozatot, így nekik nehezebb lesz a dolguk. Ha nem reménytelen. 
Most ismét várakozni kényszerül a volt devizahitelesek milliós tábora. Kérdés, hogy beismeri-e a hatalom, hogy az uniós joggal szembemenve, tulajdonképpen a bankok érdekeit védve alkotott jogszabályokat, még ha közben a devizahitelesek megmentésére hivatkozott is.
2019.03.21 09:24
Frissítve: 2019.03.21 09:31