Galéria a Szerb utcában

Elképzelni sem tudjuk, mi kivetnivaló van abban, hogy mint az Átlátszó másfél éves pereskedése után megtudhattuk, a Szépművészeti Múzeum tíz, összesen 292,5 millió forint értékű festményt adott kölcsön, egyenként havi nettó 15 ezer forintért, három hónapra, a személyiségi jogok védelmében - valakiknek. A képek a Habony Árpád és köre körül lebegő belvárosi Szerb utca 9. szám alatti szellemház egyik bérelt lakásában (úgy is, mint raktár) lóghattak a falon, a betérők épülésére.

Csodálkozzon ezen az, akit nem anya hozott a világra, s nem látja be, mindez teljesen normális egy olyan országban, amelynek vezetése nem új középosztályt, hanem a legnemesebb szándékkal új arisztokráciát tenyészt a megvetett, tudatlanságban dagonyázó, közegészségében megroppantott tömeg nyakába. Az ő érdekében.

Coki. Ez az új arisztokrácia ugyancsak parvenü, de nekünk ez jutott. Ne méltatlankodjunk az újgazdagodott jöttmentekkel, akik az előkelőbb társadalmi rétegek szokásait vélik utánozni. Még mindig jobb, hogy a Szerb utcában teszik, mintha Ibizán tévelyegnének. Még mindig jobb, ha boldog ősként nem hazai tanodák kalodájába terelik a gyerekeiket, hanem Svájcban palléroztatják őket, hogy aztán hazatérve udvari szolgálatba léphessenek. Ez az udvar ugyan megrekedt a 20. század első felének király nélküli királyságánál, s még véletlenül sem kalandozott el a 21. század trónfosztó nemességéig, de így is alig várjuk már, hogy a Kormányzó felbukkanjon a Karmelita kolostor lépcsőin, vagy a Sándor palota termeiben, hogy sírva röhöghessünk - magunkon.

Ha jól emlékszünk a felvilágosodás hajnalán a polgárság elrabolta/megkapta az egyháztól, az arisztokráciától a művészetet, hogy tömegesen megpillanthassa benne a világot. Ha jól értjük, most a Szerb utca 9. alatt követeljük, nyissák meg előttünk a lakásgalériát, vagy csatlakozunk a nyughatatlan Juhász Péterhez, és levelet fogalmazunk a hajdan volt közgyűjteménynek, adjanak már nekünk is kölcsön néhány festményt. Becsszóra, úgy vigyázunk rájuk, mint Orbán arisztokratái. Ha pedig a kiperelt képeket összegyűjtenénk, kikiálthatnánk a Köztársasági Szépművészeti Múzeumot, ahol mindenki hozzájuk férhetne. Szabadon. Ez a kérdés, válasszatok.

Szerző

A tévé bűvöletében

Kiakadtak a TV2 híradósai az új hírigazgató kinevezése miatt. Főleg az zavarja őket, hogy Kökény-Szalai Viviennek alig van tévés tapasztalata, szerintük elsősorban a celebek között és a politikai bulvárban van otthon. A felháborodás azt is tükrözi, hogy az utóbbi negyven évben szinte semmi sem változott a média világában.

Néhány napja volt látható az M3 retró csatornán a Teleráma című régi sorozat egyik műsorának ismétlése. Ezekben az adásokban az egykori egyetlen televízió ügyeivel foglalkoztak, s a műsorkészítőkkel ismertették meg a nézőket. Vitray Tamás például elbeszélgetett az ifjú, s ötletekkel teli Baló Györggyel. Többek között kitértek arra is, hogy bár egyre több, a sajtóban nevet szerzett újságíró tűnik fel a műsorokban, óriási szakadék választja el őket a tévés újságíróktól. Ennek oka, hogy mindkét tábor azt hiszi, a másik képtelen megtanulni az ő szakmáját, vagyis lehetetlen az átjárás az írott és a "mozgóképes" sajtó között.

Ami a '80-as évek elején készült beszélgetésben elhangzott, a jelek szerint ma is aktuális. A tévés munkások kétkedéssel fogadják a betűk világában edződött új főnököt. Legalábbis erről beszélnek. A háttérben persze más problémák lehetnek. Olyanok, amik a rendszerváltás előtt is léteztek, csak akkor természetesnek látszottak, mostanában viszont már elfogadhatatlannak tűnnek. Az átkosban, az egypártrendszer bástyáin belül megszokott volt, hogy - politikai megrendelésre - rakosgattak ide-oda embereket. De senki sem gondolta volna, hogy majdnem harminc évvel a rendszer megszűnése után ismét átélheti ugyanazt.

Pedig nincs másról szó, mint hogy a "fiúk", akik végleg szakítani akartak a pártállami beidegződésekkel, a hatalomba beágyazódva rájöttek, hogy azokat a módszereket még ma is érdemes alkalmazni. És nem elég nekik, hogy államosították a közszolgálati médiát, vagyis a legteljesebb mértékben kiszolgálójukká tették. Több kell, mert tudják, a kereskedelmi tévék és rádiók hatásosabbak. Felkent képviselőjük megszerezte tehát a TV2-t és most telerakja olyan káderekkel, akikben meg lehet bízni. Kökény-Szalai Vivien nem azért lett hírigazgató, mert írt néhány botránykönyvet, vagy mert megedződött a Borsnál és a Story magazinnál, hanem kizárólag azért, mert jó elvtárs. És most csak ez számít.

Még a Betlen János vezette Híradóban (1994) együtt dolgoztam egy tehetséges fiatal riporterrel, aki - akkor - nem tűrte volna, hogy megmondják neki, mit és hogyan kell csinálni. Aztán - több helyen - vezető lett belőle és most egy interjúban beszámolt arról, hogy megrendeléseket (is) teljesített. Úgy fogalmazott, "kiszolgáltuk a rendszert", mármint a fideszes hatalmat 2010 után. "A kormányzati kommunikációért felelős illetékesek mondták meg, mi a heti aktuális pártüzenet, mire készüljünk, mit kell a műsorokba ágyazni, kit hívjunk meg, ki milyen ügyben nyilatkozzon, hol és mit hangsúlyozzunk". És mindezt azért meséli el Tarr Péter, a Hír TV vezérigazgató-helyettese, mert Orbán és Simicska szakítása után most az ő tévéjüknek már nem az orbáni kívánságokat kell teljesítenie.

Itt tart jelenleg a magyar média és sajtó jelentős része. Meglehet, a TV2 új hírigazgatójának nem is kell már elmondani a "heti aktuális pártüzenetet". Tudja magától.

Szerző

Eltolják a biciklit?

Az úgynevezett közoktatási kerekasztal első ülése után talán nem vagyok egyedül azzal a szomorú érzéssel, hogy a kormány sokadszor is felülkerekedik a régen látott országos elégedetlenségen.

Az elmúlt hetekben végre, sok idő után, pedagógusok, szülők, diákok tiltakoztak ország szerte az ellehetetlenített közoktatás miatt, és csatlakoztak más lerabolt, válságba sodort szakmák képviselői is. A szakszervezetek is úgy viselkedtek, ahogy eddig is kellett volna. A tiltakozók képviselői egyöntetűen egyetértettek abban, hogy a KLIK-nek mennie kell. Az iskoláknak vissza kell kapniuk az önállóságukat, a tankönyv választás szabadságát, csökkenteni kell a pedagógusok és a diákok terhelését.

Ehhez képest a „lázadók” belementek a zárt tárgyalásba, holott a közoktatás - ahogy a nevében is benne van -, a köz, mindannyiunk ügye. A sajtótájékoztatónak csúfolt kinyilatkoztatások során az újságírók senkitől nem kérdezhettek és a tiltakozók képviselői ebbe is belementek. A KLIK megszüntetéséről egy szavuk sem volt. Az pedig már egyenesen dermesztő, hogy Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke úgy fogalmazott, hogy az elmúlt három évben közoktatási „vészhelyzetbe kormányoztuk magunkat”.

Tessék? Ki kormányozta vészhelyzetbe a közoktatást? Nem Orbán Viktor és a szakmájukat, kollégáikat szerintem eláruló szervilis végrehajtók rombolták le a magyar közoktatást? Furcsa egy érdekvédelmi szervezet vezetőjétől ez a felelősséget elkenő mondat. A tiltakozóhullámot kiváltó miskolci gimnázium igazgatója is elégedett volt a tárgyalásokkal, és eszébe sem jutott a nyilvánosság előtt rákérdezni, mit keresett az "asztalnál" Czunyiné, a leváltott közoktatási államtitkár?

Ha most a diákok, pedagógusok, szülők nevében - és érdekében - tárgyalók ésszerű kompromisszum helyett a megalkuvást választják, a hatalom bosszút állni majd a tiltakozókon, a közoktatás még mélyebbre süllyed és hosszú időre a reménye is elszáll, hogy a mostanihoz hasonló összefogás és tiltakozás jöjjön létre.

Az Orbán-Balog tandem biciklijét most meg lehetne állítani. Mielőtt a szakadékba tolják a magyar oktatásügyet.

Szerző
Bihari Tamás