Kételkedni nem illik a statisztikai hivatal adataiban. Sehol a világon, de főként Nyugaton nem. De ahogyan nálunk a kormánytévék kezelik a hazai adatokat, az inkább az előző rendszer módszereire emlékeztet, amikor minden rekord volt. Néztem az M1-ben, ahogyan illusztrálta Varga miniszter expozéját a 2015-ös esztendő turisztikai rekordjáról. Káprázatos hotelképek, úszómedencék, dugig kívánatos fürdődresszes hölgyekkel, deltás urakkal. Az éttermek zsúfolásig, a pincérek hozzák-viszik a csemegéket, márkás italokat. Így, strand öltözékben, déli és esti eleganciában nehéz megállapítani, ki az euróval fizető külföldi, ki a hazai, forintját pengető honfitárs. Ez annyiban lehet érdekes, mert a KSH szerint tavaly ugyanolyan rekord számban voltak a hoteleknek magyar vendégei, mint külföldiek. Lehet, de úgy gondolom, a magyar társadalom túlnyomó többsége a mindennapi kenyérre valót hajszolja, kevesebben vannak, akik tíz, netán százezreket hagynak a vendéglátásban. Joggal gondolja a KSH, aki nem hiszi az adatait, járjon utána.