Nem szabad vakon hinni

A skóciai St. Andrews-i Egyetemen végzett Miklós Ádám dokumentumfilmes új filmjét a tibeti kultúrának szentelte. A január 28-tól hagyományos moziforgalmazásba került Menla hagyatéka kapcsán elmondta, a tibeti rákorvoslást szerette volna bemutatni, de ahhoz, hogy az alternatív gyógyászat elterjedjen a nyugati társadalmakban, teljesen szemléletváltásra van szükség.

- Miért kezdett el érdeklődni a téma iránt a Dolma lányai című hasonló tematikájú filmje után?

- A Dolma lányainak Alex Co, egy Fülöp-szigetekről származó barátom volt a producere, aki tibeti gyógyász szeretett volna lenni. A forgatás során sokat beszélgettünk buddhizmusról, a tibeti filozófiáról és természetesen a gyógyászat is szóba került. A teljes stáb számára akkora élmény volt a filmforgatás és a produkció utóélete, hogy egyből elhatároztam, hogy készítünk egy másik filmet is, ezúttal a tibeti orvoslásról.

- Hogyan fogadta a környezete, hogy a nyugati társadalomban felnőtt fiatalember létére a tibeti gyógyászatról szeretne filmet készíteni?

- Igyekeztek eltolni valamilyen irányba. Az én hozzáállásom a nagyon szkeptikus és a mélyen hívő között helyezkedett el, elsősorban külső szemlélőként voltam jelen. Eléggé tartottam attól, hogy ezt a gyógymódot a filmem révén a rákgyógyítás csodaszereként fogják magyarázni. Holott sem ezt nem akartam, sem a tiszteletlenséget.

- Az cseppet sem frusztrálta, hogy a magyarok többsége nemhogy nem foglalkozik az alternatív gyógymódokkal?

- A családomon belül többeket is sújtott a betegség. Azt reméltem, talán ennek tudatában könnyebb egy nyugati embernek belehelyezkednie a témába. Én magam egyébként elég nyitott vagyok, közel áll hozzám a buddhista életszemlélet, nagyra tartom az életmódjukat, filozófiájukat. A buddhista kultúra alappillére, hogy nem szabad vakon hinni, saját magunknak kell meggyőződnünk az igazságtartalomról. Mi is sokat beszélgettünk arról, hogy szabad-e ezt a témát bemutatnunk, mi a filmkészítő felelőssége.

- Bevett szokás vagy pusztán alternatív lehetőség ez a fajta orvoslás Dél-Ázsiában?

- India az 1,2 milliárd lakosával lehetetlen terep arra, hogy ténylegesen bármit is felmérjünk. Azt viszont el tudom mondani, hogy olyanokkal nem forgattunk, akik szkeptikusak, bár kétségkívül van egy ilyen réteg. Nem szeretem, ha a Keletet túlmisztifikáljuk, egzotikussá tesszük. Túlzás azt állítani, hogy Ázsiában virágzik az alternatív gyógyászat, bár egyébként az alternatív kifejezést sem szeretem, mert az pejoratív. Az alternatív valamivel szemben opcionális.

- Éppen ez az interjúalanya mesél arról, hogy szerinte a kemoterápia nagyítja fel a rákot. Csakhogy ahhoz, hogy a nyugati civilizációban a daganatos betegek elutasítsák a kemoterápiát, teljes szemléletváltás szükségeltetik.

- Talán magam sem utasítanám el a kemót, ha beteg lennék, de ha másért nem, legalább a lelki megnyugvásért felkeresnék egy tibeti orvost. A filmben szereplő tibeti doktornál napokat ültünk bent, így többször hallhattam, hogy azt mondja a betegeinek, hogy menjenek el sugárkezelésre és azt követően jöjjenek vissza. Ez számomra nagyon szimpatikus volt. Viszont a világ kinyílt és terjedni kezdett a tibeti orvoslás, az amerikai Emory Egyetem és a Men-Tsee-Khang között van csereprogram, sőt bizonyos egyetemeken lehet tibeti gyógyászat minort is választani.

- Nagy kihívás lehetett hitelesen, őszintén valló embereket találni...

- Annyira nem. A legnehezebb beszélgetéseket azokkal folytattuk, akik éppen benne voltak a betegségben, a gyógyultak örültek, hogy másokon segíthetnek. Az öreg hölgy például főzött ránk, és azt mondta, úgy tekint ránk, mintha a gyermekei lennénk. Sok jelenetet vettünk fel Dharamszalában, az "új Tibetben", ahol virágzik a tibeti kultúra. Mivel a kínai diktatórikus állam felügyeli Tibetet, ez az indiai település vált a tibetiek központjává.

- A Menla hagyatékát már három éve leforgatták. Miért kellett ennyi ideig várni a premierre?

- Személyes tényezők is közrejátszottak, és lett volna egy nagy lehetőség, ami végül hosszas szervezés után nem valósult meg. Magyarországra érkezett volna a dalai láma, ő mutatta volna be a filmet. Az előző filmem alkalmával nyílt szerencsénk találkozni vele, de egyébként azt, hogy betesz egy DVD-t a lejátszóba és leül megnézni, azt nehezen tudom elképzelni. A Dolma lányaiból mindenesetre kapott egy példányt.

- Igényes és fontos film a Menla hagyatéka, ami különösen nagy szó, ha figyelembe vesszük, hogy alacsony költségvetésből készült.

- Körülbelül 20 ezer euró ( 6,2 millió forint) volt a költségvetés, ami dokumentumfilmeknél kifejezetten alacsony. A költségkímélés egyébként csak úgy tudott megvalósulni, hogy hárman forgattunk és mindenki több feladatot vállalt.

- Például mit?

- Nem csak rendeztem, operatőrként is működtem, de ha kellett, a mikrofont is tartottam. Ha lehetett, inkább a kamera mögött álltam az interjúk készítésekor, de volt, hogy én kérdeztem. A magyar premiert követően lesz egy osztrák bemutató, de szeretnénk, ha minél több országba eljutna a filmünk. A Dolma lányainak kereskedelmi jogait rengeteg országban megvették, elérhető DVD-n, Netflixen, volt fesztiválon Brazíliában, Spanyolországban, Olaszországban és Ausztriában is, még mindig kapok felkéréseket, hogy bizonyos rendezvényeken, közösségben szeretnék levetíteni.