Bosznia hiába közeledne az Európai Unióhoz

Bosznia ma benyújtja csatlakozási kérelmét az Európai Uniónak. Piros betűs ünnep ez a nap biztosan nem lesz az EU életében, hiszen Európában most enyhén szólva nem bővítéspárti a hangulat. Másrészt Bosznia teljesen felkészületlenül kíván közeledni az EU-hoz, Brüsszelnek pedig esze ágában sincs egy az etnikai feszültségek, illetve a rendkívül alacsony életszínvonal miatt Szarajevót a keblére ölelni.

Boszniában mindenesetre már azt is komoly sikerként könyvelték el, hogy az Európai Unió novemberi országjelentésében dicsérettel illették az államot, amely – az EU elemzői szerint – „ismét a reformok útjára lépett”. Ezt az értékelést nagyon kevesen osztották az országban, az életszínvonal ugyanis mit sem javult. Egy civil szervezetekből alakult csoport alternatív elemzést jelentetett meg, amely éppen azt hozta ki, hogy nagyon súlyos válságban van az állam. Az egy főre jutó GDP tekintetében Bosznia a kontinens legszegényebb országa. A munkanélküliség 27 százalékos, a fiataloknál ez az arány a 60 százalékot is meghaladja. Az átlagkereset havi 413 euró, miközben egy család megélhetéséhez 784 euróra lenne szükség.

Az alacsony életszínvonal azonban csak az egyik gond a sok közül. Hiába alakítottak ki multietnikus államot, ez működésképtelen, jottányit sem közeledett egymáshoz a szerb, a bosnyák és a horvát nemzetiség az eltelt két évtizedben. Nagy gondot jelent a korrupció is, amely valósággal tombol. A Transparency International listáján a 176 vizsgált országból Szarajevó a 76. helyet foglalja el, ami a legrosszabbak közé tartozik Európában. A szervezet szerint a kormányzat nem is folytat hatékony küzdelmet vele szemben, s a politikai pártok pénzügyi tranzakcióit sem követik nyomon.

Az állam fenntartása is rendkívül drága. A 3,6 milliós országban a két, tehát a bosnyák-horvát és a szerb entitás 10 kantonjában összesen 155 miniszter szolgál. Az ország bevételeinek 64 százaléka (!) csak az államapparátus fenntartását emészti fel. Az infrastruktúra fejlesztésére nem marad pénz, a kórházak siralmas állapotban vannak. Két éve az emberek tömegesen vonultak az utcákra, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek. Nem nemzetiségi alapú megmozdulásokról volt szó, hanem - amint a helyi médiumok fogalmaztak - éhséglázadásról. Akkor sokan panaszkodtak arra: nem képesek gondoskodni családjukról, gyermekeiknek nem tudják biztosítani a mindennapi betevőt.

Mára mintha beletörődtek volna sorsukba, viszont egyre többen vándorolnak ki az országból. Úgy vélik, nincs más kiút. Akadnak olyan régiók, amelyek teljesen kiürültek. Az eltelt öt évben jelentősen, az általános iskolákban 9,45 százalékkal, a középiskolákban pedig 15,84 százalékkal csökkent az iskolába járó gyermekek száma. Az Európai Unió ennek is a hatására már nem a nemzetiségek közeledését tekintette a legfontosabbnak, hanem a gazdasági felzárkóztatást, tavaly egyfajta bátorításként aláírták Szarajevóval a stabilizációs és társulási megállapodást, amely szabadkereskedelmi térséget hoz létre az EU és Bosznia között.

Ehhez még hozzávehetjük azt is, hogy Boszniában megjelent az Iszlám Állam (IS), amely több merényletet is végrehajtott az országban. Sok bosnyák harcolt Szíriában, és Irakban az iszlám szélsőségesek oldalán. Ezek alapján teljesen irreális, hogy Szarajevó belátható időn belül az Unió tagjává váljék. Akár vissza is üthetne, ha segédkezet nyújtanának az államnak, mert az csak a korrupt politikai elitet erősítené meg.