Ez egy korábbi kedves vezetőnk kedvelt mondása szólt a krumplilevesről, most meg a neves pszichológusnő javasolja azt egy interjúban, hogy a férfiak legyenek férfiak, a nők meg nők.
Teljesen igaza van. De napjainkban ki tudja megmondani, mitől férfi a férfi és mitől nő a nő? Ha valaki a kormányoldaliakat kérdezi, baloghosan azt mondanák: az az igazi férfi, aki néhány kupica pálinka és bor elfogyasztása után a nemtetszését kifejezendő úgy intézi, hogy a vak komondor az asszony lába elé kerüljön. Persze, ha komondor nincs a környéken, majd odahívja, addig is néhány pofonnal megoldja a kérdést. Nem különösen bonyolult feladat az sem, ha a nő nőiességét kell fideszesen meghatározni: konyha, mosás-főzés, gyerekszülés... Akinek még marad másra is ideje és kedve, az mehet dolgozni.
Csak az a baj, hogy az elmúlt évtizedek elkorcsosult ballib világában szocializálódott fiatalok másféle magatartásra fanyalodnak. A férfiak attól érzik magukat férfinak, hogy megpróbálnak karriert építeni, világot látni, életük első 20-23 évében elmaradt „lazaságot” pótolni. Ebbe persze nem fér bele a korai nősülés, a családalapítás. Előbb úgy tesznek, mint a méhecskék: virágról virágra… És nincs ez másként a nőkkel sem. Attól érzik magukat nőnek, hogy vannak életcéljaik, megvalósítandó vágyaik, és nem biztos, hogy ezek a konyhához kötődnek. Ők is szeretnek, utazni, világot látni, szakmájukban érvényesülni, amihez nem feltétlenül kell mindjárt egy férj és sok-sok gyerek.
De ezt biztosan tudja a neves pszichológus hölgy is. Meg azt is, hogy „odafent" talán nem ezt akarják hallani tőle.