A hadiszerencsében bízik Orbán Viktor, miután Magyarország a kötelező kvóták ügyében az EU bíróságához fordult. Rizikós álláspont, bármit jelentsen is, de maga a kifejezés nagyon is jellemzi édes hazánk jelenlegi első emberét. Aki állandó harcban áll - vagy legalábbis folyton készül rá -, aki mindenütt ellenségeket lát - vagy keres magának -, és közben igyekszik félrevezetni a rá figyelőket. Például egy napirend előtti parlamenti felszólalással.
Tegnap ismét az világlott ki, hogy a mi vezérünk bátran áll a brüsszeli viharban. Ahol sok az ellenség és az ellendrukker, neki pedig szövetségese csak három van (a visegrádi négyek tagországai). Ebben a helyzetben szinte a csodával határos, hogy újra győzött. Beszámolója szerint a legtöbb ügyben az történt, amit akart. A menekültügyben például elfogadták a magyar megközelítést (a határok szigorú védelmét), még ha nem is ismerik el, hogy igazunk van. De a harc ezzel még nem ért véget. A következő időszak fő feladata "a brüsszeli támadás kivédése" - mármint a kvóta kérdésében -, ami a nagy diadal közepette azért elég furcsa.
Eközben a határokon belül is van gond, például az ellenzéki pártok állandó aknamunkájával. Nekik is jól meg kell adni a magukét. És nem elég, hogy a Fidesz frakcióvezetője - a teljes szereptévesztés jegyében - igyekszik őket nevetségessé tenni, a miniszterelnök sem maradhat ki a földbe döngölésükből. Így az egyik vezetőjét politikai diszlexiával vádolja, a másiknak meg felrója, mennyire szerencsés, hogy a menekülthullám elindulása óta nem ők voltak kormányon (bár arra nem tér ki, hogyan is lehettek volna).
Noha Orbán és Kósa is megfontolhatná szövetségesük, a kisebbik kormánypárt frakcióvezetőjének intelmét. Harrach Péter ugyanis úgy látja, a nemzetnek ilyen (menekült)válságos időkben egységesnek kell lennie. Félre kell tehát tenni a pártérdekeket és egységesen képviselni az ország érdekeit. Mennyire igaz! Csak pontosan fordítva, mint ahogy a gyakorlatilag nem létező párt korifeusa érti. Ő az ellenzéknek szánja, pedig éppen a miniszterelnök dolga lenne, mondjuk Brüsszelben - vélt ellenségei között. Orbánnak azonban ez egy pillanatig sem jut eszébe, a majdnem kétharmad és a fideszessé átalakított teljes hazai intézményrendszer birtokában megy a saját feje után. Amit úgy állít be, mintha az ország érdekeit szolgálná és ráadásul mintha sikeres lenne. Akár a migráció megoldásában, akár a magyarok külföldi munkavállalásánál.
Tudomásul kellene végre venni, hogy Magyarország egy 28 államot tömörítő közösség része, ahol négyen - vagy akár öten-hatan - csak ideig-óráig érvényesíthetik saját akaratukat. Még ha a szövetségesek tiszteletben is tartják a nemzeti érdekeket.
Közérthetőbben: a hadiszerencse forgandó.
