A csend varázsa ott a Téren

Elmentem, ott voltam a Téren. Elmentem, mert kíváncsi voltam. Kíváncsi voltam arra, hogy lesz-e az a bizonyos „kritikus tömeg”. Ami akkor kritikus, ha ereje van. Ha változást képes létrehozni. Lett! Ott voltam, és élveztem azt, hogy nem vagyok egyedül. Nem vagyok, sőt, nem vagyunk egyedül abban az igyekezetünkben, hogy javuljon, ami rossz. Hogy változzon, aminek változnia kell. Mert, ha nem változik nagy lesz a baj. Ami már most is elég nagy. Élveztem azt is, hogy nem félek. Azt is, hogy mások sem félnek. Azt, hogy az a bizonyos „fortélyos félelem” nem tudott tanyát verni közöttünk. Élveztem azt is. hogy mindenfelől mosolyokat látok. Mosolyogtak a miskolciakra, akik elindították azt, amire már régóta nagy szüksége volt annak a civil társadalomnak, amely eleddig tűrt és remélt. Tűrte, hogy hátán a hatalom kancsukája táncoljon, és remélte, hogy a józan ész egyszer győzedelmeskedik. Ott, és akkor lett vége ennek a türelemnek, az esernyős tízezrek mondták ki puszta megjelenésükkel azon a pocsék, esős délelőttön, hogy „eddig és ne tovább”! Nem hangorkánnal mondták ki, bár az is volt. Az akarat, az igazi emberi, civil akarat megnyilvánulása nem volt hangos. Az igazi társadalomformáló erőt és civil akaratot az a csend teremtette meg, ami eluralta a teret abban az utolsó öt percben. Ennek a csendnek ereje volt. Ráébresztette a rettegőket arra, hogy erősek, ha nincsenek egyedül. Ott álltam a kopogó eső alatt, és élveztem azt a hatalmas és erős csendet, amit régóta hiányoltam. Azt a kimondatlan és kimondhatatlan erőt, ami ebben a csöndben megmutatkozott, és mindannyiunknak erőt adott. Ott, a Téren ennek a csendnek varázsa is volt. Ez volt az, ami reményt adott, hogy élhetek még egyszer olyan országban, ahol a Jog uralkodik, és nem szolgál, sőt kiszolgál. Ahol a Törvényt tisztelik, és nem értelmezik, sőt nem szabják méretre. Ahol az Erkölcstelenséget nem bújtatják a Jogszerűség háta mögé, és ahol „fortélyos félelem” nem igazgat. Ez a csend adott ebben a reménységemben erőt. Ott a Téren.

Szerző

Teszteli Bernd Storck a válogatott tagjait

Nemcsak az Európa-bajnoki felkészülést szolgálja, hanem egyfajta erőfelmérő is a magyar válogatott háromnapos edzőtábora – mondta el Telkiben tartott sajtóértekezletén Bernd Storck, a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya. A szakvezető kifejtette, hogy ezeken az összetartásokon azt is fel tudja mérni, kik azok a játékosok, akikre hosszabb távon is számíthat.

A német szakember elégedettségét fejezte ki annak kapcsán, hogy ha rövid időre is, de sikerült összehívni a keretet. Sajnálkozását fejezte ki azonban amiatt, hogy Kovács István (Videoton) és Sallai Roland (Puskás Akadémia) nem vehettek részt a teszten. Kifejtette, ma a taktikán lesz majd a hangsúly. A magyar válogatott kapitánya szót ejtett a horvátok elleni március 26-án rendezendő válogatott mérkőzésről. Mint mondta, jó teljesítménnyel kívánnak előrukkolni déli szomszédaink ellen, s reményét fejezte ki, hogy sokan kilátogatnak majd a Groupama Arénába.

Sipos Jenő, az MLSZ szóvivője ezzel kapcsolatban megjegyezte, egyetlen nap alatt máris 1500 jegy talált gazdára a találkozóra. Storck elmondta, nagyjából már összeállt a fejében az a csapat, amely a horvátok ellen pályára léphet. Kifejtette, hogy egy-egy új játékos kaphat majd lehetőséget az edzőmeccseken. A közvetlen Eb-felkészülés során június 4-én a világbajnoki címvédő németekkel játszanak a magyarok Gelsenkirchenben, de az MLSZ májusra még szeretne lekötni egy hazai találkozót. "Mindenképpen olyan ellenfelet szeretnék, amely illik a játékrendszerünkhöz és jó felkészülést biztosít az Eb-riválisok ellen” – fejtette ki ezzel kapcsolatban Storck.

Szerző

Rudas Ferenc fejfájára

Holnap Kőbányán, az Új köztemetőben helyezik végső nyugalomra a Ferencváros egykori remek játékosát, Rudas Ferencet. Hetven éve láttam őt először játszani. Akkor már legenda volt, a B-közép egyik kedvence. Szédítő sebességgel száguldozott a jobbhátvéd helyén, ha üldözőbe vette az ellenfél balszélsőjét, mindig beérte, és becsúszva szerelte. Máskor a jobbszélen robogott föl, s éreztük, ebből az akcióból lesz valami.

Elképesztő szabadrúgásokat lőtt (egy Fradi-Újpest kupadöntőt ő döntött el, pedig Csanádi Árpád sérülése után tíz emberrel játszottak a zöld-fehérek), s a tizenegyesei is védhetetlenül zúdultak az ellenfél kapujába. Biztos pontja lehetett volna az Aranycsapatnak, ha nincs az a végzetes SZAC elleni meccs… A legendás Fradi-kapus, Henni Géza kivetődött Óvárira, a lőrinciek csatárára. Rudas becsúszva próbált szerelni, a hálóőr azonban szerencsétlenül védője becsúszó lábára érkezett. Rudas a lábát törte. Dermesztő perceket éltünk át akkor.

Ott voltam a III. Kerületi TTVE pályáján, hogy lássam hosszú hónapok utáni visszatérését. Hol volt már a nagy Fradi?! Szétszedték, a nevét is elvették. A szívemberek, Kispéter, Kéri, Lakat, Mészáros azonban megmaradtak. És persze Rudas, a jobbhátvéd posztján. Súlyos sérülése nyomot hagyott a játékán, de futott, gürcölt, vérét adta volna a csapatáért. Neki is része volt abban, hogy a Fradi nem esett ki az NB I-ből. Szívember volt ekkor is, mint régen, s változatlanul a közönség – micsoda publikum – kedvence maradt. Már nem csak szerették, tisztelték is, és akik látták, tisztelik máig, mint a klubszeretet hősét.

Ha összeállíthatnám azokból, akiket láttam játszani, a legjobb Fradimat, abban Rudasnak bérelt helye volna a jobbhátvéd posztján. Középen Kispéter, Lakat, a balfedezet, Sárosi a center. Ez a csapat már sosem állhat össze, csak emlékezetünkben.

Frissítve: 2016.02.22. 21:05