cafeteria;

2016-02-24 07:09:00

Kifüstölt cafetéria

Sokat vesztett a ráaggatott szépségéből a SZÉP-kártya. Alighanem Árpád-házi Szent Erzsébet sem örülhetne annak, hogy egy olyan étkezési utalvány névadója lett, amelynek kibocsátásáról a Európai Bíróság kimondta: sérti az uniós jogot, ezért rövid időn belül korrigálni kell az Orbán-kormánynak az ezzel kapcsolatos goromba hibáját. A luxembourgi bírák ugyanis zokon vették, hogy Magyarországon korlátozzák a szolgáltatás szabadságát, azzal, hogy 2012-ben - indoklás nélkül - kiebrudalták jól felépített munkavállalói kártya-, illetve étkezési utalvány piacukról azokat a külföldi cégeket, amelyeknek nem Magyarországon volt a székhelyük.

A NER, amely ily módon elkártyázta a már foszlányokban sem fellelhető becsületét, állami monopóliumot kreáló magatartása ezúttal kemény falakba ütközött. A nemzetinek beállított trafikokat még kényük-kedvük szerint osztogathatták a hozzájuk közelállóknak, az állami termőföldek sajátos árverése sem verte ki még Brüsszelnél a biztosítékot. Az 1,2 millió munkavállaló béren kívüli juttatásának módja - amit manapság már illik cafetériának nevezni -, viszont már olyan súlyos véteknek bizonyult, amit az uniós bírák nem hagyhattak szó nélkül.

Cinikus módon a magyar kormányzat jogászai az első pillanattól kezdve tudatában voltak annak, hogy állami monopolisztikus törekvéseikkel megsértik az uniós jogot. De még ennél is cifrább, hogy a jogerős döntés után is kötik az ebet a karóhoz: "a kormány a SZÉP-kártya kibocsátási feltételeit az európai uniós joggal összhangban határozta meg" - írják. A jogsértő cselekedet oka pedig nem volt más, kürtölték világgá unortodox nézeteiket a tévedhetetlenségükbe beleszédült fülkeforradalmárok, mint az, hogy a munkavállalók pénze csak az államnál van biztonságban.

Gyakran idézzük a francia Napkirály mondását: "Az állam én vagyok!" Ez ugyan nálunk nem hangzott el, de a bírák, akiket anno hasonló szavakkal XIV. Lajos letorkollott, nem ijedtek meg az uralkodótól. A színfalak mögötti alkudozásokkal, vesztegetéssel és kölcsönös engedményekkel lezárták a vitás ügyet. Akkor még csak éledőben volt a király abszolút uralma. Vajon mi hol tartunk?