Oscarok és jelöltek

A Saul fia lesz a magyar filmtörténet legsikeresebb filmje, amennyiben hétfő hajnalra virradóra a Los Angeles-i díjkiosztó gálán megkapja az idegennyelvű kategória Oscar-díját, ahogy azt erősen reméljük. Nemes Jeles László első nagyjátékfilmje előtt eddig még nem történt meg hazai mozgóképpel, hogy három olyan csúcsdíjat nyerjen el, mint a cannes-i Zsűri Nagydíja, a Golden Globe és az Oscar-díj.

A Saul fia 27 év után az első hazai nagyjátékfilm, amely indul az Oscarért az idegennyelvű film kategóriájában. Az auschwitz-birkenaui haláltábor sonderkommendósának két napját végigkísérő film a tavalyi cannes-i bemutató óta valósággal megrengette a filmvilágot. Nemes Jeles László és alkotótársai döbbenetes erejű filmje a náci halálgyár napi működésének soha nem látott mélységére vitte el a nézőt. Eddig körülbelül 40 különböző díjat nyert el (többet az Egyesült Államokban filmszakmai és filmújságírói szövetségektől, egyről csak egy nappal az Oscar-gála előtt tudunk biztosat), de ennél lényegesebb, hogy a film stílusa, elbeszélésmódja, hangi-vizuális világa, főszereplője, Röhrig Géza intenzív jelenléte egyszerűen kiemeli a Saul fiát a filmek sorából. A Saul fia nem egy film a legjobbak közül, hanem egy kivételes mozgóképi teljesítmény, amilyenhez hasonló ritkán akad a film történetében.

FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/KEVIN WINTER

A vetélytársak

A világ felfigyelt valamire, amit korábban nem látott. A Saul fiát több tucat ország vásárolta meg, sok helyen már moziban játsszák Európában, Távol-Keleten, Dél-Afrikában. A magyar mozikban tán ezekben az órákban lépi túl 171 ezres nézőszámot.

Az idegennyelvű kategóriában hagyományosan öt film kap esélyt az Oscar-díjra. Az idei mezőnyből itthon is és nemzetközi viszonylatban is a Musztáng című francia filmet tartják a Saul fia legesélyesebb vetélytársának. Valójában a Musztáng egy tisztességes munka, de nem több egy hagyományos filmnél. A történet öt fiatal lányról szól, akik megpróbálnak lázadni a török falu szigorú hagyományai, korlátai ellen. A török származású elsőfilmes Deniz Gamze Ergüvan teljesítményéhez képest a Saul fia egy más kategória képviselője, éppen azzal, hogy nem követ semmiféle hagyományt. Jelölt még Kolumbia filmje, A kígyó ölelése, a dán Egy háború, és a jordán Theeb. A hírét és visszhangját tekintve egyik sem hozható közös platformra a Saul fiával, amely alaposan felkavarta a filmes újdonságokban nem túl gazdag filmvilágot. Erről szóltak az utóbbi egy-két hónap filmes szakmai díjai is Amerika-szerte.

A Népszava a maga részéről (és csak az illendő szerénység ál-orcáját felöltve) egyértelműen osztja a nemzetközi filmes szaksajtó első számú lapjának, a Varietynek a véleményét, amely szerint az Oscart a Saul fia kapja ebben a kategóriában.

Nyolc jelölt

A szokásos őrület nemzetközi szinten természetesen azért van, vajon melyik film lesz a 88. Oscar-gála abszolút nyertese, azaz a nyolc jelölt közül melyik kapja meg a legjobb film díját. A legtöbb szó mindenekelőtt A visszatérő című film esélyeiről szól, miután Alejandro González Inarritu filmje szedte össze a legtöbb jelölést az idén, szám szerint 12-t. A film a mozikban is tarolt és hát Leo, a drága Leonardo DiCaprio szintén ott van a nagy esélyesek között. A visszatérő klasszikusan előnyös jelölt, három szuperprodukció versenytársa – Mad Max-A harag útja, Mentőexpedíció, Star Wars–Az ébredő erő – közül leginkább neki áll a zászló, talán az emberi akaraterő és teljesítmény végső határait feszegető sztori miatt. Ám azoknak is igazuk lehet, akik szerint kérdés: az amerikai filmakadémia tagjai megengedik-e azt, hogy kétszer egymás utáni évben ugyanaz a filmkészítő nyerje el a legjobb film Oscarját. Ilyenre eddig még nem volt példa. Inarritu filmje, a Birdman lett tavaly a legjobb film, úgyhogy az idén a rendező rajongói lélegzetvisszafojtva leshetik, vajon az akadémia tagjai teremtenek-e precedenst.

De valójában nem is csak ez a kérdés teszi kétségessé a díjat, hanem az, hogy a Spotlight – amit már a magyar nézők is láthatnak a mozikban – sajtóvisszhangja is igazolja: nagyszerű, nagyon fontos, jó film született. Nem az ismeretlen vadonban, hanem a mai ember számára ismerős nagyvárosi vadonban játszódik, tehát egy csöpp romantika sincs benne. A bostoni újságíró csapat tényfeltáró munkáját remekül visszaadó, izgalmas, emberséges, érdekes film a szakújságírók véleményének tükrében lepipálja a nagy költségvetésű, látványos kedvenceket. A jelöltek között ott van még A nagy dobás, amely Amerikában ugyancsak megmozgatta a társadalmi érzékenységű nézők figyelmét, ringbe száll A szoba is. Ez remekül megcsinált mozi, de arányaival nem nagyon illik a legjobb film nagyságrendjébe. Ahogy a Carol vagy a Brooklyn sem, amelyek kötelességtudóan egészítik ki a létszámot a listán. És van még a Kémek hídja, amely elképzelhetően szintén nem rúg labdába. Érdekes a téma, jók a színészek, de ma valahogy idejét múltnak hat, s nem sokkal több egy eminens történelmi idézetnél. (Spielberg nem lesz talán csalódott, hiszen legutóbb a Lincoln című filmje begyűjtött vagy egy tucat jelölést, de csak Day-Lewis Oscarja ért igazán sokat.)

Nagy ötösök

A Kémek hídja jelölései közül talán a legizgalmasabb az, hogy vajon az orosz kémet alakító Marc Rylance emlékezetes alakításának sikerül-e áttörnie Sylvester Stallone Golden Globe-al megkoronázott, mindent felülmúló sikerén, amelyet a Creed című filmjével felhabosított. Stallone nagyon esélyesnek látszik, de Rylance feledhetetlen. És ha már kicsit előre futottunk a kategóriákban: a legjobb férfi mellékszereplő Oscarjáért amúgy is fantasztikus színészi teljesítmények szállnak ringbe: a lehengerlően jó Mark Ruffalo (Spotlight), az ezerarcú Tom Hardy (A visszatérő), meg a lehengerlő Christian Bale (A nagy dobás). Bármelyikük megérdemelné, ráadásul Rylance eddig még jelölést sem kapott, ahogy Tom Hardy sem, Bale már átvehetett Oscart, de Buffalo eddig két jelölésen van túl. A Variety Stallonéra tesz.

A rendezői jelölések már felkavarták a kedélyeket. Egyrészt sokan tették szóvá, hová tűnt Ridley Scott (Mentőexpedíció) a listáról, illetve hogy kerül oda Lanny Abrahamson (A szoba) neve. Ebben lehet egy jó adag sznobéria. George Millernek van már egy forgatókönyv-Oscarja, de rendezőként most először kapott jelölést. Pedig ha belegondolunk, hogy a Mad Max világának megteremtésével egy-két nemzedéket már elvarázsolt, és valamiképpen kultfilmmé formálta az őrületes sci-fi roncsderbit, nem elképzelhetetlen, hogy most övé lesz a díj. Sokan őt vélik a rendezői Oscar esélyesének, de ebbe nagyon is beleszólhat Tom McCarthy, a Spotlight rendezője, sőt, maga Inarritu is (A visszatérő), aki ott van a rendezői ötös listán.

Leo éve

Az egész filmes szakma Leo évéről beszél A visszatérő miatt, hozzátéve, ha most nem, akkor már soha nem kapja meg Leonardo DiCaprio az Oscart. Először 1994-ben nem kapta meg zseniális kamaszszínészként (Gilbert Grape), legutoljára pedig a Wall Street farkasáért, noha ragyogó teljesítményt nyújtott. Idei filmjében a vadonból való szabadulás emberfeletti kalandjáért ötödik alkalommal jelölték. Itt az ideje, hogy megkapja a díjat. Versenytársai között van Matt Damon (Mentőexpedíció), aki ugyanolyan jó, mint általában, de valójában nem hozott elénk olyan különleges meglepetést. Michael Fassbender Steve Jobs megformálásáért kapott jelölést. Megdolgozott érte keményen, de maga a film nem elég átütő, hogy Fassbendert jól megtámogatná a díj elnyerésében. Ez a második Oscar-jelölése, kevés az esély rá, hogy szoborra váltsa. Eddie Redmayne is ott van a legjobb férfi főszereplők esélyesei között, szintén extrém színészi teljesítménnyel, akárcsak korábban. Legutóbb a fiatal angolt a teljesen béna zseni, Stephen Hawking szerepében láttuk (A mindenség elmélete), azt hibátlanul megoldotta, meg is kapta érte az Oscart. Most A dán lány című filmben szoknyás szerepben mutatkozik be, ő alakítja a történelem első olyan férfiúját, aki vállalta a nővé operálás rizikóját. Redmayne ebben a szerepben nem olyan meggyőző. Kissé teátrális gesztusokkal igyekszik a gyengédséget megtestesíteni, nagy meglepetés lenne, ha az akadémiai tagokat meggyőzné ez az alakítás.

Csodás nők

Annál inkább befutónak látszik a női mellékszereplő kategóriában A dán lány másik főszereplője, a feleséget alakító Alicia Vikander. A szép svéd színésznő idén az Ex Machina főszerepéért kapott Golden Globe-ot, ami csak azért érdekes, mert egyszerre két filmszereppel is a nemzetközi színtéren szerepel. A dán lányban olyan életteli, meleg, szeretetteljes lényt teremt, akinek elhiszi az ember, mindvégig kitartott férje mellett, miközben éppen elveszítette őt – hogy az nővé válhasson. Ragyogóan tehetséges színésznő, és bár olyan szintén egészen kiváló színészi teljesítmények kelnek vele versenyre, mint Kate Winslet a Steve Jobsból, Rachel McAdams a Spotlightból, vagy Jennifer Jason Leigh az Aljas nyolcasból – Vikander győzi a versenyt. Más kérdés, hogy Jennifer Jason Leigh kirobbanóan jó alakítást nyújtott Tarantino legújabb őrületében, és hogy Winsletre is alig lehetett ráismerni, úgy kifordította magát – de tudjuk, a díjak többesélyesek.

A női főszerepek jelöltjei amolyan „ahogy a nagykönyvben meg van írva” jellegű profi teljesítményeket mutatnak, úgy jók, ahogy vannak, de nem igazán hoznak lázba. Kivéve A szoba főszereplőjét, Brie Larsont, aki gyönyörűen jelenítette meg az ötéves kisfiával fogvatartott, és fogvatartója állandó erőszakának kitett fiatal nő egyszerű, érzékeny egyensúlyt követelő személyiségét. Charlotte Rampling (45 év) kicsit kilóg a sorból, egy egészen más játékkultúrát képvisel, mint a modern filmek modern játékosai, de még az is lehet, hogy ezzel - illetve rendkívüli játékintelligenciájával – végül is ő csípi el a kis aranyozott vitézt. A Carol túl súlytalan ahhoz, hogy Cate Blanchette-nek besegítene a díjba, Jennifer Lawrence (Joy) pedig nem szárnyalta túl magát a talpraesett háziasszony szerepében tehát aligha jelent veszélyt a többiekre nézve.

Tarantinóhoz az idén sem voltak kegyesek az akadémia „istenei”, az Aljas nyolcas Jennifer Jason Leigh-n kívül egyetlen kategóriában lett várományos. Ebben viszont látatlanban mondjuk: a biztos győztes. Ennio Morricone, a spagetti westernek és Fellini halhatatlan filmzenéinek csodálatos mestere az Oscar egyik jelöltje a filmzene kategóriában. Nem lehet kétségünk: a halhatatlan dallamok művészéé lesz a szobor.

Oscar és a magyarok a háború után

Visszapillantva az elődökre, a háború után az itthon dolgozó filmesek közül elsőként és hosszú ideig egyetlenként Fábri Zoltán A Pál utcai fiúk című magyar-amerikai filmje jutott el az idegennyelvű kategória ötös Oscar-jelöltjei közé 1969-ben. Makk Kátoly Macskajátékja is ott lehetett az Oscar-jelöltek között 1972-ben. A következő magyar Oscar-jelölést ismét animációs kisfilm kapta, Jankovics Marcell Sisyphus című műve 1976-ban lett Oscar-jelölt.Fél évtized múltán, 1981-ben született meg a háború utáni első hazai Oscar-díj: Rofusz Ferenc A légy című rövid animációja lett a világon a legjobb. Lehangoló szépséghibája volt az örömünnepnek, hogy itthon szinte titok övezte Rofusz filmjének sikerét, s kint a gálán a magyar állam egy hivatalos embere vette át helyette az aranyszobrocskát, mert Rofuszt nem tartották fontosnak a hivatalosságok kivinni a Los Angelesbe.

Ugyanezen a díjkiosztón egy másik magyar film is reményeket keltett, ebben az évben lett az idegennyelvű kategóriában először Oscar-jelölt Szabó István egy filmje. A Bizalom 1981-ben nem nyert szobrot, de ezt követte egy évre rá Szabó István nagy sikere: 1982-ben a Mephisto című filmjével elnyerte a legjobb idegennyelvű nagyjátékfilm kategória Oscarját. A nyolcvanas évek jelölés szempontjából legalábbis reményteliek voltak. A Jób lázadása című film Gyöngyössy-Kabay Barna rendezésében 1984-ben kapott Oscar-jelölést az idegennyelvű kategóriában. Szabó gyűjtötte be a következő két Oscar-jelölést is ebben a kategóriában, a Redl ezredessel 1986-ban, a Hanussennel 1989-ben. A három jelölésével és egy Oscarjával Szabó viszi a pálmát a magyar filmesek között. (Nem magyar pénzből készült Csodálatos Júlia című filmjében Anette Benning a legjobb színésznő kategóriában 2004-ben eljutott az Oscar-jelölésig, de ez hivatalosan nem számít magyar filmsikernek.)

Ismét hosszú idő, majd két évtized telt el a következő itthon dolgozó filmalkotó jelöléséig: A rendszerváltás utáni kor első rendezője, aki Los Angelesig eljutott: 2007-ben M. Tóth Géza bekerült az Oscar-jelöltek közé a Maestro című rövid animációjával. Bucsi Rékára is rámosolygott már a kis aranyvitéz, igaz távolabbról, de reményt keltően a jövőt illetően. 2014-ben bekerült a rövid animációs filmek kategóriájának szűkített tízes listájára a Symphony No.42 című filmje, bár onnan már nem sikerült a jelöltek ötös listájára továbblépni.

Két operatőri teljesítmény is a „dicsőségtáblára” kívánkozik, noha mindketten külföldön forgatott filmmel jutottak el az Oscarig. A nemrég elhunyt Zsigmond Vilmos, aki akkor már Amerikában élt és dolgozott, 1978-ban megkapta a díjat a Harmadik típusú találkozások című Spielberg-film fényképezéséért, és még háromszor volt rajta a legjobb ötös jelöltlistán A szarvasvadász, A folyó és a Fekete Dália című film révén. A Magyarországon élő, gyakran külföldön dolgozó Koltai Lajos operatőr pedig 2001-ben a Malena című olasz film fényképezéséért kapott Oscar-jelölést.