Néztük az európai kormányfők arcát, amikor a mindenható döntnöki testület - az Európai Tanács - februári ülésével végeztek. Egyetlen őszinte ábrázatot sem láthattunk. Cameron brit miniszterelnök úgy érezhette, kimászott a maga ásta gödörből, a többiek pedig - köztük Orbán is - kényszeredetten vigyorogtak. Amúgy mindenki "győzött", miközben Európa iszonyatosat veszített.
Nyugodtan elegünk lehet az egyre nacionalistább európai miniszterelnökök gyatra produkcióiból. Miközben az európai népek azt hiszik, hogy valami közös jó, valami közös akarat hajtja az európai egységfolyamatokat, aközben egyes, kormányfői bőrbe bújt gengszterek szétvernek mindent. Jobb, ha megtanuljuk a leckét: az EU-t nem a polgárok intézményei, hanem a kormányfők hírhedt gyülekezete, az Európai Tanács irányítja A-tól Z-ig. Ők nem engedik eltörölni a roaming-díjakat, s most a brit maradásért is ők kötöttek egy teljesen zavaros alkut, amely lényegében Európa elárulása.
A gödröt úgy ásta meg Cameron, hogy a legutóbbi választási kampányában tett a brit népnek egy majdani "kint vagy bent" népszavazási ígéretet. Úgy gondolta, ezzel kifogja a szelet a szélsőségesek vitorlájából. No, ilyesmit csak az csinál, aki nem képes ésszel felérni a hosszabb távú következményeket. Június 23-án lesz a népszavazás Nagy-Britanniában, amelynek kimenetele azonban teljességgel megjósolhatatlan. Ha kilépnek, akkor mire volt jó ez az immár másfél éve tartó európai huzavona? Ha pedig maradnak, akkor pedig az alku életbe lépésével - de facto - elrontották Európa egészét.
A kormányfők között még februárban Brüsszelben kötött alku ugyanis csak arra az esetre szól, ha a britek maradnak. Ez esetben a többi ország számára is nyitva lesz az út a szociális jogok megnyirbálására, amely példa nélküli az EU történelmében. Ebből a szempontból jobb lenne, ha a britek kiválnának.
De csak ebből a szempontból. Távozásukkal ugyanis a maradék EU elveszítené a világ legerősebb gazdasági egysége címet, s beállna harmadiknak az USA és Kína mögé. Egy ilyen huppanás minden bizonnyal láncreakciókat váltana ki, s Putyin legnagyobb gyönyörűségére az EU előbb omlana össze, mint az ő roskatag Oroszországa. Nos, ebben a csatában a magyar kormányzó bizony Putyin oldalán áll, s ez lényegében hazaárulás.
Ám lássuk, mi minden agyamentséget hoztak össze a "bölcs" kormányfők.
Először is írásba adták, hogy egyszer majd írásba foglalják azt, ami eddig csak opció volt, azaz a britek örökös felmentést kapnak az európai politikai unióhoz való csatlakozás alól. Hasonlóképpen, soha nem kell Schengenhez csatlakozzanak, ezen felül pedig az euróhoz sem. Bár a britek nem kaptak vétójogot az euróval kapcsolatos döntések esetében (még szép, hiszen a többiek se szólhatnak bele az angol font dolgaiba), a 19 euró-ország azonban megfegyelmezte saját magát, s jól megfogadta, miszerint nem kívánják üldözni sem a brit politikusokat, sem a brit vállalatokat.
Másodszor pedig írásba adták, hogy a britek bármikortól kezdődően hét évig másodosztályú munkavállalókként kezelhessék az EU ott dolgozó polgárait. Azzal, hogy nekik szabad, fű alatt ezt a jogot most valamennyi EU tagország is megkapta.
Az orbáni győzelem tehát azt jelenti, hogy mostantól kezdve az Ausztriában dolgozó magyar melósok is lényegében elveszíthetik a szociális juttatásaikat, legfőképp az osztrák családi pótlékot, merthogy ott is csak annyira lesznek jogosultak, mint idehaza. Sovány vigasz, hogy Magyarországnak is jogában áll egy nálunk dolgozó angol, német "munkavállalónak" (jellemzően cégvezetőnek) a magyar családi pótlék helyett az angol, német lépték szerint fizetni. Magyarul: Orbán "nyert" egy buktát, hogy akár egy másik buktát is bekönyvelhessen.
Bárki bármit mond is, hogy mennyi mindent megér a brit maradás, két dolog ettől még tény marad. Az egyik az, hogy európai léptékű, aljas visszalépés történt a munkavállalói jogok terén, a másik pedig az, hogy létezik olyan megoldás, amely szerint a honos állampolgárok alja népnek tekinthetik a többi EU-tagország polgárait. És akkor még egy szót sem szóltunk az EU-n kívülről jövőkről.
Merkel katasztrofális migrációs politikája, Cameron elképesztően felelőtlen nemzetpolitikája, Szydlo antidemokratikus lengyel puccsa, Orbán agyalágyult kelet-imádata, és más európai konzervatív miniszterelnökök borzalmas ötletei egyre súlyosabb politikai válságba taszítják Európát. Ahol szinte kézenfekvő a legrosszabb válasz: mindenki húzzon el, majd a mi nemzetünk mindent megold minálunk! Ez a szemlélet eddig két világháborút produkált.
Orbán további állítólagos "győzelme" is megér egy misét, miszerint a többi miniszterelnök felzárkózott az ő menekültügyi politikájához. Ebben is hazudik. A mostani, februári EU-csúcson - némi spéttel és tényszerűen - ő fogadta el az EU tavalyi döntését a menekültek szétosztásáról. Ha egy jegyzőkönyv erről egyhangú döntést rögzít, akkor ugye csak a polgárvakítás szintjén lehet bármi másról beszélni?
Baloldali politikusként, európai parlamenti képviselőként viszont már most jelzem, hogy a brit külön alku következményeinek törvénybe foglalását nem fogom megszavazni.
