futball;Bundesliga;Dárdai Pál;Hertha;

2016-03-04 06:54:00

Folytatódik Dárdaiék csodája

Második tavaszi győzelmét aratta a Hertha, miután 2-0-ra legyőzte a Frankfurtot. Ezzel egyre közelebb kerül a nemzetközi kupaszereplést biztosító hely elérése, mégha Dárdai Pál erről nyíltan továbbra sem akar beszélni.

Jóllehet Dárdai Pál minden helyzetben képes megőrizni hidegvérét – a hét elején például úgy nyilatkozott, hogy az új célkitűzés már nem a 40, hanem az 52 pont elérése –, a Frankfurt elleni szerda esti diadal után megállapíthatjuk: elképzelhető, hogy ezt az elvárást is hamar át kell majd fogalmazni, mert láthatóan az együttes túl van a hullámvölgyön: az utolsó két fordulóban hat pontot szerzett. Ezzel 42 pontot gyűjtött, vagyis mindössze tíz egység választja el az új cél megvalósulásától úgy, hogy további tíz forduló van hátra. Ez azt is jelenti, hogy a nemzetközi kupaindulást biztosító hely egyáltalán nem látszik abszurdnak, igaz, a hatodik, még Európa-liga selejtezőt érő helyezésig nagyon sűrű a mezőny: a Mönchengladbach és a Mainz 3-3, a Schalke pedig 4 ponttal gyűjtött kevesebbet a Herthánál, tehát még minden elképzelhető.

A Kölnnel szemben pénteken diadalmaskodó együtteshez képest a Hertha összeállítása egy helyen változott a Frankfurt ellen, visszatért a kezdőbe a sárga lapjai miatt eltiltott cseh válogatott, Vladimír Darida, a középpálya motorja, s a csapatkapitány Fabian Lustenbergert váltotta, aki nagyon fáradtnak tűnt az elmúlt találkozókon. Igaz, Darida most nem nyújtotta azt a játékot, amit korábban megszokhattunk tőle.

A Frankfurt elleni meccs hőse egyértelműen Salomon Kalou volt. A helyi B-közép méltán harsogta a lefújás után: „Ahu, ahu, Salomon Kalou”. Az elefántcsontparti a 63. percben nagyszerű szlalom után hozta remek helyzetbe Mitchell Weisert, aki 14 méterről talált a hálóba, ezzel lett 1-0, a második gólt pedig ő maga érte el (2-0). A harmadik is a lábában volt a 36 608 néző előtt játszott találkozón, de kihagyta a helyzetet. A berlini szurkolókat az sem zavarta különösebben, hogy biztosan nem ez volt a legpörgősebb meccs azok közül, amelyeket eddig életükben láttak. Az első félidőben még csak kapura tartó lövést sem lehetett feljegyezni. „Az első játékrészt teljes egészében átaludtuk” – ismerte el a magyar szakvezető.

A Hertha láthatóan jobban szenvedett Huszti Szabolcs csapata ellen (a magyar játékos 71 percet töltött a pályán), mint pénteken a Kölnnel szemben, pedig a hesseniek, akik utolsó öt mérkőzésükön nem tudtak nyerni, legjobb támadójuk, Alexander Meier nélkül léptek pályára. Aztán a második félidő meghozta a hazaiak által remélt fordulatot. „Kissé átalakítottuk a játékunkat, bátrabban belementünk a párharcokba, és kihasználtuk a lehetőségeinket. Meg kellett harcolnunk a győzelemért, de az ilyen diadalok segítik tovább a csapatot” – fejtette ki a magyar szakvezető.

„Jelenleg 42 ponttal rendelkezünk. Most már tényleg minden lehetséges” – mondta Kalou, a meccs hőse. Weiser is elismerte: „Amennyiben vasárnap sikerülne begyűjtenünk a három pontot a Hamburg ellen, akkor már nem tudunk mit tenni az Európa-liga ellen…”

A Hertha öröme Husztiék bánata is. Az Eintracht mindössze három pontot szerzett a legutóbbi hat meccsén, s az osztályozót jelentő 16. helyre esett vissza. A Frankfurt kapura teljesen veszélytelen, 336 perc óta nem talált a kapuba. A védő, Marco Russ elismerte, „egyre nagyobb a félelem, nemcsak a szurkolók, az egyesület körében, mi is tartunk a jövőtől”.

Az évad eddigi legnagyobb futballszenzációját szolgáltatta a Mainz azzal, hogy vereséget mért a Bayern Münchenre, ráadásul a bajor fővárosban. Pedig a lelátón helyet foglalt a korábbi klubvezető, Uli Hoeness, aki letöltötte a korrupció miatt rámért börtönbüntetését. A Mainz félelmetesen védekezett, s bár a 64. percben, amikor Robben egyenlített, mindenki azt várta, ezekután a Bayern simán bedarálja a vendégeket, ehhez képest a 86. percben Córdoba beállította az 1-2-es végeredményt. Ez azt is jelenti, hogy a második helyezett Dortmund 5 pontra megközelítette a listavezető bajorokat.

A Bremen nagy meglepetésre 4-1-re nyert Leverkusenben, így elmozdult a kiesőzónából. Kleinheisler László a 88. percben csereként állt be.

Bundesliga, 24. forduló

Bayern München–Mainz 1-2, Darmstadt–Borussia Dortmund 0-2, Hertha BSC–Frankfurt 2-0, Hoffenheim–Augsburg 2-1, Leverkusen–Werder Bremen 1-4, Mönchengladbach–VfB Stuttgart 4-0, Schalke 04–Hamburger SV 3-2. Keddi eredmények: Hannover–Wolfsburg 0-4, Ingolstadt–Köln 1-1. Az élcsoport: 1. Bayern M. 62, 2. Dortmund 57, 3. Hertha 42.

Nekünk a Hertha
Imádjuk Dárdai Palit. Varázslatos egyéniség, csodálatos figura. Milyen is lenne az a baranyai fiatalember, aki még játékos korában a legnagyobb őszinteséggel úgy fogalmazta meg a titkát, hogy esténként elkortyol egy-két pohár jófajta villányi vörösbort? Dárdai lenyűgöző, a csapata nem az. Még akkor sem, ha száguld a Hertha. Mi pedig tapsolunk neki, noha a kék-fehér együttes jóformán élvezhetetlen futballt játszik. Csúnya, szenvedős a játék, de a miénk. Naná, hiszen honfitársunk a hadvezér.
Mondani sem kell, ha lenne néhány valamirevaló játékosunk bárhol a nagyvilágban, ha lenne csak egyetlen topcsapat, amely megbízna egy magyarban, akkor bizonyosan kevesebb figyelem irányulni a berlini seregre. De kinek szurkoljunk? Dzsudzsák Bursasporjának, Nikolics varsói alakulatának, Németh arab kenyéradójának? Másutt mennyivel könnyebb. Brazil játékost a földkerekség majdhogynem minden csapata foglalkoztat, de, nem elrugaszkodva a földtől, kedvükre válogathatnak a szerb, az osztrák, a horvát, a szlovák focikedvelők is. Arrafelé bizonyosan nem fordul elő, hogy a sportág első számú tornáján, a négy évenként esedékes világbajnokságon egy játékvezetőért szorítanak (Kassai, 2010), hogy nemzeti érdekeltség nélkül megy ölre egy-egy szurkolótábor olyan együttesekért, melyekben évtizedekkel korábban szerepelt legutóbb honfitárs (Barcelona, Real Madrid).
Nekünk ez jutott. A Hertha. Persze drukkolunk…