Szlovákiában 71 év után hangozhat fel a parlamentben egy nagyon sötét érát idéző üdvözlés, amely így hangzik: „Na stráz”, azaz „Őrségre”. Így köszöntik egymást az új szlovák parlamenti párt, a Mi Szlovákiánk Néppárt fekete ruhás aktivistái, akik kizárólag olyan „értékeket” képviselnek, amelyek teljesen ellentétesek az Európai Unió alapelveivel. Egy olyan kor jelszavait skandálják, amelyek hallatán joggal rémülhet meg mindenki, aki elkötelezett egy demokratikus társadalom iránt. Azt hihettük, hogy modern világunkban, egyre féltettebb Európánkban, nem lehet helye olyan ideológiának, amely egy népcsoport megsemmisítésére törekszik. Az azonban, hogy ez a párt nyolc százalékot szerzett a szombati választáson, azt jelzi, valaki, valamit nagyon elrontott.
Ilyenkor az lenne a természetes, hogy lelkiismeret-vizsgálat kezdődjék. Hogy juthattunk el idáig? Aztán fülünkbe csengenek a szlovák kormányfő mondatai: „Nem kérünk a menekültekből”, „megvédjük Európát”, „elutasítjuk a kvótarendszert”, „az Európai Bizottsághoz fordulunk”. Igen, itthon is ismerősen hallatszik ez a néhány mondat. Ám Pozsonyra pillantva azért nekünk, itt Budapesten is fel kell tennünk a kérdést: valóban ez a helyes út? Tényleg jó megoldás egy társadalom félelmeire építeni? Megéri a szavazatok maximalizásáért emberek tömegeit szembefordítani bárminemű humanizmussal?
Szó se róla, nem könnyű, szinte lehetetlen küldetés megoldást találni a menekültválságra. Láthatjuk ezt Angela Merkel szélmalomharcán is. Amikor azonban a visegrádi országok 2004-ben csatlakoztak a közös Európához, nemcsak azt vállalták, hogy minden kedvezményt elfogadnak tőle, hanem azt is, osztoznak a gondokban. Most viszont épp a bajok további gerjesztésével bizonyítják uniós „rátermettségüket” a régió államai, s Marian Kotlebáék példája mutatja, hová vezethet ez.
Lelkiismeret-vizsgálatról beszélni itt, Közép-Európában, sajnos teljesen értelmetlen. Hagyományai vannak annak, hogy senki sem vállalja a felelősséget, mindig a másikra mutogat, tovább ásva, mélyítve azokat a bizonyos árkokat. De talán még nem késő észhez térni. Világosság kellene, mielőtt magába szippant bennünket a teljes sötétség.
