Gyermekkoromban harsogva énekeltünk egy mozgalmi dalt. Kezdetére még homályosan emlékszem: „Elnyomás, szolgasors, ez volt a rend ezer évig. Hullt a pór, hullt a gyereke. Dologtalané volt az ország…” Ha széttekintünk kis hazánkban, ma is időszerűek ezek a sorok. Dologtalan ügyeskedők országa lettünk, sokan ismét szolgákká alacsonyodtak. Ezt a kiszolgáltatottságot jelenítette meg egyik versében a fiatal Illyés Gyula. Az alázatosan, kalapját levéve álló parasztembert az ispán iszonyúan felpofozza. Csak a költő érzi a csontjáig ható részvétet, a többiek számára mindez természetes. Addigra már csak töredékeiben létezett az a típus, amelyet jobb híján úriembernek neveztek. Sok egyéb tulajdonsága mellett jellemezte, hogy megtartotta a szavát, és egyenes volt a gerince. A politikusok között is akadtak ilyenek, például az a miniszterelnök, aki adott szavának megszegése miatt öngyilkos lett. Napjainkban más divat járja. Ígérj valamit, de nem kell teljesítened. Hódolj be, és megkapod jutalmadat – ez az új módi. És szomorúan tapasztaljuk, hogy akit szavát tartó úriembernek hittünk, hogyan alacsonyodik szolgává, mint hajlong, urasága kezét csókolgatva. Keserves látvány például Varga Mihály pálfordulása, készséges szolgává törpülése, amint „megfeledkezik” némely ígéreteiről, melyek megtartását nagyon sokan remélték tőle. (Csak egyetlen példa: lapít, nehogy – amint ígérte – összegeznie kelljen a vasárnapi boltbezárások tapasztalatait. Igaz, összegzés nélkül is ismerjük a döntő többség véleményét, melynek artikulálása folyvást akadályokba ütközik.) Egy új emberfajta születésének vagyunk tanúi. Ez nem kedveli a napfényt. Szívesebben lapít a homályban, ott bonyolítja kétes üzleteit. Nehogy bántódása essék, testőröket foglalkoztat – természetesen nem a saját pénzéből, hanem a miénkből –, mint Matolcsy György, zűrzavaros, beláthatatlan manőverekkel rejti el folyvást növekvő vagyonát – ilyenek sokan vannak –, vagy éppen hajlongva teljesíti valamelyik potentát kívánságát, például azét, akit lelkesen méltatott heti kabaréjában (sajtótájékoztató az elnevezése) Lázár János, jelezve: az úriembernek vélt Baán László is szakított korábbi önmagával, hogy teljesíthesse Habony Árpád kívánságát. Vajon mindenki, aki lelkesen érdeklődik a festmények iránt, potom pénzért kikölcsönözheti őket? Meglátjuk, mi lesz Szanyi Tibor kérésének sorsa. Búcsúzzunk a becsületes, őszinte emberektől! Kiáltsunk éljent a kurzuslovagokra és a szélhámosokra! Hátha nekünk is csurran-cseppen valami földecske, trafikocska, végső esetben egy márkás festmény.