A cafetéria az aktuális politikai akarat és szándék engedelmes játékszerévé vált Orbán Viktorék kezében. Ki ne emlékezne arra, hogy 2012-ben a multinacionális cégek elleni egyik első, goromba, a piaci verseny helyett az állami akaratnak primátust adó intézkedéssorozat áldozata éppen az a két francia cég lett, amelyek az étkezési utalványok forgalmazásával foglalkoztak, több évtizedes rutinnal a hátuk mögött. Kiebrudalásuk jogszerűtlensége azonban - ha több éves késéssel is - fennakadt az Európai Bíróság bíróinak hálóján. Az elmarasztaló döntés nyomán azonban nem csak a SZÉP-kártya és az Erzsébet üdülési csekk - állami monopóliumként funkcionáló - színlelt piacára kellene visszaengedni a régi szereplőket, és kinyitni a kaput az új jelentkezők előtt. A magyar kormány emellett tetemes büntetésre is számíthat, természetesen az adófizetők pénzéből.
A mindenfajta ellenvéleményt rosszul viselő NER-nél az uniós elmarasztalások általában harcias visszautasítást, másra mutogatást és önigazolást szülnek, és teret engednek a Brüsszel elleni támadásoknak. "A cafetéria-rendszert, amelyet az Európai Unió miatt úgysem tudunk fenntartani, úgy kell átalakítani, hogy a cafetéria összegét is készpénzben fizetik ki" - ezt a minden ízében téves következtetést vonta le Orbán Viktor az Európai Bíróság döntéséből. A kormányzati kommunikációs zűrzavar azonban nem ismer határokat. A miniszterelnök csütörtöki szavai nyomán szinte mindenki bizonyos volt abban, hogy a Fidesz-kormány nem enged a kedvezményes utalványok monopóliumából, pénteken kiderült, hogy az Árpád-házi Szent Erzsébetnek emléket állító üdülési utalványnak mégis megkegyelmeznek, és más szereplők is megjelenhetnek a piacon. Az állami Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány kibocsátási monopóliumának megszüntetése mellett szerepet kap a befolyt pénzek felhasználásában a nacionalizmustól csepegő nevű Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány is.
A béren kívüli juttatásokat - mint annyi más pénzkímélő konstrukciót - természetesen Amerikában találták ki, akárcsak a lízinget, a bankkártyát, az utazási csekket vagy a faktorálást. A cafetéria célja nem lehetett más, mint az alkalmazottak hűségének honorálása, pénzkímélő eljárások révén, adókedvezménnyel. Orbán Viktor szavaiból azonban nem világos, hogy az egész kiterjedt rendszert akarja felrúgni vagy csak részleges átstrukturálásra törekszik. A cafetéria béresítése látványos eredményekkel járhat, hiszen a javadalmazások csínját-bínját kevésbé ismerő dolgozók azt sem tudják majd, hogy mi is történt fizetésükkel. „A kettős bérrendszer intézményében van egy rendesen járulékoltatott alapbér, és van fölötte egy másik bér, amelyre azonban az állam nem szed járulékot” – biztatta az alkalmazottakat a kormányfő. A ravaszabb munkáltatók feltehetően nem lesznek restek, s az alapbér egy részét béren kívüli juttatássá minősíthetik, majd kitalálhatnak rá az egyszerűsített közteherviselési hozzájáruláshoz (ekho) hasonlatos konstrukciót.
Az adómentes juttatások, lakhatási támogatás, vagy iskolakezdési támogatás esetén a készpénzesítésnek azonban olyan negatív következményei lehetnének, amelyeket nem vállalhat fel a kormány jövőre, egy évvel a választások előtt. Az Erzsébet-utalvány reformjáról szóló törvényjavaslat azonban intézkedik arról, hogy az árpád-házi szentről elnevezett budapesti tér állami tulajdonban marad. Ezt még az Unió sem kifogásolhatja.
