Az 1986-os hivatalos koszorúzás és ünnepség dél körül véget ért, az alternatív ünneplők ezután kezdtek a Petőfi-szobornál gyülekezni, hogy aztán énekelve „sétálni” induljanak a belvárosban. Az események a Beszélő akkori beszámolója szerint akkor vettek fordulatot, amikor egy szamizdatkiadónak pénzt gyűjtő egyetemista lányt, Diószegi Olgát a rendőrök a Kossuth tér felé vonuló tömegtől leválasztva egy rendőrautóba tuszkolták. A vonulók előbb a Kossuth téren, majd a Batthyány örökmécsesnél, végül Budára átvonulva a Bem-szobornál is elénekelték a Himnuszt, hogy aztán a Batthyány térre vonuljanak a Kölcsey-szoborhoz. Itt az addigra mintegy ezer fősre apadó tömeg ülősztrájkba kezdett, illetve egy oda kiérkező rendőrautót is körbevettek.
„3 és 4 óra között rengeteg rendőr érkezett, busszal, URH-kocsival, motorral. Felsorakoztak a Batthyány tér déli végében. Még kutyákat is hoztak. Pontban 4 órakor rendezett oszlopban megindultak a fiatalok felé” - írta a Beszélő. A rendőrök elől sokan elfutottak, de az ottmaradóktól elvették a személyi igazolványokat. Két fiatal ellen gázspray-t is használtak a rendőrök, és kiürítették a Batthyány teret.
Este 7 körül viszont ismét összegyűltek a fiatalok a Petőfi-szobornál, ahonnan a Roosevelt térre vonultak, innen pedig – miután a híd üres és járható volt – a Lánchídra, amelynek a másik oldalán már rendőrsorfal várta őket, míg a hátuk mögött is rendőrök érkeztek. „Utólag mindnyájunknak az volt a véleménye, hogy ez egy kelepce volt” - mondta Balassa János, aki szerint több civil ruhás beépített ember is lehetett köztük.
A Lánchídra terelés valóban szándékos volt a rendőrség részéről. Pongor Sándor, aki maga is a Roosevelt téri rendőri egységgel volt 1986. március 15-e estéjén a Beszélőnek azt mondta, az ellenzéki „séták” alkalmával a tömeg mozgásait figyelve a város különböző pontjaihoz tartalék egységeket állított a rendőrség, a tömeget pedig arra terelték, amerre a vezetőség mondta. Ami biztos volt: a Parlamenthez, vagy a pártházhoz nem közelíthettek.
A teljes cikket itt olvashatja!