Közelkép - A könyvnyomtatás hátulütői

Lapunk hasábjain is megjelent a hír, hogy Párizsban bemutatták a nyomtató-robotot, amivel a könyvesboltban percek alatt elkészíthetnek egy új példányt. Azt nem tudni: be is köti és kemény fedőlappal is ellátja a frissen nyomott könyvet a gép, de azt tudni, hogy ugyanannyiba kerül, mint egyébként. Persze az ember nem nagyon érti, ha ugyanannyi az ára, akkor miért nem a hagyományosan előállított kötetet veszi meg a vásárló.

A robot jó néhány előnye mellett azért jogos kérdések is felmerülnek. Hány helyen fogják ezek után – nem könyvesbolti forgalomban – felállítani ezt a masinát, ahol jóval jutányosabb áron lehet előállítani bármit is. Anélkül természetesen, hogy a kiadó, vagy akár a szerző egy fillért is kapna az eladás után. Már ma is – joggal – panaszolják, különösen a tankönyvek kiadói, hogy különösen az egyetemeken, részleteket, vagy egész műveket másolnak le a diákok – feltételezhetően a tanárok is -, természetesen minden szerzői, kiadói fizettség nélkül. Ráadásul már hallani a minden technikai haladástól ájuldozó, „modern szemléletű” híveket, akik ezek után megkérdezik: ugyan, minek egyáltalán a kiadó? Mindenki nyomtassa ki a műveit annyi példányban, ahányban csak akarja. A kiadók ugyan néha nagyokat hibáznak – jellemző példája, hogy a Sorstalanságot sokáig több műhely is elutasította, mint gyenge regényt -, de általában a szöveg nyelvtani, jelentéstani és egyéb szempontú lektorálása, adott esetben húzása, vagy kiegészítése nélkül, nem ajánlatos könyvet megjelentetni. Angliában próbálkoztak újságíró nélküli internetes lapot megjelentetni, de hamarosan ötven újságírót kellett foglalkoztatni a tények ellenőrzésére és a szövegek korrigálására. Azon lehetne vitatkozni, hogy méltányos-e a mai nemzetközi gyakorlat, amely szerint a könyvterjesztők jóval többet – rendszerint az ár 50 százalékát – kapják, mint a szerzők. Természetesen örülhetünk a bolti nyomtatásnak – de nem felhőtlenül.