Almási Éva a nemzet színésze

Almási Éva Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, érdemes és kiváló művészt választották a nemzet színészének szerdán. A választást hagyományosan a Nemzeti Színházban tartották, ahol a nemzet színésze címet viselő tizenegy művész döntött arról, hogy a február 25-én elhunyt Psota Irén helyére Almási Éva kerül a testületbe.

„Hogyan mondjam el neked, hogy nem lehet, mert szó az nincs csak képzelet” - énekelte a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról előadásában, a Vígszínház legendás produkciójában, Eszter szerepében. Lázas hevülettel, magát nem kímélve, hihetetlen energiákkal játszott. Belefogalmazta korosztályának minden fájdalmát, letargiáját, elvágyódását, kitörési vágyát a szerepbe. Törékeny volt, elesett és mégis erős. No meg szép. Ezt soha nem akarta elhinni, amikor mások mondták neki. A Popfesztivál előadása után ott tolongtak a művészbejárónál az autogramkérők, de ő általában lelécelt, nem adott, nem pökhendiségből, hanem képtelen volt elhinni, hogy tőle kérnek, őt akarják látni, ünnepelni.

A kishitűséget naggyá növesztette magában a legkomolyabb sikerei idején is. Zárkózott ember választott introvertált szakmát, akit már iskolás korában is az úgynevezett „egyéb” kategóriába soroltak, ami rosszabb volt, mint az értelmiségi származás. És úgy tartja, hogy ő a mai napig „egyéb.” Vagy húsz éve nem tartozik társulathoz sem, miközben azért zavarja, hogy nincs egy színházi öltöző, ahol ott hagyhatná a sminkkészletét, állandóan hurcolnia kell egyik helyről a másikra.

Almási Éva vidám és szomorú szerepekben egyaránt kiváló FOTÓ: NÉPSZAVA

Annyira színésznek termett pedig, hogy már a főiskola előtt, a felvételi vizsga után, főszerepet kapott a Petőfi Színházban, a Koldusoperában, Pollyt osztotta rá Domján Edittel lekettőzve, Szinetár Miklós, akinek erre külön engedélyt kellett kérni a szülőktől. Addig színházba se járt, konzervatóriumban hegedőművésznőnek készült. Hályogkovács módjára játszotta a szerepet, nem gondolt bele, hogy te úristen, ez micsoda felelősség! A görcsök később jöttek. De voltak boldogságos időszakok is a pálya elején a József Attila Színházban, aztán a Madách Színházban, ahol a legtöbb időt töltötte. És eljátszotta például Erzsébetet a Stuart Máriában, ami az egyik legfontosabb szerepe. Hamar jöttek tévéjátékok is, bár mozifilmekkel nem kényeztették el, viszonylag gyorsan országosan ismert lett.

Szacsvay László, Tordy Géza, Haumann Péter, Bodrogi Gyula, Törőcsik Mari és Király Levente, a nemzet színészei döntöttek. MTI Fotó: Kallos Bea

Soha nem lettek sztáros allűrjei, civilben nem játszotta a színésznőt, a primadonnát pláne nem. Mindig ott volt szakmabeli férje, Balázsovits Lajos neki támaszul, de nem szakmázták vele éjjel- nappal,mint gyakran színészházaspároknál szokás. Örök kapcsolatukban is szabadok tudtak maradni, és ez valószínűleg fölöttébb inspiráló. Almási már régóta nem akar mindenáron bizonyítani, mint például akkor, amikor a Madách után a Vígbe szerződött, és megkapta A vágy villamosában a színésznők nagy álomszerepét, Blanche-ot. Nyilván félt, biztosan megint előjött a kishitűsége, nem volt igazán jó, és ezt ő is tudta, mert mindig tudja, hiszen túlzottan is működik az önkontrollja. Úgy érezte a Víg esetében nem olyan helyre kopogtatott, ahol igazán várták. Néhány év után elszerződött. És feltűnt hol itt, hol ott, ment oda, ahol jó munkát orrontott, nem érdekelte, hogy az frekventált hely vagy sem. Ha izgalmas volt számára, hogy Hitler szeretőjét játssza a Pinceszínházban, akkor ott volt látható. Ha a Macskajátékban Orbánnét adhatta Szolnokon, odament. Ha a Farkasok és bárányok előadásába hívták a próbák alatt megbetegedett Csomós Mari helyett, vállalta a megmérettetést. És abszolút tisztában volt vele, hogy abban a közegben, ahol majd mindenki Csomós Marit várja Murzaveckaja szerepében, nehéz dolga lesz.

Ott voltam a premieren. Emlékszem arra a 15-20 percre, amíg fagyos légkör áradt felé a nézőtérről, és emlékszem arra is, ahogy felolvadt a jég, majd egészen forró fogadtatássá változott. Remek volt ennek a kemény, rafinált nagyasszonynak a szerepében, aki közepes halnak számít a ragadozók világában, és végül befalta a nagyobb hal. Gunyoros volt, veszélyesen eszes, és kegyetlen, akinek végül be kell látnia saját bukását.

Korábbi felvétel Almási Éváról a Thália színházban. FOTÓ: Népszava

Jól állnak neki az agyafúrt nők. A Róza címszerepe a Karinthy Színházban jutalomjáték volt számára. Zabigyerekekkel foglalkozó, örökösen pénzt tarháló, már-már zsaroló nevelőnőt adott,de olyat, aki furfanggal, talpraesettséggel, miközben pénzt akar bevasalni, többek félresiklott életét helyre teszi.

Időnként újra és újra felfedezik. Előfordul, hogy önmagától tűnik el a színpadokról, édesanyja halála után például egy évig nem lépett fel, úgy érezte, hogy neki játszott igazán, és most már nincs kinek. Meg olykor szüksége van elmélkedésre, önmagába nézésre, ahogy ő szokta mondani, „Bámulok előre, és nézem a levegő egy híg pontját.” Azt hiszem, ez az egyik kedvenc tevékenysége. Meg persze szeret színpadon lenni. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról premierjének jubileumán Popfesztivál 40 címmel mutattak be a Vígben produkciót, melyben újra énekelhette régi számait. Ugyanolyan energikus volt, mint valaha, de már bölcs is, kicsit lemondó és mégis életigenlő. És fiatalkori szerepében ott volt vele a lánya, Balázsovits Edit. Bizonyos pillanatok torokszorítóra sikeredtek.

Almási Éva nagy színésznővé érett. Valahogy mégsem kapkodnak utána most sem. Pedig igencsak megérné.