Az egészségpénztárak működése lehet a cafetéria tervezett béresítésének egyik áldozata - vélik a szakértők. Az Erzsébet-, illetve a SZÉP-kártya privilegizált helyzete mostanáig arra ösztönözte a munkáltatókat, hogy kevesebb pénzt helyezzenek el az egészségpénztárakba: a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint míg 2009-ben még több mint 45 ezer forint volt az egy egészségpénztári tagra eső munkáltatói befizetés, addig tavaly ez az összeg már nem érte el a 30 ezer forintot sem, ami az 1998 óta vezetett statisztikák szerint negatív csúcsnak tekinthető. Az egyéni befizetések ráadásul igen csekély mértékben ellensúlyozzák az így keletkező hiányt. Ennek a folyamatnak az eredménye az lett, hogy a két évtizedes múltra visszatekintő Honvéd Egészségpénztár beleolvadt a Prémium Egészségpénztárba, mert nem látta biztosítva a kiegyensúlyozott működését, ugyanis a tagok háromnegyede nem fizetővé vált. Ennek az volt az oka, a Világgazdaság információi szerint, hogy az egészségpénztári tagdíj-hozzájárulás helyett inkább több Erzsébet-utalványt adnak ettől az évtől a honvédségi dolgozóknak.
Az egészségpénztárak nem reménykednek abban, hogy a cafetéria tervezett átalakítása során számukra kedvező döntés születik - vélik az illetékesek. A kormány ugyanis csak szavakban ösztönzi az öngondoskodást, valójában csak egyetlen céljuk van: az adóbevételek növelése, és a támogatások mérséklése, illetve olyan konstrukciók megteremtése, amely csak egy szűk, többnyire magasabb jövedelmű csoportnak kedvez.
A fő kérdés most az, hogy a jelenlegi járulékok mellett történik-e majd meg cafeteria készpénzre váltása, vagy módosítanak rajta, ha minden az eredeti elképzelések szerint valósul meg, akkor az egészségkasszák végveszélybe sodródhatnak. Emellett a béren kívüli juttatások célzott elköltésének megszűnése a munkavállalóra nézve is súlyos következményekkel járhat. Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának nemrégiben tartott ülésén ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a cafeteria rendszerét meg kell védeni, mert olyan, társadalmilag hasznos fogyasztásra ösztönöz, amely többek között a nyugdíj- és egészségbiztosítás szektorát is érinti.
A cafetéria béresítése emellett is újabb és újabb kérdéseket vett fel, ezek között szerepel annak az eldöntése, hogy mi lesz azokkal a munkavállalókkal, akik a jelenlegi rendszerben sem részesülnek juttatásokban. Hiszen amíg a készpénzes rendszerben a kedvező matematikai formula alkalmazásával elérheti a munkáltató, hogy a dolgozó nagyobb nettó pénz kifizetést vihessen haza a béren kívüli juttatás terhére, és eközben a saját kiadásai ne nőjenek, a cafeteriát nem kapók esetében ez a motiváció nem áll fenn. A rendszer ilyen állapotában pedig a kormány nem teheti kötelező érvényűvé a készpénzesítést - vélik a szakértők.
Emellett az sem lesz egyértelmű, hogy a továbbiakban beszélhetünk-e egyáltalán cafeteria-rendszerről. A Népszava erről kérdezte Fata László cafeteria-szakértőt, aki úgy vélekedett, hogy amennyiben a dolgozók választására épülő juttatási rendszert nevezzük cafeteriának, akkor a béren kívüli juttatások készpénzre váltása egy másfajta szisztémát eredményez, amellyel rosszul jár minden olyan szektor, amelynek az irányított fogyasztás a húzóereje. Ráadásul szerinte vannak a jelenlegi cafetéria-rendszernek olyan elemei is, amelyeket a munkáltatók nem szívesen váltanának készpénzre. Ilyen például az az információs technológiai szektorban bevett gyakorlat, hogy az ülő helyzetben töltött munkaórák magas száma miatt a munkaadónak kifejezetten az az érdeke, hogy speciális rekreációs lehetőségeket biztosítson a dolgozóknak, ezért nagy a valószínűsége annak, hogy az esetleges készpénzesítés esetén is befizetnék a dolgozóit egy-egy üdülésre. A szakértő ugyanakkor azt is hozzátette: nehéz megjósolni, hogy kit hogyan érintenek majd a változások, amíg nem tudjuk pontosan, mely cafeteria-elemekre vonatkozik a készpénzesítés.