Közelkép - Bartoli, a szuper Norma

Publikálás dátuma
2016.03.19. 06:46
Cecilia Bartoli FOTÓ: Hiroyuki Ito/Getty Images

Immár három évtizede hogy Cecilia Bartoli megszakítás nélkül a világ egyik legnagyobb mezzoszoprán énekesnője. Páratlan hírnevét annak is köszönheti, hogy egyaránt rendkívüli a maga hangfajtájában, de fantasztikus terjedelmével ugyanolyan tökéllyel vállalja bárhol a glóbuszon az operák drámai szoprán szerepeit is. Eredetileg Rossini és Mozart dalműveknek volt kivételes alakítója, hangján kívül színészi tehetsége miatt is, vetélytárs nélkül a Szevillai borbély Rosinájaként, és a Hamupipőke Angelinájaként. Néhány napja viszont a páratlanul nagy sikereket követően a világlapok újfent felsőfokokkal sztárolják őt Bellini Normájának Monte Carló-i bemutatója után. Bartoli művészetének ismeretében egyáltalán nem meglepetés, hogy ismét drámai szoprán szerepkörében lépett színpadra, és a finnyásan tartózkodó műítészek nem takarékoskodnak az olyan jelzőkkel sem, mint túl minden „normán”, (mint esztétikai kategória), földöntúli, mennyei, összehasonlíthatatlan.

A hangja meleg, nyomban azonosítható, szüntelenül cikázik, a technikája páratlan, valamennyi kifejezésének súlya van. Mindezt tovább gazdagítja intelligenciája, bármilyen kihívás vár is rá, gond nélkül túlteszi magát rajta. Az opera történelemnek temérdek az istennője, de ahhoz hasonlóban, mint amit most Bartoli kap, fönntartások nélkül utoljára talán Maria Callas részesült, de ő is „csak” koloratúr szoprán volt. Az előadás sikerét fokozza az is, hogy Adalgisaként, tehát amolyan „másodsztárként”, Monte Carlóban Eva Meit, a Traviata és más remekművek hősnőjét tapsolhatták még szenvedélyesen. Javára írták azt is, hogy szerényen „megbújt” Bartoli mögött, nem óhajtott külön tündökölni, és ezzel az egész előadást tette felejthetetlenné. Dicsérte a kritika a rendezést is, a hiteles 1940-es változat ügyes, könnyen követhető korszerűsítését. A párizsi Le Figaro elragadtatott beszámolója szerint ez az este Bartoli „aranykorához” tartozik, a bel canto tüneményes ünnepe. Föltehető, hogy készült róla fölvétel is, de ugyanúgy „ebek harmincadjára” juthat, ahogyan nyoma veszett a New York-i Met Lammermoori rögzítésének is, Natalie Dessay páratlan történelmi alakításával.

Szerző

Fókuszban Vasarely szitanyomatai

Publikálás dátuma
2016.03.19. 06:45
Vasarely jellegzetes műve a kiállításon FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Több mint harminc alkotás látható tegnaptól a Budapesti Francia Intézetben azon a tárlaton, amely Victor Vasarely grafikai munkásságába enged betekintést. A Szépművészeti Múzeummal közösen szervezett, június 18-ig nyitva tartó kiállításon három szitanyomat-sorozat - Gordes, Hommage a J-S. Bach, Cinétique N-B – lapjait ismerhetjük meg, ezt kiegészíti három kinetikus mélyrelief és egy festmény is.

A Franciaországban világhírűvé vált Victor Vasarely magyar származása közismert és az is, hogy az alkotót az op-art, a kinetikus és a nemzetközi geometrikus absztrakt művészet egyik kulcsfigurájaként tartjuk számon. Vasarely 110 éve született Pécsen. Az áprilisi évfordulóra nálunk és Franciaországban - Aix-en-Provence-ban, Gordes-ban és Avignonban - is több programmal és kiállítással emlékeznek majd meg. A sorozat első jelentős állomásának tekinthető az a tárlat, amely péntektől látható a Budapesti Francia Intézetben Szerigráfiák, multiplikák címmel. Előbbi sokszorosítható szitanyomatokat jelent. A mostani kiállítás középpontjában tehát Vasarely sokszorosított grafikai munkái állnak. Alapvetően három sorozatból, vagyis mappából válogattak a kiállítás kurátorai, Imre Györgyi és Orosz Márton. A művek az óbudai Vasarely Múzeumból valók. Időrendben az első a Gordes-mappa néhány alkotása. Rögtön a bejárathoz közel találjuk a Hommage a J-S Bach grafikai sorozatból származó műveket, illetve hátrább pedig a fekete-fehér alkotásokból álló Cinétique N-B grafikai sorozat néhány jellegzetes darabját. Ezeket kiegészíti az ugyancsak a kiállításra bekerült három kinetikus mélyrelief és egy festmény is. Utóbbi a Tlinko-F című akrilfestmény az óbudai múzeum egyik legértékesebb darabja és az állandó kiállításon is szerepel, de az Aix-en-Provence-ban júliusban nyíló tárlatra is elutaztatják.

Vasarely a műtermében, Párizs, 1982 FOTÓ: VERESS JENŐ

Vasarely a műtermében, Párizs, 1982 FOTÓ: VERESS JENŐ

Egyénként a mostani kiállítás lényeges darabjait ősztől a balatonfüredi Vaszary- villában nyíló tárlaton is láthatja majd a közönség. Orosz Márton kérdésünkre elmondta, hogy Vasarely termékeny művésznek tekinthető, abban az értelemben is, hogy a grafikai mappái több száz példányban készültek. Ezek kereskedelmi forgalomba is kerültek, tehát meg lehetett őket vásárolni. A tárlaton látható darabok viszont húszpéldányosak, tehát ezek nem kerültek kereskedelmi forgalomba, ezeket a művész fenntartotta magának, illetve ezekből ajándékozott. Egyébként is nagy figyelmet fordított a sokszorosítható műfajokra, hiszen szerette volna, ha szélesebb rétegek jutnának hozzá a magas művészethez. A kétszáz példányos sorozatok egyes darabjaihoz a szerencsésebbek különböző aukciókon akár ezer-ezerötszáz euróért hozzájuthatnak. Egy Vasarely-festmény értéke ennél jóval magasabb, a kiállításon látható festmény biztosítási értéke 150 millió forint. Az ugyancsak sokszorosítás eszközével készült multiplikák értéke a szerigráfiák és a festmények közé esik, de inkább az előbbit közelíti.

Orosz Márton azt is elmondta, hogy Victor Vasarely Magyarországon akkor vált igazán ismertté, illetve sztárrá, amikor 1969-ben a Műcsarnokban megnyílt az életmű kiállítása, ezt óriási érdeklődés övezte, hiszen akkoriban nagy dolognak számított, hogy a látogatószám csaknem elérte a százezret. Annál is inkább, mert akkoriban a Vasarely által képviselt absztrakció igencsak tabunak számított, így a tárlat a magyar neoavantgárd művész generációra is óriási hatást gyakorolt. Egyébként feltehetőleg Vasarelynek a hatvanas években, bár emigráns művésznek számított, azért nyílhatott Budapesten tárlata, mert a két világháború között, 1930-ban költözött el Magyarországról. Ráadásul ő Franciaországban egy baloldali művésznek számított és a legendák szerint, mivel Aczél György és ő is kötődött Pécshez, illetve Baranya megyéhez, jó kapcsolatot ápoltak egymással. Európában legutóbb két évvel ezelőtt rendeztek egy nagyszabású Vasarely kiállítás sorozatot. Ennek keretében a művész műveit láthatták Belgiumban, később Zürichben, majd Helsinkiben. A mostanii kiállításra Budapestre érkezett Pierre Vasarely, a művész unokája, az idén alapítása negyvenedik évfordulóját ünneplő Vasarely Alapítvány elnöke. Megkérdeztük arról az örökösödési vitáról, amely az utóbbi években nagy vihart kavart. A Kanadában élő Michele Taburno-Vasarely, Pierre édesapjának második felesége, évekkel ezelőtt arra hivatkozva, hogy ő tekinti magát hivatalos örökösnek, az Aix-en-Provence-i múzeumból sok alkotást elvitt. Pierre ebbe nem nyugodott bele és pert indított az ügyben. Lapunknak elmondta, hogy tavaly novemberben a francia bíróság úgy döntött, hogy az elvitt műveket vissza kell szolgáltatni. De mivel az alkotásoknak húsz éve veszett nyomuk, Pierre Vasarely is úgy látja, hogy elég nehéz lesz ezeket a műveket visszaszerezni, hiszen feltehetően a világ különböző tájaira kerülhettek.

Pécsről a világhírig
Victor Vasarely 1906. április 9-én született Pécsett. Gyerekéveit a felvidéki Pöstyénben töltötte. 1928-tól két éven át Bortnyik Sándor magániskolájában, a Műhelyben tanult. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével Spinner Klárával. Két fiuk született, André (1931) és Jean-Pierre (művésznevén Yvaral, 1934-2002). Vasarely 1830-ban Párizsban telepedett le, először reklámgrafikusként tevékenykedett. 1939-ben ismerkedett meg Denise Renével, akivel évtizedeken át együttműködött. Első kiállítása 1944 februárjában nyílt meg Párizsban. 1969-ben retrospektív tárlata nyílt a Műcsarnokban. 1976-ban nyílt meg Aix-en-Prvance-ban a Vasarely Alapítvány (Építészeti Kutatóközpont) épülete, illetve Pécsett a művész adományából megnyílt a Vasarely Múzeum. A budapesti Vasarely Múzeum állandó kiállítása 1987-tól látható a Zichy kastélyban, a tárlatot a művész koncepciója alapján rendezték be. Victor Vasarely 91 éves korában 1997. március 15-én hunyt el Annet-sur-Marne-ban.

Szerző

Moziba készül a Játékkészítő

A Játékkészítő című pop-show-musical felvételeiből készült mesemoziban élednek újra a történet szereplői,  főbb szerepekben Stohl Andrással, Szabó Győzővel, Kamarás Ivánnal, Nagy Feróval, Oroszlán Szonjával és Hajdu Steve-vel.

Az elmúlt két évben majd’ százezren látták az első, tisztán magyar „alapanyagból” készült pop-show-musicalt, a Játékkészítőt. A 2015-ös megújult változat a mozivásznon újraéled. „Több kamerával vettük fel az összes tavaly karácsonyi előadást. A mintegy 24 órai forgatott anyagból összevágva igyekeztünk egy olyan „mozit” csinálni, ami teljes értékűen adja vissza az eredeti, színházi élményt” – mondja Illés Gabriella, a TulipánTündér Produkció vezetője. A Játékkészítő című zenés mesemozi 2016. május 27-től lesz látható a mozikban.

Szerző