Közelkép - Bartoli, a szuper Norma

Immár három évtizede hogy Cecilia Bartoli megszakítás nélkül a világ egyik legnagyobb mezzoszoprán énekesnője. Páratlan hírnevét annak is köszönheti, hogy egyaránt rendkívüli a maga hangfajtájában, de fantasztikus terjedelmével ugyanolyan tökéllyel vállalja bárhol a glóbuszon az operák drámai szoprán szerepeit is. Eredetileg Rossini és Mozart dalműveknek volt kivételes alakítója, hangján kívül színészi tehetsége miatt is, vetélytárs nélkül a Szevillai borbély Rosinájaként, és a Hamupipőke Angelinájaként. Néhány napja viszont a páratlanul nagy sikereket követően a világlapok újfent felsőfokokkal sztárolják őt Bellini Normájának Monte Carló-i bemutatója után. Bartoli művészetének ismeretében egyáltalán nem meglepetés, hogy ismét drámai szoprán szerepkörében lépett színpadra, és a finnyásan tartózkodó műítészek nem takarékoskodnak az olyan jelzőkkel sem, mint túl minden „normán”, (mint esztétikai kategória), földöntúli, mennyei, összehasonlíthatatlan.

A hangja meleg, nyomban azonosítható, szüntelenül cikázik, a technikája páratlan, valamennyi kifejezésének súlya van. Mindezt tovább gazdagítja intelligenciája, bármilyen kihívás vár is rá, gond nélkül túlteszi magát rajta. Az opera történelemnek temérdek az istennője, de ahhoz hasonlóban, mint amit most Bartoli kap, fönntartások nélkül utoljára talán Maria Callas részesült, de ő is „csak” koloratúr szoprán volt. Az előadás sikerét fokozza az is, hogy Adalgisaként, tehát amolyan „másodsztárként”, Monte Carlóban Eva Meit, a Traviata és más remekművek hősnőjét tapsolhatták még szenvedélyesen. Javára írták azt is, hogy szerényen „megbújt” Bartoli mögött, nem óhajtott külön tündökölni, és ezzel az egész előadást tette felejthetetlenné. Dicsérte a kritika a rendezést is, a hiteles 1940-es változat ügyes, könnyen követhető korszerűsítését. A párizsi Le Figaro elragadtatott beszámolója szerint ez az este Bartoli „aranykorához” tartozik, a bel canto tüneményes ünnepe. Föltehető, hogy készült róla fölvétel is, de ugyanúgy „ebek harmincadjára” juthat, ahogyan nyoma veszett a New York-i Met Lammermoori rögzítésének is, Natalie Dessay páratlan történelmi alakításával.