Pukli, piros lap, de…

Pukli István ismert – a megfélemlített és a megalázott emberektől történő – bocsánatkérésre felszólító felhívása, amely alapvetően a magyar kormányfőnek szólt, három jelzővel illethető: irreális, szokatlan és szenvedélyes. Irreális, mert a felszólító lényegében azt mondja, hogy ha a kormányfő bocsánatot kér, akkor ők ezt elfogadják, utána pedig tiszta lappal indulhatnak a tárgyalások. De kérdezzük meg Pukli Istvántól: tud-e olyan országosan kiemelkedő politikust felmutatni, aki az elmúlt negyedszázadban tiszta lappal játszott? Nem inkább arról van szó – a példákat mellőzve -, hogy mi egy olyan nép tagjai vagyunk, akik történelmi okok miatt is, nem tudunk, és nem is akarunk tiszta lappal játszani. Szokatlan, hogy az ultimátum Orbán Viktornak, mint politikai vezetőnek szól. De hát ő is ember, mégpedig keresztény, akinek biztosan jelentéssel bír a bűn, a vétek, a hiba és a hozzájuk kapcsolódó bocsánat. A teológia szerint az Isten az embert a benne levő eredeti bűn és gonosz szellem ellenére igazságérzettel és a jó cselekedetek lehetőségével ruházta fel, de ezt az ember csak úgy tudja elérni, ha hisz az evangéliumban. A felebaráti szeretet parancsa elleni életvitel nem zárja ki – belátás esetén – az embertársaktól való bocsánatkérést, de a vallásos ember mondhatja, hogy neki a saját lelkiismeretével, az Istennel és – leegyszerűsítve – az egyházával van lelki (becsületbeli) elszámolni valója. Első számú politikai vezetőként pedig a miniszterelnök úgy vélekedhet, hogy 2018-ban, a fülkékben majd elszámoltatják. Szenvedélyes lépés volt, mert Pukli István első körben igazságvágyból az emberi méltóság megsértése ellen emelte fel szavát. Azt gondolom, hogy ennek lényegét sem ő, sem tüntető társai, sem a közvélemény, sem pedig a magyar kormány nem érti. Utoljára ugyanis az emberi méltóság (emberi jogok) hiánya ellen mintegy száz-százhúsz évvel ezelőtt voltak tüntetések, amikor az emberek vérüket adták a választójogért, a lelkiismereti szabadságért, a sajtószabadságért, a nők jogaiért és hasonlókért. A mai világ csak a materializmus szavát érti, ezért mindenki (!) materializálja Pukli István követelését. Mert mit mond a magyar kormány? „Mit háborognak, hisz nemrég kaptak nagy béremelést?” De Pukli István elindíthat valami hatalmas dolgot – aminek megoldására mi magyarok nem vagyunk képesek -, hogy negyed század után végre csináljuk meg bajaink leltárát. A sor elég hosszú lesz. Azokat valahogy orvosoljuk és bajaink okozói igenis kérjenek bocsánatot a magyar nép legalább hetven százalékától, mert ennyi vesztese biztosan van III. Magyar Köztársaságnak. Nagy politikai vezető valójában csak az lehet, aki belátja hibáit, azokért a néptől bocsánatot kér, és ha a nép felhatalmazza, folytatja, vagy újra kezdi munkáját. Értelmes belátás és értelmes bocsánatkérés nélkül ugyanis nincs semmi, helyesebben az van, ami napjainkban van.

Egy eset

1964-es születésű soltvadkerti lakos vagyok. Még 1987 október végén sérültem meg, combcsont törést szenvedtem. Kecskeméten az 1991, 92, 93-as felül vizsgálatok után 1994-ben úgymond véglegesítették a rokkant állapotomat. (Csak zárójelben jegyzem meg: 1990 után kormányok jöttek-mentek, de mindegyik elvett egy kicsit tőlünk, mozgáskorlátozottaktól.) 2014-ben elvette a Fidesz a véglegesített státuszom, bevezette a fél évenként bélyegeztetést. Nekem Kecskemét 50 kilométeres út. Ugyanakkor a rokkant nyugdíjam nevét átminősítette, és levette 76000 forintról 59000 forintra. 2018 márciusában került sor a kontroll felülvizsgálatra. Ekkor az immáron 63000 forintra nőtt pénzem levették 44000 forintra. Ha 1988-tól 2014-ig nem rendeződött az állapotom, akkor szerintük most minden rendbe fog jönni? Ráadásul 2019 márciusára újabb kontroll felülvizsgálatot rendeltek el. Félő, hogy ekkor elveszik a maradék pénzem is! Ebből én egymagam sem tudok megélni, de még van egy enyhén mentálisan sérült gyermekem is, akiről gondoskodnom kell.

Szerző

Felcsúti kisvasút

Orbán Viktor a Felcsúton zakatoló kisvasút hosszabbítását tervezi. Híradásokból tudható, hogy a vasút kihasználtsága enyhén szólva gyér. Ennek ellenére, ha a miniszterelnök valamit a fejébe vesz, nincs Magyarországon olyan személy, hatóság, szervezet, amely ezt meg tudná akadályozni! Orbán megfeledkezik arról, hogy ő nem egy vidéki polgármester, aki szűkebb pátriájának felvirágoztatásáért cselekszik, hanem egy egész ország felelős vezetője. Hogyan lesz gazdaságos a kisvasút működése? Vagy ez is olyan beruházás, mint a stadionoké, hogy csak viszi a pénzt? Orbán az egyéni „hobbijainak" él, herdálva ezzel a közvagyont. Egy demokratikus államban ilyen nem létezhet, mert vannak szervezetek, amelyek megakadályozzák az ésszerűtlen költekezéseket.

Szerző
Frissítve: 2018.07.01 08:38