Az ítélet szerint járőrözésük során illegális migránsokat kereső rendőrök azt hitték a két arab férfiról, hogy határsértők. Az arab férfiak pedig azt hitték, ki akarják rabolni őket, ezért futásnak eredtek. A sértettet több száz méteres autós és gyalogos üldözés után érték utol, azt követően, hogy egy taxi elé vágott. A férfit elmondása szerint a földre rántották, majd testét és fejét ököllel ütni, és rugdosni kezdték.
Tóth Tibor bíró kifejtette, a vádtól eltérően nem lehet megállapítani, hogy bármilyen módon bántalmazták volna az arab férfit. A bordatörése és más sérülései nem következhettek be olyan bántalmazás során, amiről az arab férfi beszélt. A szakértői vélemény szerint csupán két apróbb felszínes sérülés volt az, amelyről esetleg elképzelhető, hogy bántalmazás során keletkezhetett.
A bíróság azonban megállapította, a jelzés nélküli szolgálati autót vezető rendőr a közúti közlekedésre vonatkozó szabályok szándékosan megszegte, ezzel veszélyhelyzetet idézett elő, amikor hirtelen, kis ívben a rohanó arab férfi elé kanyarodott, hogy így állítsa meg a sértettet. Az eljárás során a taxis arra hivatkozott, a rendőröknek segített, állampolgári kötelezettségét teljesítette, amikor autójával a sértett elé vágott. A bíróság azonban megállapította, a taxis egyértelműen anélkül avatkozott be a rendőri intézkedésbe, hogy arra felkérték volna.
A több mint egyórás indoklás során a bíró hangsúlyozta, az eljárásban háromszor hallgatták meg a sértettet, aki mindhárom esetben egymással és az objektív bizonyítékokkal ellentétes vallomást tett. Tóth Tibor úgy fogalmazott, fennáll annak a lehetősége, hogy a sértett annak igazolásául tette ezeket a vallomásokat, mert felismerte, jogszerűtlenül kivonta magát a rendőri intézkedés alól.
Az ítélet a fellebbezések miatt nem jogerős.
