Ballada a hunyászkodókról

Nagyon örülök, hogy újra megjelenik Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költőnek ez a verseskötete. Nagyon tanulságos, igaz gondolatokat fogalmaz meg benne a költő. Engem különösen a "Magyarokról" című verse ragadott meg, amely tényleg rólunk szól. Szeretném, ha a Népszava egyszer leközölné, de addig is hadd emeljem ki egy részét: "Nem balsors tép. ne ámítsuk magunkat, / Saját balfácánságunk karma tép. / Akárhogy is színezzük át a múltat: / A tónus főleg miattunk sötét / S ha volt is néhány hű kebel/ Amely nem balgán hevülve szolgálta honát / Azt látja, ha szellemként visszalebben/ Hogy népe sorsa egyre mostohább. / Szemléli az ország fölött suhanva / Hazája halmozódó szennyesét / És felzokogja a mennyboltozatra: / Ezért volt ennyi áldozat? Ezért?/ Ezért a csúnyán elprédált jövőért,/ Átmázolt múltért, múlttól bűzlő jelenért, / melyben erény a dölyfös eszelősség/ S a tehetségtelenség nyer babért?