Tízből mindössze egy magyar szokott külföldre menni céges ügyben, annak ellenére, hogy a hazai munkavállalók több mint 40 százaléka kimondottan szeretne olyan állást, amely nemzetközi ingázással jár - derül ki a Randstad tanulmányából. Ez az arány nemcsak a globális átlagtól marad el, hanem a közép-kelet-európaitól is. „Ezzel sajnos a felmérésben vizsgált 34 ország közül Magyarország az utolsó helyen áll. Összehasonlításként a szomszédos Szlovákiában, Ausztriában és Csehországban is minden ötödik munkavállaló mehet külföldi üzleti útra, a fiatalabb korosztályban pedig ennél is magasabb ez az arány – mondta el lapunknak Szokody Ágnes, a Randstad Hungary marketing menedzsere. – Ezzel szemben nálunk a 34 év alattiak körében is mindössze a munkavállalók 18 százalékának van lehetősége itthoni pozícióban nemzetközi tapasztalatot gyűjteni.”
Ha a lemaradás okaira vagyunk kíváncsiak, érdemes egy pillantást vetni a JP Morgan bankház ez év eleji felmérésére. Ez megállapította, hogy az elmúlt évtizedben az euróövezethez képest lényegesen drágult a munkaerő költsége a közép-kelet-európai országokban – kivéve Magyarországot. Az alacsony bérköltség pedig könnyen adhat olyan jelzést a vállalatoknak, hogy a magyar munkaerő-állomány nem eléggé kvalifikált, így nem csoda, ha eleve szkeptikusak a munkavállaló készségeit illetően. A probléma persze itt is a hazai oktatási rendszerben gyökerezik, amelynek hiányosságait a PISA-tesztek eredményei is alátámasztják. A munkáltatói oldal legtöbbször a lexikális tudás túlsúlyát kifogásolja a problémamegoldó készség javításával szemben, ugyanakkor elégtelennek tartja az idegennyelv-oktatás színvonalát is. Mivel a munkavállalót inspiráló munkakörök belföldön ily módon elérhetetlenné válnak, ötből hárman egy jó állás reményében országot is váltanának – más kérdés, hogy a fenti okok miatt ezzel cseberből vederbe kerülnének.
Nem a végzettség azonban az egyetlen tényező, amely távol tartja a magyar dolgozókat a vágyott pozícióktól. Bár a nők és az idősebbek is többnyire azon a véleményen vannak, hogy a külföldi üzleti utak növelnék a munkájuk értékét, a fiatal férfiakhoz képest azonban sokkal jobban tartanak attól, hogy az kedvezőtlenül érintené a magánéletüket. „A Randstad Award 2015-ös felmérése szerint a hölgyek számára különösen fontos a munka és magánélet közti egyensúly megőrzése” – emelte ki Szokody Ágnes. Ez azt is megmagyarázza, hogy a 34 év alattiak körében miért dolgozik csaknem háromszor annyi férfi olyan pozícióban, amely rendszeres nemzetközi ingázással jár, s a 35 év felettiek között is kétszer annyi férfi tölt be ilyen állást.
A magánéleti egyensúly megőrzése mellett megkerülhetetlen a témában a tolerancia kérdése. Bár a fiatalok szívesen dolgoznának együtt más kultúrájú és származású kollégákkal, az idősebb generációk kevésbé elfogadóak: a 35 év felettieknek csupán 43 százaléka szeretne vegyes közösség tagja lenni. „A magyarországi eredményekre ugyanakkor hatással lehet, hogy a hazai munkavállalók számára a sokszínűség elsősorban a munkatapasztalattal kapcsolatos eltéréseket jelenti, nem a kulturális, nemi vagy életkorbeli különbségeket” – mondta el Szokody Ágnes egy korábbi Workmonitor-kutatás eredményeit idézve.
