Előre bocsátom: nem kedvelem Biszku Bélát, de szánom az agg politikust. Amikor az idős ember mostani meghurcoltatásáról olvasok, eszembe jut: hagyományai vannak nálunk a vérbíráskodásnak. Nem akarok a történelem homályából neveket ide citálni, de mindannyian tudjuk, az 50-es, 60-as években kik és milyen „biztatásra” hoztak halálos ítéleteket vagy életfogytig tartó büntetéseket pusztán politikai elvakultságból.
És most itt van egy fiatal nemzetközi jogász (nem akarom őt sem pellengérre állítani), aki a megroggyant egykori MSZMP politikai bizottsági tag „vérét” követeli olyan bűnökért, amelyeket talán el sem követett, amelyekért legfeljebb közvetve lehet okolni. Egyetlen olyan bűne van, amit megpróbálnak felhozni ellene: felelős politikus volt a kádári években. A Lex-Biszkut Gulyás képviselő javaslatára alkotta meg - személyre szabott törvénykezéssel - a Parlament, de valahogy az „igazság szolgáltatásához” szokott bírák nem nagyon akarják lenyelni ezt az ízetlen gombócot. És hiába magyarázkodik az életfogytig tartó börtönt követelő, ettől szakmai hírnevet remélő fiatalember, noha állítja, hogy „nem a vérügyész” beszél belőle, de a Biszku-ügyet mégsem engedi lezárulni.
És ezzel nem akarom azt mondani, hogy az egykori pártvezetőt semmiért nem terheli felelősség, de kicsit óvatosabban fogalmaznék, mint azok a mai fideszesek, akik politikai vétkekért - a múlttal való szembenézés okán - fizikai bosszúért lihegnek. Hoffmann Tamás nemzetközi jogász szerint értékváltás zajlik a jogtudományban, de kérdés, hogy tényleg el lehet-e választani az egyéni felelősséget a politika rendszerétől? Eközben „nyilvánvaló, hogy most Biszku elítélése azért fontos, mert rajta keresztül egy egész rendszer bűnösségét lehet kimondani”. Egy tudományos vitafórumon fogalmazta meg ezt, a mai politikusok számára intelemmel is felérő mondatot.
Ma már tudjuk, nem áll meg az élet. Minden rendszer egyszer megbukik, és egyszer talán bosszút áll majd mai bíráin a meghurcolt agg politikus "szelleme": jönnek újabb évtizedek, újabb nemzedékek tárnak majd fel korábbi bűnöket, talán éppen a Lex Biszku alapján. Hiszen ki tudja, nem élnek-e köztünk olyanok, akiknek tevékenységéről egyszer majd független bírák kimondják az elítélő verdiktet? Akiknek majd a fejére olvassák a 21. század második évtizedében elkövetett törvénytelenségeket. A képviselőkre, akik gerinctelenül megszavaztak minden törvényt, azt is, amivel nem értettek egyet, azt is, ami visszamenőlegesen sújtott embereket. Azokra, akik fondorlatosan magánpénzt „varázsoltak” közpénzből; akik sárba tiporták a demokráciát; akik a hatalmukat felhasználva új oligarchiát teremtettek, és akik új-zsellérsorba taszítottak százezreket. Fejükre olvashatnak korrupciót, átláthatatlanul szerzett jövedelmet, trafikmutyit, állami földek átjátszását, egyes politikai szereplők, családtagjaik és „kötélbarátaik” bűnös gazdagodását. Minden olyat, aminek az ország, a nemzet láthatta kárát. Azt már végig sem merem gondolni, milyen ítélet várna azokra, akik miatt esetleg kiebrudalnak minket Európából...
Mert a politika hullámvasútján egyszer fenn, egyszer lent.
