Gyász! Elhunyt Kertész Imre

Életének 87. évében elhunyt Kertész Imre Kossuth-díjas író, hazánk egyetlen Nobel-díjas szerzője. A világhírű szerzőt csütörtökön hajnali 4 órakor budapesti otthonában érte a halál, közölte Nyáry Krisztián, a Magvető Könyvkiadó igazgatója az MTI-vel. Kertész évtizedek óta hosszas betegségben szenvedett, de súlyos fájdalmai ellenére – az utolsó időkben is – több ízben megjelent a nyilvánosság előtt.

Koltai Lajos: "hatalmas veszteség érte az irodalmat és Magyarországot"

"Teljesen lenyűgözött, hogy létezik ilyen magyar irodalom. A Sorstalanság volt az a regény, amelynél először éreztem, hogy nemcsak fényképezni szeretném, hanem megrendezni is" - fogalmazott Koltai Lajos, a Sorstalanság című film rendezője.

Az operatőr-rendező felidézte, hogy amikor elmondta a véleményét Kertész Imrének a Sorstalanság első forgatókönyvéről, amelyet Spiró Györggyel együtt írt, Kertész nagy örömmel fogadta: "na végre érti valaki, amit írtam".

Koltai Lajos fantasztikus emberként beszélt Kertész Imréről, aki megajándékozta az írásával, a bizalmával és a barátságával. Mint mondta, a 2005-ben bemutatott film több vetítésére is elment az író, és mindig felfedezett benne valami olyan rejtett részletet, szépséget, amely megörvendeztette.

"Nagyon elmenőben volt már" - mondta szomorúan a rendező a 87. évében csütörtökön elhunyt Kertész Imréről.

Dragomán György: legalább kétévente el kell olvasni a Sorstalanságot

A pusztítás könyve, A fehér király és a Máglya szerzője szomorúan emlékezett a 86 évesen elhunyt Nobel-díjas íróra. Mint elmondta: személyesen nem ismerte, de a Sorstalanság nagyon sokat jelentett számára.

Kertész Imre írói nagyságát abban látja, hogy a Sorstalanság egy elmesélhetetlen történetet mesélt el úgy, hogy mindenki számára zsigerileg megrázóan működni tudott. "Erre tette fel az életét, rászánt húsz évet arra, hogy ezt a történetet, hogy a holokausztot hogyan lehet gyermekként, emberként átélni, úgy mondta el, ahogy azt előtt senki más és utána sem."

Dragomán György arról is beszélt, hogy a Sorstalanság, a Kudarc és a Kaddis a meg nem született gyermekért című Kertész-könyvekre úgy tekint, mint egy nagyszerű trilógiára, és az esszéit is szereti. "Azt gondolom, nagyon fontos író, a Sorstalanságból nagyon sokat lehet tanulni íróként és emberként is" - hangsúlyozta Dragomán György.

Dalos György: Kertész a barátom volt

Kertész Imre "rendkívüli írói erővel" tudta önmagát és a világot ábrázolni, és a Sorstalanság után készült munkáit is a remekművek közé lehet sorolni - mondta Berlinben Dalos György író, történész. Dalos György kiemelte, hogy Kertész Imre a barátja volt, és ez a barátság "túlélt mindent". Kertész Imrének "volt egy olyan rejtett iróniája, amely a mondatok között maradt. A mondatok vitték az iróniát, és az irónia a cselekményt" - tette hozzá a Berlinben élő író, történész. "Egy ilyen mély, tragikus sorsot ironikusan előadni, ez volt az ő nagy művészete" - mondta Dalos György.

Hafner Zoltán: rengeteg a félreértés az író körül

"Kertész Imre teljesen egyedi jelensége a magyar irodalomnak" - fogalmazott Hafner Zoltán irodalomtörténész, szerkesztő, kiemelve, hogy rengeteg a félreértés az író körül. Noha valóban "radikális gondolkodású", a posztmodern számára nehezen értelmezhető író volt, de "aki ismerte, tudja, hogy nem volt megosztó személyiség". A Felszámolás megjelenése után Hafner Zoltán egy hosszú, másfél éves beszélgetéssorozatba kezdett Kertész Imrével, amelynek anyaga ma még kiadatlan, ám ennek nyomán született a K. dosszié (2006) című kötet ötlete. Mint fogalmazott, ha Kertész Imre nem lett volna Nobel-díjas, talán nem tartották volna olyan radikálisnak a gondolatait, így megosztónak sem tartották volna sokan, "noha akkor is ugyanazt gondolta és ugyanazt mondta volna".

Kántor Zsolt: A Kertész Imre - paradigma

Az egyik utcában felhőkarcolók álldogálnak, a másikban már a tenger. És kék hegyek, sárga búzatáblák. Sok sétálgató, boldog ember. A Sorstalanság lakóparkban a megszabadult árvák. S a bal pitvarból ered a trónszék alól egy folyó. Innen a néző az égbolton is átlát. Mint az áttetsző kristály. Megnyugtató látvány. Majd a Logosz negyed jön, a vízesések között. Ahol aranyból van: a híd, s ott ragyog az emlék-üvegpalota. Most Kertész Imre sétál be oda. Ahová Thomas Mann, Freud és Boris Vian szokott. S kezet fognak a boldogok.

Bár a valóság a látható létből kiléphet. A világ másik dimenziójában úgyis regény lesz. A kitaláltba nem megy vissza a Hold. Marad tény és tett örökre, aki volt. Csak Isten tudja a lélek titkát, ha lehajol. Hogyan tovább? Lezárult egy korszak! Jöhet a Kor.

S egyre ízesebb lesz a Kaddis. Ünnepi bor.