Nyílt levél Sándor Máriának
Csak egy tanár vagyok, és Sándor Máriának szeretnék üzenni, aki "csak egy ápolónő", és elfáradt.
Üzenetét sokan úgy értelmezték, hogy feladja - pedig csak a "frontvonalból" száll ki, és továbbra is velünk marad.
Kedves Mária! Nem lehetünk Neked elég hálásak, hogy felvállaltad a mozgalmunkat. Ma Magyarországon senki nincs, aki hitelesebben képviselhetne minket, az oktatásügyet is. Nem tudod magad megtagadni, hiszen (részleges) visszavonulásoddal is segíteni próbálsz - arra kéred az egészségügyi dolgozókat, hogy ha újra reményt akarnak adni Neked, akkor álljanak mellénk, tiltakozó tanárok mellé.
Ti, egészségügyi dolgozók, Ti, a szociális szféra minden dolgozója, és mi, pedagógusok, a legkiszolgáltatottabb emberekért dolgozunk. Ti a betegekért, a sérültekért, a szegényekért. Mi a gyerekekért. Azokért, akik nem tudják megvédeni magukat, és szinte teljes mértékben a velük foglalkozók helytállásától és emberségétől függ a sorsuk. Ugyan mi lesz velük, ha a nővérek, orvosok, ápolók, tanítók, tanárok, dajkák, óvónők, gyógypedagógusok és szociális munkások körül elfogy a levegő?
Nem lehetünk Neked elég hálásak - a modern pedagógiában evidens, hogy nem erkölcsi prédikációkkal, hanem csakis eleven példával, egész lényével képes az ember olyan dolgokat "tanítani", melyek sokkal fontosabbak, mint az alapszófajok rendszere, vagy a Pitagorasz-tétel.
Emberség, bátorság, empátia, áldozat - csupa elkoptatott, üres frázis, melyet Te töltöttél meg újra élettel és tartalommal.
Azt mondják, ne "politizáljunk" - vagyis ne emeljük fel a fejünket, ne emeljük fel a szavunkat az elnyomottakért, a megalázottakért. Azt mondják, régen is rossz volt - ez talán ok arra, hogy sose legyen jó? Nekünk, akik nap mint nap emberekkel foglalkozunk, teljesen mindegy, hogy keresztényi könyörületből vagy liberális felvilágosultságból emberséges (vagy embertelen) valaki. Nekünk a tett és az ember számít, nem az ideológia.
Ti gyógyítanátok, mi tanítanánk - de nyugodt, korszerű és emberséges körülmények között.
Igazad van - hiába állt ki mostanáig rengeteg pedagógus egy korszerű, gyerekközpontú oktatáspolitikáért, esélyünk csakis akkor van, ha összefognak a megalázottak. Te példát adtál bátor kiállásból, embertelen terhet véve a törékeny válladra. Remélhetőleg a történetnek ezzel nincs vége, sőt, most kezdődik igazán. Most rajtunk a sor, hogy összefogásból adjunk példát. Mindenki, aki sajnálkozott és szégyenkezett, hogy nem segített Neked, most kapott még egy esélyt.
Azt mondják, az orvos és a nővér foglalkozzon csak a betegekkel, a tanár törődjön csak a diákokkal.
Erről mindig a repülőgép piktogramja jut eszembe, mely arra int, a felnőtt először a saját oxigénmaszkját vegye fel, ha baj van. Talán arra van a legnagyobb szükségünk, hogy mélyet lélegezzünk a szabadság és a változás levegőjéből. Hogy legyen erőnk cselekedni így, az utolsó utáni pillanatban.
2016. április 4.
Sulyok Blanka, tanár
Tanítanék Mozgalom
