A nyílt levelet szöveghűen közöljük, kommentár nélkül:
"Napok óta zaklatott vagyok, felindult, dühös és szomorú. Már aludni sem tudok, ezért gondoltam, ha kiírom azt, ami bennem kavarog, talán jobb lesz. Persze név nélkül. Annak idején se szóltam róla, majd pont most fogom felfedni a titkom! Ami azt illeti milyen jól is tettem. Az úszóedző ügye kapcsán ugyanis szembesültem az összes negatív véleménnyel, amivel csak lehet a nemi erőszakkal kapcsolatban. Igen, én is ennek vagyok áldozata, túlélője, kinek hogy tetszik jobban. És amikor megtörtént a szörnyűség én nem szóltam róla senkinek. Vagyunk ezzel így páran, Magyarországon szerintem több ezren is lehetünk. Velem 16 éves koromban történt meg, az volt az első szexuális élményem, de tulajdonképpen nincs jelentősége az életkornak. Tök mindegy kit hány évesen ér a trauma.
Az én szörnyem egyedül volt, de így is épp elég fájdalmat okozott. Én is elájultam közben, már akkor, amikor a sötét utcán hátulról megtámadott és egy zsineget tekert a nyakamra. Abban a pillanatban azt hittem ez vége, most meghalok. Nem úgy lett. Éles fájdalomra tértem magamhoz, ez jelentette szüzességem elvesztését és a visszatérést az életbe. Aztán valahogy vége lett, az meg elfutott, otthagyva engem. A többire nem emlékszem, meg az azt követő három évre se nagyon.
De tényleg! Beugranak részletek, hogy meghíztam és rossz tanuló lettem. Abbahagytam a sportot és csak otthon gubbasztottam. Aztán hozzámentem az elsőhöz, aki velem szembe jött, mindegy ki volt, csak essünk már túl ezen az egész férfi-nő ízén. Persze tudat alatt magamhoz vonzottam egy olyan férfit, aki semmibe vett, megalázott, ráadásul ütött is. A nem létező önbecsülésemnek jó volt az is. Tíz évem ment rá, de végül sikerült tőle elválnom mielőtt még mielőtt agyonvert volna, és elhatároztam, hogy új életet kezdek. Egyik terápiáról mentem a másikra csak, hogy kevésbé nyomorultul érezzem magam.Aztán jöttek a gyógyszerek, meg a függősség, ami velük jár. Öngyilkossági kísérletek, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Végül rátaláltam egy különleges gyógyítóra, aki segített valamennyire kimásznom a gödörből.
Ennek már harminc éve. Igaz ez még nem ötven, de bennem még mindig nem évült el. Nem tudom ki voltál, elkövető, de máig álmodom veled, érzem a saját félelmem és hallom a lihegésed...
A munkámban szép sikereket értem el, de normális párkapcsolatom még nem volt. A szexualitással a mai napig gondom van. Megvisel, ha ilyesmiről olvasok, kiborítanak a filmekben az ilyen jelentek, és utána sok energiámba kerül megint helyrebillenni.
Ja, hogy miért mászkáltam éjszaka egyedül? Na ne már! Ezt a levelet pont az ilyen kérdéseket feltevők miatt írtam."
