Óbudán, vagy, ahogy a zsidó lakossága évszázadokon keresztül hívta, Alt-Ofen, illetve Oven Joson területén letelepült zsidókról 1349-ben születtek először írásos feljegyzések, de konkrétumot keveset tudunk az akkori közösségről - írta a zsido.com portál. Mária Terézia rendelkezései a város perifériájára kényszerítették a zsidókat, így a Pest-Budát környező településeken, például itt, Óbudán, földesurak védelme alatt fejlődhettek az újkori közösségek. Először a XVIII. század elején kaptak engedélyt az óbudai zsidók kőtemplom építésére. Az itt megtelepedett közösség nyilvános istentiszteleteket tarthatott, tagjai ingatlanokat szerezhettek, belügyeiket saját bíróságuk ítélete szerint rendezhették, és kóser bort, illetve húst mérhettek.
Óbuda első, nagyobb méretű zsinagógája 1732-ben már biztosan állt, a mai épület helyén. A terület birtokosa 1766-ban engedélyezte, hogy a zsidók újjáépítsék a templomot. Az elkészült épületet 1769-ben avatták fel. 1770-ben alapították meg a Hevra Kadisát, a temetkezéssel és jótékonysággal foglalkozó Szentegyletet, majd tíz évvel ezt követően a zsidókórházat. Az ország első világi zsidó iskolája 1784-ben nyitotta meg kapuit a mai Zichy utcában.
A közösség 1820-ban kezdett ismét hozzá a zsinagóga felújításának. Az új imahelyet egy évvel később, 1821. július 20-án vette birtokba, ez a csaknem 200 éves épület ma is áll, és folyamatosan teret ad a hitéletnek. A XIX. század elején a külső jegyei alapján klasszicista, de belső terében barokk jegyeket viselő zsinagóga új déli homlokzatot, illetve oszlopos előcsarnokot és tetőszerkezetet kapott. A templomot 1900-ban restaurálták, ekkor nyerte el jelenlegi szecessziós formáját. Az épület korának egyik legimpozánsabb alkotása, a Habsburg birodalom legnagyobb zsinagógája, egyben egész Európa egyik legszebb zsidó imahelye lett.
A második világháború és a holokauszt pusztítása az óbudai közösséget is elérte. A háború után még egy darabig küzdöttek a zsinagóga közösségének fennmaradásáért, de végül az 1950-es évek végén államosították az épületet. Ezt követően többször váltott funkciót, menedékháznak, múzeumnak majd a Magyar Televízió V. stúdiójaként is használták az épületet.
A zsinagóga 2010-ben nyerte vissza eredeti rendeltetését. Az Egységes Magyar Izraelita Hitközség vette birtokba vette az épületet, és példátlan közösségi összefogással, magánadományokból megkezdte a felújítást. Az azóta kialakult közösség együttes erővel dolgozik azért, hogy a páratlan szépségű belső tér ismét eredeti pompájában ragyoghasson.
2010. szeptember 5-én, a zsidó naptár szerint 5770 újévének előestéjén avatták fel újra a zsinagógát, és ismételten megkezdődhetett a rendszeres közösségi- és hitélet Óbudán. A zsinagóga ma Budapest egyik legaktívabb és leglátogatottabb vallási és közösségi központja. Mindennapos a közös imádkozás, heti többszöri alkalommal tartanak tanulóköröket, beszélgetéseket, közösségi összejöveteleket és itt működik a legnagyobb vasárnapi iskola, az Álef kids közel 200 fiatal hallgatóval.
A zsinagóga ugyan továbbra is a Magyar Televízió tulajdona, az elmúlt években az EMIH komoly felújítási munkákat végzett az épületben, melyek egy része magánadományokból, egy része állami támogatásból valósulhatott meg. A stúdiórendszer elbontását követően gondoskodni kellett az épület statikai megerősítéséről, megtörtént a tetőszerkezet felújítása, kialakították a ma is használatos imateret, felújították a tóraszekrényt, mobil tóraolvasó asztalt állítottak fel és részlegesen visszakerültek az ólomüveg ablakok is. Mindezeken túl vizes helyiségeket, az első emeleten közösségi teret, illetve egy emelettel feljebb átmeneti gyermekközpontot alakítottak ki a látogatók számára.
A teljes megújulás most véget ért fejezetében a magyar állam támogatásával, illetve a Róth család és a közösség nagylelkű adományai révén sikerült restaurálni az imatér belső felületét, visszaállították a csillárokat, kialakították a végleges konyhát, valamint villanyszerelési munkálatokat és gépészeti felújítást végeztek el a nagy múltú épületben.
A felújítás alatt a hitélet folyamatos volt.
