A szó hagyományos értelmében egyáltalában nem volt vidéki ember Basa László tanár úr, akinek váratlan halálhíréről érkezett hír. Történelemmel, irodalommal foglalkozott, de amiért megye, sőt országszerte ismertté tett a nevét, az nem a szűken vett tantárgyai voltak. Basa Lászlót mindenekelőtt a környezete hagyományai érdekelték. Iskolájában. Kossuth néven 1994-ben hagyományőrző csoportot hozott létre, akikkel mindenféle kutakodásokban vettek részt. Temetőkbe jártak ki, irattárakban vizsgálódtak, régi újságokat néztek át, kortársakkal beszélgettek, de részt vettek egyenruhás táborozásokban is. Ami igazán szokatlan és figyelemreméltó volt, talán az országban egyedül, elkezdte feldolgozni települése zsidóságának történetét a XIX. század második felétől a holokauszt végéig. (Nagykátáról mintegy kétszáz embert hurcoltak ki Auschwitz-Birkenauba és mindössze hatan jöttek vissza. Munkaszolgálatból is csak hárman.) Komoly tanulmányt írt és publikált a helyi zsinagóga építésének előzményeiről, majd avatásáról a XX. század elején. (Meglehetősen mostoha sorsa lett az impozáns épületnek a második világháború után, egy időben bútorraktárnak használták.)
Az emlékezést olyan fontosnak tartotta, hogy minden évben elment a zsidó temetőbe, ahol az áldozatok obeliszkjénél tartott gyászistentiszteleteken beszédek is elhangzottak, az övé is. De ott volt a református temetőben is, ahol a település első lelkipásztorának sírjánál tartottak megemlékezést. Nem volt titok baloldali eszmei elkötelezettsége sem, minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy a település jobboldali irányítása mellett azonnal nyugdíjba küldték, amint csak lehetett. Valószínűleg ez az elkötelezettsége volt az akadálya annak is, hogy megvalósítsa tervét: az iskolája mellett szeretett volna egy emlékkövet felállítani, mert abba az épületbe kellett bevonulni a második világháború Budapestről behívott munkaszolgálatosok százainak, akiket innen vittek ki a frontra, ahol nagyon nagy hányaduk – közöttük ismert írók, sportolók, művészek – ott vesztették az életüket. Egyébként Basa tanár urat éppen ezekben a napokban várták egy hagyományőrző emléktáborba. Sajnos már nem jelenhetett meg a diákok között.
