Nem írtam rögtön Kiss László 55 évvel ezelőtt elkövetett tettéről. Azért nem írtam meg rögtön a véleményemet erről az esetről, mert arra gondoltam, hogy ugyanaz történik majd, mint Schmitt Pál (beceneve: Plagi bá) esetében. Ott első körben a hatalom képviselői azt nyilatkozták, hogy Plagi bá' sohasem plagizált. (Ekkor még csak pár lopott mondatot tett közzé az oknyomozó portál.) Amikor a portál közzétette a rendelkezésére álló teljes anyagot, amelyből kiderült, hogy Plagi bá' szinte csak az aláírását adta a disszertációjához, akkor kénytelen-kelletlen lépniük kellett. Kiss László esetében is a sejtésem beigazolódott. Először jöttek az internetes portálok debil hozzászólói, akik semmi kivetnivalót nem találtak Kiss László korábbi tette és későbbi karrierje között. Ezekre a hozzászólásokra – normális kultúremberként – csak legyintettem. Az már mélységesen megdöbbentett, amit Gyárfás Tamás mondott az ATV műsorában olyanokat mondott, amit úriember nem mondhat ki. Azt találta állítani, hogy „tudta az egész sportszakma, a lány egy tekintélyes ember lánya és aki könnyen kapható volt”. Ennél undorítóbb mondatot még nem hallottam. Aztán Kiss László lemondó nyilatkozatának indoklása: „1961-ben koholt vádak alapján, koncepciós perben született meg az a döntés, amelyet utóbb ártó és lejárató szándékkal tettek közzé rólam. Az ítéletben foglaltak valótlanságának bizonyítása érdekében megtettem a szükséges lépéseket.” Ha én Kiss L. lennék, és 1961 óta tudom, hogy koncepciós per áldozata voltam, akkor minimum a rendszerváltás idején megtettem volna az úgy nevezett "szükséges lépéseket". Van valami furcsa bája ennek. Ez az ember a szemben ettől pontosan erkölcsi nulla lett, mint Plagi bá'.