Tegnap körülbelül 400 ember fulladt meg a Földközi-tengeren. 400 ember, aki szeretett volna eljutni Európába, mert szeretett volna nem éhen dögleni, nem félelemben élni, szeretett volna emberi életet élni. Aki szeretett valakit, valakiket. 400 ember, akinek van anyja és apja, családja, gyerekei. 400 ember: nők, férfiak és gyerekek.
Ez a cikk egyetlen egy dologról szól, hogy ők emberek, és ha nem siratjuk meg az ő halálukat, gondoljunk bármit is a céljaikról, gondoljunk bármit is a menekültválságról, akkor mindenfajta etika alapján gonoszak vagyunk. Akkor mi veszítjük el az emberségünket.
Márpedig az ő halálukról szóló cikkek alatt százszámra olvashatók a kommentek, amelyek megfosztják emberi mivoltuktól ezeket az embereket, amelyek féregnek állítják be őket, örvendeznek a halálukon, vagy érdektelenséget mutatnak.
