Az utolsó parlamenti választástól már megint eltelt jó két év, és a hatalmon lévők még megdöbbentően gazdagodnak, a Fidesz a közvélemény kutatóknál továbbra is magasan vezeti a népszerűségi listát. És most következik az a kérdés: vajon mi van az ellenzékkel, az ellenzéki pártokkal? Én ugyan egy abszolút optimista ember vagyok, de félelemmel gondolok 2018-ra. A közvélemény-kutatások szerint jelenleg, a demokratikus ellenzéki pártok közül két pártnak van esélye bejutni a legközelebbi választások során a parlamentbe: az MSZP-nek és a DK-nak. Az idő halad, és nem látszik közeledés a két párt között, sőt, ha a soron következő Dunaújvárosi önkormányzati választást megelőző történésekre gondolok, akkor inkább növekvő távolságtartást látok.
A tényeknél maradva olvastam a DK „Sokak Magyarországa” című programját, a párt vezetése a leghatározottabban kijelentette, hogy az összefogást tartja, az egyetlen megoldási lehetőségnek a jelenlegi hatalom megbuktatására. Nem találkoztam viszont az MSZP tárgyalásra alkalmas programjával. A párt tisztújításra készül, tehát nem is lehet egy kimunkált programja. Több helyen találkozom viszont a jelöltek nyilatkozataival, amelyek továbbra is csak a párt jövőbeni reformjáról szólnak, és arról, hogy milyen erősnek kell lennie az általuk vezetett szervezetnek. Olyan általánosságokról beszélnek, hogy nyitottság, a dolgozó ember javát kell szolgálni, hitelesnek, tisztességesnek kell lenni. Egyik jelölt sem szól konkrétan arról, mit tenne a párt élén, az országot érintő meghatározó gondok megoldása érdekében. Az is problematikus, amit az elkövetkező parlamenti választásról mondanak.
Szanyi Tibor szerint a szövetségi politika csak hosszú távon értelmezendő és más a választások világa, hiszen a jelöltek nem sakkbábuk, akiket összevissza lehet tologatni. Végül megjegyzi, nekünk van és lesz 106 alkalmas jelöltünk, dőreség lenne bugyuta alkukba bonyolódni. Már megint egyedül? Harangozó Tamás már megengedőbb. Szerinte a lehető legszélesebb körű szövetséget kell létrehozni, de ő is kijelenti, hogy ennek a központjában az MSZP-nek kell állnia! Tóbiás József közel két éve irányítja az MSZP-t, eddig nem mutatott nagy hajlandóságot a pártok összefogását illetően. Ha ez így megy tovább, akkor a Fidesz nyugodtan hátradőlhet, és újabb ciklusban taszíthatja a lejtőn, mind lejjebb ezt az országot. Figyelem: egyedül nem megy, az idő pedig halad!