Kevés konkrétumot említett a 2017. évi költségvetéssel kapcsolatban Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth Rádiónak adott interjúban. A miniszterelnök nem kockáztatott sokat, amikor úgy fogalmazott, „a jövő évi büdzsé az adócsökkentés és az otthonteremtés költségvetése”. Nem volt kevésbé ködös az a megállapítása sem, amely szerint emellett „lesz lehetőség az előrelépésre” az egészségügyben és az oktatásban is. Hasonlóan óvatosan nyilatkozott az egészségügyi dolgozók bérfelzárkóztatásával kapcsolatban: bár szerinte csökkenteni kell a különbséget a nyugati és a magyarországi orvosbérek között, azt már nem merné állítani, hogy a következő egy-két évben sikerülhet utolérni a nyugati béreket.
Míg az orvosok és ápolók béreivel kapcsolatban az tűnik ki a miniszterelnök mondataiból, hogy valójában nem távlati célok kitűzéséről, sokkal inkább a probléma elodázásáról van szó, az otthonteremtés és az adócsökkentés kérdésében értelemszerűen nem lehet ennyire rugalmas a kormány hozzáállása. A lakásépítések az egyelőre alacsony érdeklődésből fakadó bizonytalan állapotból jövőre felfutó státuszba léphetnek, ezek finanszírozását pedig várhatóan nem hagyja a levegőben lógni a kormány. A választók fülének szintén kedves áfacsökkentéstől pedig egyben a gazdaság fehéredését, így az eddig máshová folyó adóbevételek becsatornázását is reméli a kabinet.
Bár a Költségvetési Tanácsnak (KT) nincsenek érdemi ellenvetései a 2017. évi költségvetési törvényjavaslat tervezetének hitelességével és végrehajthatóságával szemben, az eddig napvilágra került számok körül mégis sok a kérdőjel. A KT megalapozottnak nevezte a 2017-re tervezett 3,1 százalékos GDP-növekedést, amely mindenek előtt az uniós források – amelyeknek mértéke egyelőre bizonytalan – felhasználásának felfutásától várható. Ugyanakkor Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, aki a KT tagjaként szintén megkapta véleményezésre a jövő évi büdzsét, ezzel kapcsolatban azt mondta a Magyar Időknek: az uniós támogatások nagymértékű felhasználására csak akkor nyílik lehetőség, ha magyar forrásból közel hétszázmilliárd forinttal kiegészítjük az uniótól érkező összegeket – ez az összeg a hazai GDP két százalékának felel meg.
Az államháztartás hiányát illetően a tervezet 2,4 százalékos hiánycélt fogalmaz meg. Ezen a ponton több észrevételt is tett a KT. Felhívta a figyelmet arra, hogy kockázatos az adócsökkentéstől remélt fehéredéstől várni a remélt bevételek teljesülését.
További kritikaként megjegyezte, hogy a tervezet nem tartalmaz kielégítő információt a strukturális (vagyis az egyszeri bevételeket és kiadásokat is tartalmazó) egyenleg megfelelő értékelhetőségére. Arról a strukturális egyenlegről van szó, amely a hivatkozási alapját jelentette a kormány több hónapja hallható „nullszaldós költségvetés”-mantrájának. A mostani számok arról tanúskodnak, hogy erről a kabinet végleg lemondott.
A további kitűzött célok között szerepel a GDP arányos államadósság 73,5 százalékról 71,9 százalékra csökkentése. Ez különösen akkor ütközhet akadályba, ha a magyar hatóság alulmarad az Eurostattal az Eximbank ügyében folytatott vitában, amelynek középpontjában az áll, hogy az Eximbankot az államháztartáson belül, avagy azon kívül kell-e elszámolni, előbbi esetben ugyanis jelentősen megnőhet az államadósság állománya, amivel máris megnőne a jövő évi hiány viszonyítási alapja.
Domokos László a tervezet erényeként nevezte meg, hogy három csoportba osztották a bevételeket és a kiadásokat. Az elsőben az állam működésének összegei szerepelnek, a másodikban a fejlesztéssel kapcsolatos különféle tételek találhatók meg, a harmadikban pedig az uniós pénzek kaptak helyet. Az ÁSZ elnöke szerint ez egy komoly lépés az átláthatóság javítása felé, s így a kormány nem „nyújtózkodik majd tovább, mint ameddig a takarója ér.” Eközben persze ott van az érem másik oldala: a költségvetés három részre bontásával jól kommunikálható, hogy az állam képes tartani a költségvetési fegyelmet.
