Megmentheti az X-generáció Amerikát?

Publikálás dátuma
2016.04.25. 08:21

Az egykori álmodozók nagy és váratlan kihívások elé néznek. Az X-generáció minden kamaszkori félelme ellenére mégis hisz abban: nem kaphatsz meg valami ingyen és nem veszed el azt, ami másé. E nemzedék, tehát a 20. század hatvanas és nyolcvanas évei között születettek nagyobb közéleti szerepvállalását szorgalmazza Matthew Hennessy, a City Journal szerzője. Ezt a nemzedéket az újságíró szerint a mára felnövő milleniumi, nyolcvanas évek vége után született nemzedékhez hasonlóan sokszor álmodozónak, műveletlennek, komolyságra képtelennek bélyegezték − ez viszont mára egyáltalán nincs így, miközben Amerika legfontosabb pozícióiban továbbra is idősebbek ülnek. A kilencvenes években, amikor a szóban forgó generáció körülbelül a húszas éveiben járt, a világ egyre békésebbnek és a technológiai fejlődés által meghatározottnak tűnt. Amerikát a gazdasági fellendülés jellemezte, a világ akkori háborúi pedig a nyugati világtól meglehetősen távolinak tűntek. Ezt az állapotot viszont a szeptember 11-i események végképp megváltoztatták − meg kellett tanulni, hogy a történelem soha nem ér véget. (...) Mire felnőtt, e nemzedék tehát intézmények pusztulását, háborút és gazdasági nehézségeket lát maga körül. Eközben az eggyel idősebb, „baby boomer” generáció nyugdíjba vonulna és immár munka nélkül tartaná fenn magas életszínvonalát. (...)

Szerző

Le a felmentéssel!

Nevetségesnek tartja Böröcz László, a Fidelitas országos elnöke, hogy a Fővárosi Törvényszék elsőfokú, nem jogerős ítéletében felmentette Hiszékeny Dezső szocialista politikust a vesztegetés vádja alól. Pedig szerinte "nyilvánvaló bizonyítékok", például hangfelvételek, voltak a vesztegetésre. Aki kenőpénzt fogad el, annak börtönben a helye, ezért a Fidelitas reméli, hogy Hiszékeny is „elnyeri méltó büntetését”.

Nos, e nyilatkozat akkora szamárság, hogy még a Fidesz is csak Böröczcel merte elmondatni, mert ehhez talán még Németh Szilárdot sem tartották elég nívótlannak, ami azért jelenthet valamit.

De az is aggasztó, hogy a nyilatkozó elemi tényekkel sincs tisztában vagy tudatosan hazudik.

Tudniillik az ügyész fogalmaz így vádiratában: „a jogtalan vagyoni előny átadására végül nem került sor, de a törvény szerint a bűncselekmény ettől függetlenül befejezett”.

Most pedig írásban gondolkodom picit. Adva van egy meglehetősen homályos fedőlegenda, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat miért is állít munkába provokátorként egy kétes alakot mint ügynököt, aki Hiszékeny környezetében egy betanított legendával próbálkozik. (Az ügynök testvére magas rangú tiszt, de az alpolgármestert egyikük sem ismeri.) Fél éven keresztül lehallgatják, megfigyelik Hiszékenyt, irodáját, a vendéglőt, ahová ebédelni jár, de még a rég bezárt üzletet is, aminek bérlése köré a vádat kerekítették. Ezernyi felvétel, jelentés készül. Majd az eljárás hónapokra megpihen: nyilván semmi kompromittálót nem találnak. Majd valaki – a választási kampány előtt – mégis előkaparja a döglött ügyet, és vádiratot fabrikál a soványka tartalomból.

Az, hogy a hatóság nem egy tudomására jutott bűncselekményt akart felderíteni, hanem beugratással kreálni valamit, az nyilvánvaló. Nem erősíti a „szervek” iránti bizalmat, hogy az iratok zömét 2033-ig titkosították, abba sem a védelem, sem a bíróság nem tekinthetett bele.

Feltételezem, nem lennének ilyen diszkrétek, ha azokban nem esetleg a vádlókra, hanem a vádlottra terhelő információk állnának.

A vád mindösszesen két „bizonyítékot mutatott be”. Egy állítólagos bólintást, meg egy állítólag felmutatott kezet. Ezeket egy fedett nyomozó írta le jelentéseiben. Élek a gyanúpörrel, hogy az ügyészség is előre tudta, ebből elítélést kihozni nem lehet, de meghurcolásra, karaktergyilkolászásra még újrahasznosítható az anyag.

Tegyük fel, hogy én vagyok a nyomozó, és a bólogatásból már tudom, hogy Hiszékeny korrupt. Fogok egy köteg jelölt bankót, eljuttatom neki, és kész-passz. Megvan a tettenérés, rablánc, kamerák, áristom. A hatóság azonban elvetette ezt a tervet: tudták ők már, hogy „lyukra futottak”.

Szintén privát vélemény, hogy a sok titkos szerv vajh' miért nem vetett be az eljárásban egy remek kis eszközt, az úgynevezett kamerát. Melyből igen jók, és aprók is fillérekért megvásárolhatók már az interneten. Akkor nem kellene pojácáskodniuk azzal, hogy a fedett nyomozó látta-e a bólintást, meg a mutogatást.

Szóval az az ötletem, hogy Böröcz László nyilatkozatok helyett izzítsa be régi találmányát a „provokátorfigyelőt”, és irányítsa az ügyészségre.

Szerző

Le a felmentéssel!

Nevetségesnek tartja Böröcz László, a Fidelitas országos elnöke, hogy a Fővárosi Törvényszék elsőfokú, nem jogerős ítéletében felmentette Hiszékeny Dezső szocialista politikust a vesztegetés vádja alól. Pedig szerinte "nyilvánvaló bizonyítékok", például hangfelvételek, voltak a vesztegetésre. Aki kenőpénzt fogad el, annak börtönben a helye, ezért a Fidelitas reméli, hogy Hiszékeny is „elnyeri méltó büntetését”.

Nos, e nyilatkozat akkora szamárság, hogy még a Fidesz is csak Böröczcel merte elmondatni, mert ehhez talán még Németh Szilárdot sem tartották elég nívótlannak, ami azért jelenthet valamit.

De az is aggasztó, hogy a nyilatkozó elemi tényekkel sincs tisztában vagy tudatosan hazudik.

Tudniillik az ügyész fogalmaz így vádiratában: „a jogtalan vagyoni előny átadására végül nem került sor, de a törvény szerint a bűncselekmény ettől függetlenül befejezett”.

Most pedig írásban gondolkodom picit. Adva van egy meglehetősen homályos fedőlegenda, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat miért is állít munkába provokátorként egy kétes alakot mint ügynököt, aki Hiszékeny környezetében egy betanított legendával próbálkozik. (Az ügynök testvére magas rangú tiszt, de az alpolgármestert egyikük sem ismeri.) Fél éven keresztül lehallgatják, megfigyelik Hiszékenyt, irodáját, a vendéglőt, ahová ebédelni jár, de még a rég bezárt üzletet is, aminek bérlése köré a vádat kerekítették. Ezernyi felvétel, jelentés készül. Majd az eljárás hónapokra megpihen: nyilván semmi kompromittálót nem találnak. Majd valaki – a választási kampány előtt – mégis előkaparja a döglött ügyet, és vádiratot fabrikál a soványka tartalomból.

Az, hogy a hatóság nem egy tudomására jutott bűncselekményt akart felderíteni, hanem beugratással kreálni valamit, az nyilvánvaló. Nem erősíti a „szervek” iránti bizalmat, hogy az iratok zömét 2033-ig titkosították, abba sem a védelem, sem a bíróság nem tekinthetett bele.

Feltételezem, nem lennének ilyen diszkrétek, ha azokban nem esetleg a vádlókra, hanem a vádlottra terhelő információk állnának.

A vád mindösszesen két „bizonyítékot mutatott be”. Egy állítólagos bólintást, meg egy állítólag felmutatott kezet. Ezeket egy fedett nyomozó írta le jelentéseiben. Élek a gyanúpörrel, hogy az ügyészség is előre tudta, ebből elítélést kihozni nem lehet, de meghurcolásra, karaktergyilkolászásra még újrahasznosítható az anyag.

Tegyük fel, hogy én vagyok a nyomozó, és a bólogatásból már tudom, hogy Hiszékeny korrupt. Fogok egy köteg jelölt bankót, eljuttatom neki, és kész-passz. Megvan a tettenérés, rablánc, kamerák, áristom. A hatóság azonban elvetette ezt a tervet: tudták ők már, hogy „lyukra futottak”.

Szintén privát vélemény, hogy a sok titkos szerv vajh' miért nem vetett be az eljárásban egy remek kis eszközt, az úgynevezett kamerát. Melyből igen jók, és aprók is fillérekért megvásárolhatók már az interneten. Akkor nem kellene pojácáskodniuk azzal, hogy a fedett nyomozó látta-e a bólintást, meg a mutogatást.

Szóval az az ötletem, hogy Böröcz László nyilatkozatok helyett izzítsa be régi találmányát a „provokátorfigyelőt”, és irányítsa az ügyészségre.

Szerző