Az egykori álmodozók nagy és váratlan kihívások elé néznek. Az X-generáció minden kamaszkori félelme ellenére mégis hisz abban: nem kaphatsz meg valami ingyen és nem veszed el azt, ami másé. E nemzedék, tehát a 20. század hatvanas és nyolcvanas évei között születettek nagyobb közéleti szerepvállalását szorgalmazza Matthew Hennessy, a City Journal szerzője. Ezt a nemzedéket az újságíró szerint a mára felnövő milleniumi, nyolcvanas évek vége után született nemzedékhez hasonlóan sokszor álmodozónak, műveletlennek, komolyságra képtelennek bélyegezték − ez viszont mára egyáltalán nincs így, miközben Amerika legfontosabb pozícióiban továbbra is idősebbek ülnek. A kilencvenes években, amikor a szóban forgó generáció körülbelül a húszas éveiben járt, a világ egyre békésebbnek és a technológiai fejlődés által meghatározottnak tűnt. Amerikát a gazdasági fellendülés jellemezte, a világ akkori háborúi pedig a nyugati világtól meglehetősen távolinak tűntek. Ezt az állapotot viszont a szeptember 11-i események végképp megváltoztatták − meg kellett tanulni, hogy a történelem soha nem ér véget. (...) Mire felnőtt, e nemzedék tehát intézmények pusztulását, háborút és gazdasági nehézségeket lát maga körül. Eközben az eggyel idősebb, „baby boomer” generáció nyugdíjba vonulna és immár munka nélkül tartaná fenn magas életszínvonalát. (...)
