A jogilag megfoghatatlan vagyongyarapodás, ami az állami földek árverésénél is megfigyelhető, indokolttá tenné a vagyonadó bevezetését bizonyos vagyoni szint fölött, beleértve a földbirtokokat is - nyilatkozta a Népszavának Mellár Tamás közgazdász. Szerinte például 100 hektárig adómentes maradhatna a termőföld tulajdon, az azt meghaladó területre pedig progresszív vagyonadót vethetne ki az állam. Úgy vélte, a föld egy olyan termék, amely monopol jellegű és nem kívánatos a koncentrációja, mert visszaépül a régi feudális szerkezet.
Egy dologban egyetértett Mellár Tamással Raskó György agrárközgazdász, maga is egy mezőgazdasági nagyüzem vezetője: 100 hektár fölött elképzelhetőnek tartotta valamilyen adó kiszabását. A hazai agrártársaságok átlagos birtokmérete az elmúlt 20 évben folyamatosan csökkent és jelenleg már nem éri el a 300 hektárt sem. Igazán nagybirtok kevés akad. Az uniós átlag, legalábbis a szántóföldi növényekkel foglalkozó gazdaságok esetében ennek 3-5 szöröse. Az viszont tévedés, hogy Magyarországon a nagybirtokok száma gyarapodik - mondta az agrárközgazdást.
Az idén az átlagos nyereség inkább nullához közelít, s nem mozdulhat pozitív irányba, még a legkorszerűbb, és leghatékonyabb mezőgazdasági üzemek is az ipari profit töredékével számolhatnak - figyelmeztetett a szakember. Azt is számításba kell venni, hogy ha adót vetnek ki a termőföldre, az emelheti a bérleti díjakat is.
Az adózás persze nem tartozik a magyar mezőgazdaságnak a legégetőbb gondjai közé. A legtöbb egyéni gazda, akár a megfelelő gazdaságos birtokméret alatt is gabonát termel, mert kicsi az élőmunka igénye és az állattartáshoz képest kevesebb ráfordítást igényel. Ezért nem véletlen, hogy a hazai állatállomány döntő része agrártársaságoknál található és az sem, hogy már régen felborult az egyensúly az állattartás és a növénytermesztés között, az utóbbi javára. Hiába fogadkozott több kormány is az 50-50 százalékos arány kialakítására, egyiknek sem sikerült. Az utóbbi években pedig a helyzet tovább romlott.
A magyar agrárium folyamatosan szakad le az uniós élbolytól. Ennek egyik oka, hogy alig van kapcsolat a felsőoktatás és a tudományos műhelyek, valamint a mezőgazdaság szereplői között. Ami van, az is a kormány által kiátkozott professzionális társaságokkal, gazdaságokkal alakult ki, ott tapasztalható innováció.
Az élőmunka termelékenységét figyelembe véve egy magyar és egy dán gazda között 12-szeres a különbség a dán javára. Ennek oka, hogy Dániában az egyetemek és a hozzájuk kapcsolódó szaktanácsadási hálózat segítik a termelők munkáját. Emellett a dán, holland, belga, de az amerikai gazdák döntő többsége is rendelkezik felsőfokú szakirányú végzettséggel, márpedig ma ezek az országok képviselik a világszínvonalat - jegyezte meg Raskó György. Ezzel szemben becslések szerint a magyar termelők öt százalékának sincs egyetemi diplomája.
Óriási bajok vannak az állattartó ágazatokban is. A tejtermelők a magas áfa miatt kialakult feketekereskedelem következtében állításuk szerint őszig bírják tartani a jószágokat és egyre többen hagynak fel a nagy költségigényes tevékenységgel. A kormány sertésprogramjának az eredményei sem látszanak, hiába ígért 6 milliós állományt, a júliusi állatszámlálás várhatóan már 3 millió sertést sem talál a legális szférában.
Igaz, már a decemberi számlálás is vészjósló eredményt hozott, mert a kocaállomány 5 ezerrel csökkent. Az agrárközgazdász ezt azzal magyarázta, hogy nem elég hatékonyak a hazai gazdaságok. A malacok és a hizlalás költségek együtt a teljes önköltség 87 százalékát teszik ki. Bérekre, állatgyógyszerekre egyebekre marad 13 százalék. A sertéstartó sorsa ott dől el, hogy kocánként mennyi malacot tud nevelni és mekkora takarmányköltséggel tudja felhizlalni a jószágokat. Dániában, Hollandiában, Belgiumban már 30 malacnál, vagy afölötti éves átlagnál tartanak, míg magyar versenytársaik 22-nél. A különbséget a tudatos nemesítés, illetve annak hiánya magyarázza.
Ezt figyelembe véve, egy koca 100 ezer forinttal termel nagyobb értéket Dániában, mint Magyarországon. Ráadásul a magyar gazdák átlagosan egy kiló takarmánnyal többet is használnak fel egy kiló hús előállításához, vagyis nagyjából 70 forinttal drágábban termelnek a dánoknál. A kevesebb malac és a magasabb takarmányköltség miatt hízónként 7-8 ezer forinttal többe kerül egy jószág, mint a versenytársaké. Ezért olcsóbb az import félsertés, mint a hazai - mondta lapunknak Raskó György. Ma már a Magyarországon elfogyasztott sertéshús fele külföldi eredetű. Ezért veszteséges az ágazat. Itt is hiányzik a tudományos, innovatív szaktanácsadói háttér, a költségcsökkentő korszerű technológia.
