Nagy érdeklődés mellett zárult vasárnap este a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ahol látogatói csúcs dőlt már az első két nap során. Kocsis András Sándor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) elnöke lapunknak elmondta, rendszerszerűen számolták a belépő személyeket, így valós adatokon nyugszik a látogatói rekord. Megerősítette, csütörtökön és pénteken különösen sokan voltak, olyannyira, hogy a közel negyedszázada létező könyves mustrán az első két napon még soha nem volt ennyi érdeklődő. Nyilván a sikerhez nagyban hozzájárult az idén is kiváló, színvonalas program.
Mindenkit érdekelt a Semmi
Szombat reggel a fesztivál első eseményeként Janne Teller dán írónővel találkozhattak olvasói. Az ötvenkét éves szerzőnő a vele tartott beszélgetésen elmondta, öröm volt visszatérnie a magyar fővárosba, ahol korábban is kedves fogadtatásban részesült. Teller Semmi című ifjúsági regénye az élet értelmére adott válasz, amelyet nehéz lenne egyetlen skatulyába besorolni. A Dániában előbb közönyösen fogadott, majd betiltott, de azóta kötelező olvasmánnyá tett regény akár morálerkölcsi, filozófiai, társadalmi, politikai műként is felfogható annak húsba markoló tartalma miatt. Janne Teller a magyar közönségnek elmondta, úgy érzi, bizonyos esetekben szükséges átlépni határokat. Hozzátette, azonban előbb át kell lépnünk a határokat ahhoz, hogy tudjuk hol húzódnak azok a bizonyos választóvonalak. „Ettől függetlenül úgy gondolom, mélyen emberi dolog, hogy van egy belső iránytűnk, ami élesen figyelmeztet, ha a másik embernek ártunk. Ugyanakkor vannak csoportok, társadalmak, akiket sokak szerint nyugodtan lehet bántani. A könyvem több szereplőjével is előfordul, hogy idegenül áll a társadalommal szemben, és ezért bántanak másokat, ezáltal magukat is” – mondta Teller a beszélgetésen. Hozzátette, modernnek címkézhető regényével egzisztenciális kérdéseket igyekszik feszegetni, míg a Minden című regénnyel különböző novellákon keresztül azt próbálta bemutatni, hogy mi van akkor, ha egyáltalán nem jön létre, vagy meghiúsul az emberek közötti kapcsolat.
Az írónő beszélt arról is, hogy az ENSZ és az Európai Unió gazdasági és politikai tanácsadójaként dolgozott éveken keresztül, húszas évei elején Tanzániában két évet, Mozambikban szintén két évet élt. „Afrikában az ember és az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, mintát vehetnénk rólunk” – mondta, kiegészítve azzal, hogy az afrikaiak jobban szeretik az életet, s az ott élők boldogabbak, mert magát az „életet”, a többi emberhez való kapcsolatot tartják a legfontosabbnak. Szóba került az írónő itthon alig ismert Ha háború lenne nálunk című munkája is, amely nagy példányszámban fogyott sok országban, legutóbb éppen Németországban és Svédországban, amikor a menekültkérdés előtérbe került az adott országokban. Ebben a zavarba ejtően vékony esszében Teller azt mutatja meg a kényeskedő, önelégült európaiaknak, milyen borzalmas lenne, ha történetesen Európában lennének olyan háborúk, amelyek hazánk elhagyására kényszerítenének minket. A műben Egyiptom képviseli a békét, a gazdagságot. Azoknak, akik ebben a disztópiában oda kényszerülnek menekülni, azt kell átélniük, amit az arab migránsoknak kell elszenvednie nyugaton.
Menekülő díszvendég
Janne Teller dedikálása is vonzónak bizonyult
Mire a beszélgetés véget ért, dugig telt a terem, ahol az eszmecsere folyt az írónővel. A találkozó után Janne Teller dedikálta a köteteit, leginkább a Semmi került a dedikálópultra, amely sokadik kiadásban jelent meg újra a könyvfesztiválra. A kötetek aláírása után, a távozni vágyóknak nem volt egyszerű elhagynia a termet, mert annak bejárata előtt nagy sor várt a bejutásra. Hasonlóan nagy érdeklődés övezte Jostein Gaarder norvég írónak, a fesztivál díszvendégének minden programját. Pénteken sokan hallgatták a Föld napja alkalmából tartott előadását, amelyen a környezettudatos szerző hevesen sürgette, itt lenne az ideje annak, hogy megmentsük a bolygónkat. Az ember olyan egyedüli entitás, amely felelősséggel tartozik élőhelye jövőjéért, mondta, ezért szükséges lenne kidolgozni egy egyetemes nyilatkozatot, amely az emberi kötelezettségek alapvetéseit tartalmazza. A Sofie világa című hatvan nyelvre átültetett filozofikus témájú, egyértelműen társadalom-jobbító szándékkal született mű szerzője szinte teljesen megakasztotta a könyvfesztivál közönségének haladási – hömpölygési – útvonalát szombat délután, amikor regényeit dedikálta a Noran Libro standjánál. Az író eredetileg egy órásra hirdetett aláírósdija olyan sok embert vonzott, hogy másfél órával a kezdés előtt is álltak még hozzá. Végül, amikor befejezte a dedikálást, játékosan szinte kimenekült a tömegből a levegőre. A szerzőt két nappal korábban, a könyvfesztivál hivatalos megnyitója után egy szál vörös rózsát tartó felesége mellett sétálva sikerült elcsípnie a Népszavának. Gaarder ekkor már délelőttől programokon vett részt, többek között pódiumbeszélgetésen a fesztivál díszvendégének járó Budapest Nagydíj átvételén. Azon kérdésünkre, mennyire ismeri a magyar irodalmat, azt felelte, sajnos nem olyan tájékozott ezen a téren, mint amennyire ez elvárható lenne. „Elsőként azt kell mondanom, hogy sok magyar könyvet olvastam, amelyről nem is tudtam azt, hogy magyar szerző munkája. Néhány éve olvastam Dragomán György A fehér király című regényét – az a könyv lenyűgözött, rendkívül nagy irodalmi mű. Jó választás volt, hogy Dragomán mondott nekem laudációt, mielőtt átvettem a kitüntetést” – mondta lapunknak Gaarder.
A skandináv irodalom iránti népszerűség jegyében telt fesztiválon jelen volt a Skandináv Ház is, ahol a skandináv krimik mellett rénszarvasos és vikinges vászontáskákat is lehetett vásárolni. Az intézet munkatársa lapunknak megerősítette, számított arra, hogy a norvég díszvendég miatt most több olyan vendég érkezik, akik szeretik a skandináv irodalmat, de azt nem gondolta volna, hogy ilyen tumultus fog kialakulni náluk is. Az Animus kiadó skandi krimi sorozatának új kötetét, A nyolcadik főbűn című Rebecka Edgren Aldén-regényt is sok olvasó kezében láttuk viszont.
Zsúfolásig telt kötetbemutatók
A szombaton még nyárias időben sokan keresték fel a szabadtéri programokat, de a hétvége igazi nagy dobása az Isteni színjáték bemutatója volt. Nádasdy Ádám nyelvészprofesszor nyolc éven keresztül fordította Dante világhíres művét, annak ellenére, hogy nem dantista. A kötetbemutatón az ülőhelyeket hamar elfoglalták, rengetegen álltak a zsúfolásig megtelt, levegőtlen teremben. (A szervezők tájékoztatása szerint hozzávetőlegesen háromszáz érdeklődő vett részt ezen az eseményen.) Nádasdy felolvasott a műből, majd Szörényi László irodalomtörténésszel és Turi Tímeával, a kiadó szerkesztőjével folytatott beszélgetés során árult el részleteket az alkotófolyamatról. A modern szellemiségű fordítás, amely ellentétben Dante Alighieri mesterművével nem rímel, elsődlegesen azt a célt szolgálja, hogy érthetően szóljon a mai olvasóhoz, mondta el. A 69 éves nyelvész-költő továbbá megemlítette, nem biztos benne, hogy helyes aktuálisnak nevezni a Divina Commediát, mivel klasszikusról beszélünk. „Mindenki tisztában van azzal, hogy jegyzet nélkül ma nem érthető a mű, de sok esetben korának tudományos felfogását tükrözi, értsd: hülyeség” – mondta Nádasdy, kijelentését vaskos nevetés kísérte a teremben. A hétvége egyik szenzációja volt az is, amikor a kötet fordítója dedikálta a művet. A Magvető munkatársainak villámgyorsan kellett feltöltenie a készletet, pedig a könyv egyáltalán nem olcsó, 6490 forint az ára.
Szintén rengeteg ember zsúfolódott össze szombat este Száraz Miklós György tényregénynek aposztrofált Apám darabokban című munkájának bemutatóján, ahol Szepesi Attila költő modern mesterműnek nevezte a könyvet. Vasárnap Grecsó Krisztián Jelmezbál és Nádas Péter Az élet sója című kötete vonzott sok embert, utóbbi kötet bemutatása azért is rendkívüli esemény volt, mert az olvasó ritkán találkozhat a Kossuth-díjas íróval. A könyvfesztivál hagyományosan az a rendezvény, ahol az átlagolvasó is testközelből találkozhat írókkal. Esterházy Pétert meglátva egy magyar szakos hallgató lelkesen újságolta, hogy úgy érzi magát, mint Hegel, aki egy franciák számára győztes kimenetelű csata után megpillantotta Napóleont, akit „világléleknek” írt le. Sem Végel László, sem Nádas Péter nem tudott úgy végigmenni a standok között, hogy ne állították volna meg, de Závada Pálnak is sok könyvet kellett állva aláírnia.
A közelmúltban nagy sikert ért el Forgách András író Élő kötet nem marad című könyve a londoni könyvvásáron. A kötet kiadási jogát tíz országba adták el, számtalan külföldi kiadóval még zajlanak a tárgyalások. Forgách Andrást a könyvfesztiválon kérdeztük a nem várt sikerről. „Sárközy Bencének, a Libri és a Jelenkor Kiadó igazgatójának tartozom hálával, az ő varázspálcájának köszönhető, még akkor is, ha, magam fordítottam a könyvet angolra. Nem volt könnyű, de ilyen módon a szöveg melódiáját, a gondolatritmusát is tudtam szabályozni. Nyilvánvaló, hogy ez jót tett, mert a külföldi kiadók így nem csak egy közvetítőnyelven keresztül, hanem angolul is rögtön irodalomként olvashatták” – mondta el Forgách a Népszavának. A szerző azon kérdésünkre, mit érez a nemzetközi siker kapujában, úgy felelt, még nem dolgozta fel a szituációt. „Már attól, hogy a francia Gallimard Kiadó igazgatója személyesen hív fel, hogy megköszönje, hogy odaadtam nekik a kéziratomat, egy napig szinte süket voltam. Nagyon örülök, de még nem tudom elképzelni, mi lesz egy-két év múlva, hiszen ez csak egy hosszú menetelés eleje. Rengeteg munka lesz még a könyvvel. Állítólag száznál több kiadó bekérte a kéziratot, amire Bence szerint eddig még nem volt példa. A német S. Fischer Verlag igazgatója (ők adják ki Kafkát, Thomas Mannt, Krasznahorkait) olyan elemzést adott a könyvről a telefonba, hogy szinte elállt a lélegzetem, mert pontosan úgy olvasta a könyvemet, ahogyan írtam. Írónak ez felbecsülhetetlen visszajelzés. Megnyugtatott, hogy nem csupán a témája miatt akarják kiadni. Bár itthon sokan szerették a könyvet és jó kritikákat kaptam, úgy tűnik kint elfogulatlanabbak velem, hiszen egyáltalán nem ismernek, nincsenek előítéleteik vagy elvárásaik velem szemben, csak a szöveg hat” – tette hozzá Forgách András.