Olykor át kell lépni a határokat

Publikálás dátuma
2016.04.25 07:47
A tavalyi látogatórekordnál is húsz százalékkal többen voltak az idei könyvfesztiválon FOTÓK: MOLNÁR ÁDÁM
Fotó: /
Minden korábbi évnél többen voltak az idei könyvfesztiválon, ahol zsúfolásig teltek a termek több kötetbemutatón is. Kapósak voltak a skandináv tematikájú könyvek és az újrafordított Isteni színjáték is, órákig húzódtak el a dedikálások, elégedetten bevásárolt olvasók sétáltak órákon keresztül a könyvkiadók standjai között.

Nagy érdeklődés mellett zárult vasárnap este a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ahol látogatói csúcs dőlt már az első két nap során. Kocsis András Sándor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) elnöke lapunknak elmondta, rendszerszerűen számolták a belépő személyeket, így valós adatokon nyugszik a látogatói rekord. Megerősítette, csütörtökön és pénteken különösen sokan voltak, olyannyira, hogy a közel negyedszázada létező könyves mustrán az első két napon még soha nem volt ennyi érdeklődő. Nyilván a sikerhez nagyban hozzájárult az idén is kiváló, színvonalas program.

Mindenkit érdekelt a Semmi

Szombat reggel a fesztivál első eseményeként Janne Teller dán írónővel találkozhattak olvasói. Az ötvenkét éves szerzőnő a vele tartott beszélgetésen elmondta, öröm volt visszatérnie a magyar fővárosba, ahol korábban is kedves fogadtatásban részesült. Teller Semmi című ifjúsági regénye az élet értelmére adott válasz, amelyet nehéz lenne egyetlen skatulyába besorolni. A Dániában előbb közönyösen fogadott, majd betiltott, de azóta kötelező olvasmánnyá tett regény akár morálerkölcsi, filozófiai, társadalmi, politikai műként is felfogható annak húsba markoló tartalma miatt. Janne Teller a magyar közönségnek elmondta, úgy érzi, bizonyos esetekben szükséges átlépni határokat. Hozzátette, azonban előbb át kell lépnünk a határokat ahhoz, hogy tudjuk hol húzódnak azok a bizonyos választóvonalak. „Ettől függetlenül úgy gondolom, mélyen emberi dolog, hogy van egy belső iránytűnk, ami élesen figyelmeztet, ha a másik embernek ártunk. Ugyanakkor vannak csoportok, társadalmak, akiket sokak szerint nyugodtan lehet bántani. A könyvem több szereplőjével is előfordul, hogy idegenül áll a társadalommal szemben, és ezért bántanak másokat, ezáltal magukat is” – mondta Teller a beszélgetésen. Hozzátette, modernnek címkézhető regényével egzisztenciális kérdéseket igyekszik feszegetni, míg a Minden című regénnyel különböző novellákon keresztül azt próbálta bemutatni, hogy mi van akkor, ha egyáltalán nem jön létre, vagy meghiúsul az emberek közötti kapcsolat.

Az írónő beszélt arról is, hogy az ENSZ és az Európai Unió gazdasági és politikai tanácsadójaként dolgozott éveken keresztül, húszas évei elején Tanzániában két évet, Mozambikban szintén két évet élt. „Afrikában az ember és az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, mintát vehetnénk rólunk” – mondta, kiegészítve azzal, hogy az afrikaiak jobban szeretik az életet, s az ott élők boldogabbak, mert magát az „életet”, a többi emberhez való kapcsolatot tartják a legfontosabbnak. Szóba került az írónő itthon alig ismert Ha háború lenne nálunk című munkája is, amely nagy példányszámban fogyott sok országban, legutóbb éppen Németországban és Svédországban, amikor a menekültkérdés előtérbe került az adott országokban. Ebben a zavarba ejtően vékony esszében Teller azt mutatja meg a kényeskedő, önelégült európaiaknak, milyen borzalmas lenne, ha történetesen Európában lennének olyan háborúk, amelyek hazánk elhagyására kényszerítenének minket. A műben Egyiptom képviseli a békét, a gazdagságot. Azoknak, akik ebben a disztópiában oda kényszerülnek menekülni, azt kell átélniük, amit az arab migránsoknak kell elszenvednie nyugaton.

Menekülő díszvendég

Janne Teller dedikálása is vonzónak bizonyult

Janne Teller dedikálása is vonzónak bizonyult

 

Mire a beszélgetés véget ért, dugig telt a terem, ahol az eszmecsere folyt az írónővel. A találkozó után Janne Teller dedikálta a köteteit, leginkább a Semmi került a dedikálópultra, amely sokadik kiadásban jelent meg újra a könyvfesztiválra. A kötetek aláírása után, a távozni vágyóknak nem volt egyszerű elhagynia a termet, mert annak bejárata előtt nagy sor várt a bejutásra. Hasonlóan nagy érdeklődés övezte Jostein Gaarder norvég írónak, a fesztivál díszvendégének minden programját. Pénteken sokan hallgatták a Föld napja alkalmából tartott előadását, amelyen a környezettudatos szerző hevesen sürgette, itt lenne az ideje annak, hogy megmentsük a bolygónkat. Az ember olyan egyedüli entitás, amely felelősséggel tartozik élőhelye jövőjéért, mondta, ezért szükséges lenne kidolgozni egy egyetemes nyilatkozatot, amely az emberi kötelezettségek alapvetéseit tartalmazza. A Sofie világa című hatvan nyelvre átültetett filozofikus témájú, egyértelműen társadalom-jobbító szándékkal született mű szerzője szinte teljesen megakasztotta a könyvfesztivál közönségének haladási – hömpölygési – útvonalát szombat délután, amikor regényeit dedikálta a Noran Libro standjánál. Az író eredetileg egy órásra hirdetett aláírósdija olyan sok embert vonzott, hogy másfél órával a kezdés előtt is álltak még hozzá. Végül, amikor befejezte a dedikálást, játékosan szinte kimenekült a tömegből a levegőre. A szerzőt két nappal korábban, a könyvfesztivál hivatalos megnyitója után egy szál vörös rózsát tartó felesége mellett sétálva sikerült elcsípnie a Népszavának. Gaarder ekkor már délelőttől programokon vett részt, többek között pódiumbeszélgetésen a fesztivál díszvendégének járó Budapest Nagydíj átvételén. Azon kérdésünkre, mennyire ismeri a magyar irodalmat, azt felelte, sajnos nem olyan tájékozott ezen a téren, mint amennyire ez elvárható lenne. „Elsőként azt kell mondanom, hogy sok magyar könyvet olvastam, amelyről nem is tudtam azt, hogy magyar szerző munkája. Néhány éve olvastam Dragomán György A fehér király című regényét – az a könyv lenyűgözött, rendkívül nagy irodalmi mű. Jó választás volt, hogy Dragomán mondott nekem laudációt, mielőtt átvettem a kitüntetést” – mondta lapunknak Gaarder.

A skandináv irodalom iránti népszerűség jegyében telt fesztiválon jelen volt a Skandináv Ház is, ahol a skandináv krimik mellett rénszarvasos és vikinges vászontáskákat is lehetett vásárolni. Az intézet munkatársa lapunknak megerősítette, számított arra, hogy a norvég díszvendég miatt most több olyan vendég érkezik, akik szeretik a skandináv irodalmat, de azt nem gondolta volna, hogy ilyen tumultus fog kialakulni náluk is. Az Animus kiadó skandi krimi sorozatának új kötetét, A nyolcadik főbűn című Rebecka Edgren Aldén-regényt is sok olvasó kezében láttuk viszont.

Zsúfolásig telt kötetbemutatók

A szombaton még nyárias időben sokan keresték fel a szabadtéri programokat, de a hétvége igazi nagy dobása az Isteni színjáték bemutatója volt. Nádasdy Ádám nyelvészprofesszor nyolc éven keresztül fordította Dante világhíres művét, annak ellenére, hogy nem dantista. A kötetbemutatón az ülőhelyeket hamar elfoglalták, rengetegen álltak a zsúfolásig megtelt, levegőtlen teremben. (A szervezők tájékoztatása szerint hozzávetőlegesen háromszáz érdeklődő vett részt ezen az eseményen.) Nádasdy felolvasott a műből, majd Szörényi László irodalomtörténésszel és Turi Tímeával, a kiadó szerkesztőjével folytatott beszélgetés során árult el részleteket az alkotófolyamatról. A modern szellemiségű fordítás, amely ellentétben Dante Alighieri mesterművével nem rímel, elsődlegesen azt a célt szolgálja, hogy érthetően szóljon a mai olvasóhoz, mondta el. A 69 éves nyelvész-költő továbbá megemlítette, nem biztos benne, hogy helyes aktuálisnak nevezni a Divina Commediát, mivel klasszikusról beszélünk. „Mindenki tisztában van azzal, hogy jegyzet nélkül ma nem érthető a mű, de sok esetben korának tudományos felfogását tükrözi, értsd: hülyeség” – mondta Nádasdy, kijelentését vaskos nevetés kísérte a teremben. A hétvége egyik szenzációja volt az is, amikor a kötet fordítója dedikálta a művet. A Magvető munkatársainak villámgyorsan kellett feltöltenie a készletet, pedig a könyv egyáltalán nem olcsó, 6490 forint az ára.

Szintén rengeteg ember zsúfolódott össze szombat este Száraz Miklós György tényregénynek aposztrofált Apám darabokban című munkájának bemutatóján, ahol Szepesi Attila költő modern mesterműnek nevezte a könyvet. Vasárnap Grecsó Krisztián Jelmezbál és Nádas Péter Az élet sója című kötete vonzott sok embert, utóbbi kötet bemutatása azért is rendkívüli esemény volt, mert az olvasó ritkán találkozhat a Kossuth-díjas íróval. A könyvfesztivál hagyományosan az a rendezvény, ahol az átlagolvasó is testközelből találkozhat írókkal. Esterházy Pétert meglátva egy magyar szakos hallgató lelkesen újságolta, hogy úgy érzi magát, mint Hegel, aki egy franciák számára győztes kimenetelű csata után megpillantotta Napóleont, akit „világléleknek” írt le. Sem Végel László, sem Nádas Péter nem tudott úgy végigmenni a standok között, hogy ne állították volna meg, de Závada Pálnak is sok könyvet kellett állva aláírnia.

A közelmúltban nagy sikert ért el Forgách András író Élő kötet nem marad című könyve a londoni könyvvásáron. A kötet kiadási jogát tíz országba adták el, számtalan külföldi kiadóval még zajlanak a tárgyalások. Forgách Andrást a könyvfesztiválon kérdeztük a nem várt sikerről. „Sárközy Bencének, a Libri és a Jelenkor Kiadó igazgatójának tartozom hálával, az ő varázspálcájának köszönhető, még akkor is, ha, magam fordítottam a könyvet angolra. Nem volt könnyű, de ilyen módon a szöveg melódiáját, a gondolatritmusát is tudtam szabályozni. Nyilvánvaló, hogy ez jót tett, mert a külföldi kiadók így nem csak egy közvetítőnyelven keresztül, hanem angolul is rögtön irodalomként olvashatták” – mondta el Forgách a Népszavának. A szerző azon kérdésünkre, mit érez a nemzetközi siker kapujában, úgy felelt, még nem dolgozta fel a szituációt. „Már attól, hogy a francia Gallimard Kiadó igazgatója személyesen hív fel, hogy megköszönje, hogy odaadtam nekik a kéziratomat, egy napig szinte süket voltam. Nagyon örülök, de még nem tudom elképzelni, mi lesz egy-két év múlva, hiszen ez csak egy hosszú menetelés eleje. Rengeteg munka lesz még a könyvvel. Állítólag száznál több kiadó bekérte a kéziratot, amire Bence szerint eddig még nem volt példa. A német S. Fischer Verlag igazgatója (ők adják ki Kafkát, Thomas Mannt, Krasznahorkait) olyan elemzést adott a könyvről a telefonba, hogy szinte elállt a lélegzetem, mert pontosan úgy olvasta a könyvemet, ahogyan írtam. Írónak ez felbecsülhetetlen visszajelzés. Megnyugtatott, hogy nem csupán a témája miatt akarják kiadni. Bár itthon sokan szerették a könyvet és jó kritikákat kaptam, úgy tűnik kint elfogulatlanabbak velem, hiszen egyáltalán nem ismernek, nincsenek előítéleteik vagy elvárásaik velem szemben, csak a szöveg hat” – tette hozzá Forgách András.

2016.04.25 07:47

"Ma már az öröm is felgyorsult, emiatt mi is gyorsabban improvizálunk"

Publikálás dátuma
2018.08.21 11:00
Műfaji kísérletnek is beillett a tokaji Fesztiválkatlanban bemutatott Marica grófnő című előadás.
Fotó: / Erdős József
A vasárnapi zárókoncerttel véget ért a Zempléni Fesztivál. A sorozaton fellépő művészeket idén is a leginkább a helyszínek inspirálták. A több vitatható produkció ellenére, megismételhetetlen pillanatok részesei lehettünk.
Ma már az öröm is felgyorsult, emiatt mi is gyorsabban improvizálunk - mondta Sárik Péter a Zempléni Fesztivál egyik éjszakai koncertjén. A rendezvényen a sárospataki Makovecz téren minden este éjszakai dzsessz vagy népzene búcsúztatta a napot. A valóban gyorsan pörgő napokat, mivel egymást érték a koncertek. Logisztikailag is leleményesnek kellett lennie annak, aki több eseményt el szeretett volna csípni, hiszen ehhez  gyakran viszonylag rövid idő alatt át kellett érni az egyik településről a másikra.  A fesztivál méltán legnépszerűbb programjai közé tartoztak most is a kiránduló koncertek. A közönség egyik csoportjához tartozók, akik felfértek a kirándulóbuszra, kényelmesen, idegenvezetői útmutatással élvezhették a délutánt. A busz a várossá nyilvánításának ötvenedik évfordulóját ünneplő Sárospatakról indult és eljutott az első koncert helyszínére, Újhutára.  Mégpedig egy ebben az évben debütáló helyszínre, a hamarosan megnyíló magán erőből felújított újhutai Waldbott  kastély udvarára, ahol a Wespa vonósnégyes Szarvas Anna fuvolaművésszel játszott Mozart és Dvorák darabokat. Minden adva volt egy remek délután elindításához és szerencsére az égiek is megkegyelmeztek és a fenyegető fellegek, lehet, hogy a kellemes muzsika hatására, meggondolták magukat, így eső nélkül megúsztuk. A kastély hamarosan kastélyszállóként nyílik meg a látogatók számára, huszonegy felújított szobával és két lakosztállyal. De nem volt sok időnk az álmélkodásra, mert gyorsan ment tovább a busz a kicsiny, ám nagyon is festői ruszin településre Komlóskára, ahol a görög katolikus templomban az ukrán Akadémiai Cantus Kamarakórus lépett fel XVII. és XX. század közötti egyházi művekkel. A kórust is érezhetően inspirálta a helyszín és kicsiny ráadás ajándékként magyar nyelven énekelték el a Kodály gyűjtötte Erdő mellett estvéledtem  kezdetű magyar népdalt, sokunknak megható pillanatokat okozva. Ugyancsak szép gesztus volt, amikor az ukrán kórus  a magyar szervezőtől egy rögtönzött dallal búcsúzott elutazás előtt annak a szállodának a parkolójában, ahol megszálltak. De egy mondatra visszatérve a komlóskai koncertre, ugyancsak emlékezetes volt, amikor az előadás után hagyományosan a polgármester saját borát kínálta a vendégeknek, mégpedig igencsak erős és kellenes nedűt és a helyiek pedig saját sütésű süteményekkel vendégeltek meg bennünket. A Zempléni Fesztiválból még most sem veszett ki a személyesség, noha a nagy belassulásra már valóban nem jut idő.     Előfordultak a programban a műfajukat tekintve vitatható produkciók. A tokaji Fesztiválkatlanban Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét adták sajátosan egyfajta "oratórikus operettként". A hatalmas színpad középpontjában ezúttal a Budafoki Dohnányi Zenekar,  valamint a mögöttük a hatásos virágokkal teli díszletben üldögélő Budapesti Akadémiai Kórustársaság és az éppen születésnapját ünneplő Hollerung Gábor karmester került. Ez az elhelyezés meg is határozta az estét. (Rendező Böhm György). Sok zene, a közkedvelt slágerek és narráció segítségével elmondott meghúzott történet. Megcsonkított színház, műfaji kísérlet, vegyes eredménnyel a  nézők nagy részének az elégedettségére.  A fesztivál mindig kiemelkedő programja a tolcsvai Oremus-szalonban rendezett koncert. Maga a helyszín tényleg inspiráló, ez a hatott a Bogányi fivérekre is, akik az ereditelg meghirdetett műsortól is eltértek. Bogányi  Tibor, aki ezúttal csellista tudományát csillogtatta meg Bogányi Gergellyel maradt Csajkovszkij Változatok egy rokokó témára című műnél. Amikor a záró hetedik tétel előtt a közönség váratlanul beletapsolt, Tibor felajánlotta, hogy abba is hagyhatja, de végül mégis eljátszotta a legvirtuózabb tételt is. Mint ahogy Gergely Debussy darabokkal lepte meg a közönséget. A ráadást pedig szintén ő játszotta, amellyel a hatvanadik születésnapját éppen a koncert idején Szobon ünneplő barátjának szeretett volna kedveskedni, élő videotelefonos kapcsolást is terveztek, de a születésnapossal mégsem jött össze a kapcsolat. Bogányí Gergely viszont lehet, hogy egy kicsit dacból is szédületesen játszotta el Gounod-Liszt Faust keringőjét. Valóban megismételhetetlen pillanatokat teremtve.
2018.08.21 11:00
Frissítve: 2018.08.21 11:00

Magyarország beteg és csodálatos

Publikálás dátuma
2018.08.20 20:36

Fotó: Népszava/ Vajda József
Bár az internetadó bevezetésének terve „nagyobb sikert” aratott, az Erzsébet hídnál egy Tankcsapda-koncert is tömegeket mozgat.
Ha valaki az Erzsébet hídi tüntetések valamelyikén időnként fiesztára gondolt, hát most magára vessen: kósza fantáziáit elcsípte a gondolatrendőrség. Persze inkább valószínű, hogy a helyszín magától értetődő: az államalapítás háromnapos ünnepére színpad épült Szent Gellért szobra alatt. Az idő jó, és nem rossz a hely – épp csak a stadionhangzást nem lehet visszaadni a Duna-partján −, de ingyenes koncerteknek ne hallgasd vájt füllel a hangzását.  „Isten éltessen, Magyarország!” − szólt az idei szlogen. Augusztus 20-a előestéjén nem csak az 1018 éves magyar államiságot lehetett ünnepelni, a Tankcsapda alapító-énekese, Lukács László ötvenéves, a majdnem harmincéves zenekar erre építette fel Fél évszázad címmel futó turnéját. A fővárosban május 4-én volt már egy nagy buli – Budapesten amúgy nem játszik túl gyakran a banda −, most viszont az AWS és a Zanzibár koncertje után olyan tömeg gyűlt össze az ingyenes „ráadásra”, amekkorát talán Magyarország egyik, ha nem a legnépszerűbb rock and roll zenekara sem látott még. Rajongók, ismerkedők, egyszerűen szórakozni vágyók a rakpartról, a Magyar ízek utcájából jövet-menet, ahol minden második portéka megkapta a „kézműves” jelzőt. A szorongók persze gondolhattak Genovára, de még az ég sem szakadt le. Egy majdnem harmincéves zenekar történetéhez hozzátartozik, hogy a régi hívek egy része ragaszkodik a kezdeti hangzásvilághoz, egykori élményeihez. A rajongók egykor karon ülő gyermekei felnőttek, hozták karon ülő gyermekeiket, ám Lukácsék korosztályának morózusabbik része sem állíthatja, hogy tinizenekar vált volna a kedvencükből. Persze így is akadtak ortodox tankerek, akik a bandát számon kérték a közösségi oldalán, miért lépnek fel állami ünnepen, ami felesleges kérdésnek tűnik: egy muzsikus zenélni szeret, augusztus 20-a amúgy sem pártpolitikai rendezvény. A bálványosi nyári egyetem – ahol a Tankcsapda is többször fellépett – sem csupán a miniszterelnökről szól, a legnagyobb erdélyi fesztiválként bejáratott koncerthelyszín. Persze az ottani fellépőknek sem garancia, hogy egyszer ne szülessen róluk nemzetféltő házmesteri feljelentés a „szókimondó szövegeik”, vagy a „züllött, liberális életvitel propagálása” miatt. Mindenki megkapta a magáét – a másfél órás best of koncerten az első, Baj van! című albumtól a legújabb dalokig a Tankcsapda egy becsületes, nem hakni koncertet adott, pirotechnikával megfűszerezve. Meglehet, csak nekem új, de meglepő volt tapasztalni, hogy a tapsgép után feltalálták a pogógépet is: a nyolcvanas években, főként a punkok körében divatosnak számító baráti lökdösődés lámpák parancsára is indult. A Tankcsapda acélosságáért aggódók is megnyugodhattak, Lukácsék előadták a 2012-es, Mi a f… van? című nótájukat is: „Magyarország, mi a f.. van veled, mondd csak! Beteg vagy, vedd észre, felment a lázad. Semmi okom nincs rá, hogy pezsgőt bontsak, mer' amit látok, meg amit hallok: az gyalázat.” Szóval kiállták a „bátorságpróbát” – bár e dal szövege Elvis Costello, Elton John vagy Morrissey Margaret Thatcherhöz címzett dalaihoz képest sehol sincs a politikai karcosságot tekintve. Ilyesfajta „kockázatokkal” nem kellett szembenéznie a Ghymes alapítójának, Szarka Tamásnak, akit arra kértek fel, hogy a budapesti tűzijátékhoz írjon zenét. Az István király dicsérete című mű több dala először 20-a délelőtt hangzott el először a Kossuth téren a tisztavatáshoz és a köztársasági elnök beszédéhez kapcsolódva. Szarka korábban Tokody Ilonával is koncertezett, idén a miskolci operafesztiválon Miklósa Erikával is láthattuk-hallhattuk, így csak a Szarka Tamás munkásságát kevésbé ismerőknek lehetett meglepetés, hogy utóbbi kiváló szoprán a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Honvéd férfikar és Szarka Tamás zenekara kíséretében egyik főszereplője lett a produkciónak. Szarka Tamásról persze azt is tudni kell, hogy klasszikus képzettségű hegedűsként mélyült el a népzene világában, költőként pedig sok dalszövege irodalmi értékű. Az útitárs című szerzemény Miklósa Erika szöveg nélküli, angyali énekével, az erőteljes kórussal és a rézfúvósok karakteres játékával rendkívül hatásos szerzeménynek, jó kezdésnek bizonyult. A szám fő dallamának felvezető része egyébként erősen emlékeztet egy közismert ladinó (spanyol zsidó) dallamra. E dal a XVI. században honosodott meg az európai keresztény kultúrában – még ma is hallható könnyűzenei istentiszteleteken −, Smetana is feldolgozta a Moldvában, de az izraeli himnusz, a hatikvá (a remény) is erre a dallamra íródott. Szarka Tamás persze erősen „megbolondította” kortárs klasszikus motívumokkal. A Szent István intelmeiből a zeneszerzői szándék az irgalmasságot és az alázatot emelte ki. Az Intelem az irgalomról balkáni felhangú, Szarka remek hegedűjátékát megmutató nóta. „Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, légy kegyes a külföldiekhez is” – áll Szent Asztriknak tulajdonított Intelmek utolsó fejezetében, sőt: „Ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni.” Bár az ószövetségi és újszövetségi idézetekben gazdag, Imre hercegnek címzett irodalmi alkotás kifejezetten a királyt inti attól, hogy tartózkodjon a bűnöktől, Szarka Tamás olvasatában egészen másról esett szó: „Bűnösnek folyjanak a könnyei, a reményt mégis csak hagyd meg neki” – éneklik a fülbemászó refrénben. Csörgő Anikó ifjúságnak szánt, honismereti könyvének címe, a Csodaország, Magyarország köszönt vissza az utoljára bemutatott dalban. A Csodaország slágeresnek szánt, kiforratlan dal, élvezeti értékét nemcsak a hosszú napon állás, vagy a hangosítás csorbította. „Magyarország, hát akkor hajolj most hozzánk, mosolyod hegyekből fonták, a gyermekek a neved szépen tudják” – nos, nemcsak e lapos, képzavartól sem mentes sorok miatt hittem úgy, hogy rosszul hallok. Persze, ha este a tűzijáték rakétái épp akkor robbantak, amikor ez újra felhangzott, talán mindegy is.  
2018.08.20 20:36