Negyedszer temetik el a híres költőt

Publikálás dátuma
2016.04.25. 17:12
Fotó: Santi Visalli / Getty Images
A chilei kongresszus épületében ravatalozták fel a 43 évvel ezelőtt elhunyt Pablo Neruda Nobel-díjas költő koporsóját, ahol egy napon át bárki leróhatja kegyeletét, mielőtt negyedszer is eltemetik a világhírű poéta földi maradványait, anélkül, hogy a halálának körülményeit tisztázó eljárás lezárult volna.

Pablo Neruda koporsóját kedden szállítják át a chilei fővárostól több mint 100 kilométerre nyugatra fekvő Isla Negrába, a költő egykori tengerparti otthonába, ahol harmadik felesége, Matilde Urrutia mellé temetik. Itt exhumálták három évvel ezelőtt, miután a Chilei Kommunista Párt a bírósághoz fordult annak kiderítésére, hogy Neruda gyilkosság áldozata lett-e.

A költő 1973. szeptember 23-án, 69 éves korában hunyt el egy fővárosi kórházban, ahol prosztatarákkal kezelték, de sokak szerint nem a betegség, hanem méreg végzett vele. Ezt azzal magyarázzák, hogy Salvador Allende elnök baloldali baráti köréhez tartozott, akinek hatalmát néhány héttel korábban döntötte meg Augusto Pinochet tábornok egy katonai puccsal. Ugyan Nerudának egy nappal halála előtt felajánlották, hogy szabadon távozhat Chiléből Mexikóba, de onnan is komoly politikai fenyegetést jelenthetett volna a katonai junta számára. Sofőrje szerint egy injekcióba halt bele, amelyet az előtt adtak be neki, hogy elutazott volna mexikói száműzetésébe, ahonnét az ellenállást akarta irányítani.

A három éve exhumált csontokat helyi és külföldi szakértők is vizsgálták, az elkészült szakvélemény pedig megállapította, hogy nem idegenkezűség okozta Pablo Neruda halálát. A vizsgálóbírót azonban nem győzték meg az eredmények, ezért újabb teszteket kért annak kiderítésére, nem adtak-e be Nerudának valamilyen halálos baktériumot vagy vírust. A maradványokból vett mintákat tovább vizsgálják a költő újratemetését követően is.

A 1904-ben született Neruda Latin-Amerika egyik legjelentősebb költője volt. Szerelmesversei és Canto General című kötete révén ismerte meg a világ. 1971-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A baloldali költő műveit Pinochet katonai diktatúrájának ideje alatt, 1973 és 1990 között betiltották Chilében.

Szerző

Meghalt Bedő György

Életének 86. évében meghalt Bedő György, a Kairosz Kiadó megálmodója és alapítója - közölte a kiadó hétfőn a honlapján.

A könyvkiadót április 24-én, vasárnap hajnalban érte a halál.

Bedő György 1930. július 11-én született Munkácson. Általános és középiskolai tanulmányait Mándokon, Munkácson és Kisvárdán végezte. 1948-tól egy évig az Egri Hittudományi Főiskolán tanult teológiát, majd miután édesapja nyugdíját elvették, tanulmányait abbahagyva fizikai munkával, valamint magántanítással tartotta el magát és segítette szüleit. 1951-ben besorozták munkaszolgálatos katonának, ahonnan két év múlva szabadult. 1953 és 1959 között egy budapesti építőipari vállalatnál dolgozott.

1959-től egy évtizeden keresztül az Állami Könyvterjesztő Vállalat (ÁKV) komáromi könyvesboltjának vezetője volt, 1969 és 1977 között pedig a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnál dolgozott. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar és könyvtár szakon 1971-ben szerezett diplomát. 1977 és 1979 között az ÁKV Írók Boltját vezette Budapesten, 1979-ben nevezték ki a vállalat beszerzési osztályának főosztályvezetőjévé, ahonnan 1989-ben vonult nyugdíjba.

1996-ban alapította meg saját kiadóját, a Kairosz Kiadót. Kiadóként jelentősek voltak teológiai, vallástörténeti könyvei, a történettudomány fehér foltjait feltáró munkái, régészeti és művészettörténeti, valamint az egészséges életmódot hirdető kiadványai. Sikeres vállalkozásai közé tartozott a Miért hiszek? és a Magyarnak lenni című zsebkönyv-formátumú sorozatok, valamint a reprezentatív képes albumok, illetve a verseskötetek.

2009-ben Mindszenty-emlékérmet, 2010-ben Magyar Örökség díjat kapott. 2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést "a nemzeti és keresztényi értékek fennmaradásához és megújulásához tevőlegesen hozzájáruló, több évtizedes könyvkiadói tevékenysége elismeréseként." 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 2015-ben Teleki Pál-érdeméremmel jutalmazta a Bethlen Gábor Alapítvány. Ugyanebben az évben Pro Cultura Christiana-díjat kapott a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciától.

 

Szerző

Megúszta (?)

Abban biztosak lehetünk, hogy Gyárfás Tamás nem fog olimpiai aranyakat nyerni sem Rióban, sem a következő olimpiákon. Az úszószövetség elnökének azonban nem is ez a dolga. Kétségkívül szerepe van azonban a magyar versenyzők sikereiben. Meg abban is, hogy az utóbbi években Magyarország több nagy versenyt rendezhetett és jövőre itt lesz a világbajnokság is.

Meglehet, Gyárfás Tamás nehéz ember. A jelek szerint sokan megszabadulnának tőle. Talán személyes okokból, netán a köz érdekében. Amikor Hosszú Katinkával került konfliktusba, majd nem sokkal később, Kiss László egykori ügyének felmelegítésekor elérkezettnek látták az időt és megfelelőnek a lehetőséget, hogy leszámoljanak vele. Ez a kísérlet kudarcba fulladt. Mondhatni, megúszta. De a sportág megúszta-e azzal, hogy a tegnapi bizalmi szavazáson a szövetség tagjai nagy többséggel kiálltak mellette? Ez még kérdéses.

118 embert aligha lehet megfélemlíteni. Megvenni sem nagyon. Még az sem valószínű magyarázat, hogy nem nagyon látszik alkalmas ember, aki Gyárfás utóda lehetne. Biztos akad még olyan fideszes politikus, aki - a sportágak jelentős többségéhez hasonlóan - az úszókénak is élére állhatna.

Talán az lehetett a fő szempont, hogy rövidesen kezdődik az olimpia. Jelentős magyar esélyekkel. Fel kell készülni a hazai rendezésű világbajnokságra is. Mindehhez mindenekelőtt nyugalom kell. Hogy mindenki azzal foglalkozhasson, amihez a legjobban ért. A sportolók az úszással, az edzők a felkészítéssel, a szövetség vezetői pedig a megfelelő körülmények megteremtésével. Talán azért is maradhatott Gyárfás a szövetség élén, mert jól csinálja, amit vállalt. Esetleg azért is, mert a szavazók arra gondoltak, le kellene már zárni a terméketlen csatákat és arra kellene koncentrálni, hogy a magyar úszósport gyarapíthassa nemzetközi elismertségét. És ezt akkor is vállalniuk kellett, ha biztosak lehetnek abban, hogy a támadások csak úgy nem szűnnek meg.

Aki bűnt követett el - mint Kiss László -, az nem érdemel bocsánatot. Ennél semmilyen olimpia, semmilyen siker nem lehet fontosabb. De a többieket most már békén kellene hagyni. Már csak a remélt aranyak miatt is.

Szerző