Legalizálják az eutanáziát Kanadában, miután Justin Trudeu liberális kormányfő pártja javaslatot nyújtott be erről a helyi parlamentnek, amit a képviselők jó eséllyel elfogadnak majd. Az új törvény kimondaná ugyanakkor: az orvosok által asszisztált öngyilkosság csak azon súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenvedők számára lehetséges, akiknek állapotuk testi-lelki fájdalmakat okoz. Emellett az eutanáziával élők nem szenvedhetnének pszichés betegségben, és mentális zavarban, kanadai állampolgárnak, vagy ottani egészségbiztosítással rendelkező letelepedettnek kell lenniük. Utóbbi két kitétellel az öngyilkosturizmust tartanák féken, amely leginkább az Egyesült Államok felől fenyegeti az országot.
A kanadai kormány terve nem újdonság az államapparátus, és a polgárok számára. A helyi legfelsőbb bíróság tavaly februárban ugyanis eltörölte a szabályozást, ami a gyógyíthatatlan, de ítélőképességük birtokában lévő betegek orvosi segédlettel végrehajtott öngyilkosságát tiltotta. Ekkor arról is döntöttek, az ítélet kihirdetését követő egy éven belül a kanadai szövetségi parlamentnek olyan törvényt kell alkotnia, ami elismeri az eutanáziát.
Az "önkéntes halál" a múltban hazánkban többször is napirendre került. A betegek jogvédelmét 1998 előtt nem biztosították átfogó törvények, a gyógyíthatatlan betegekre vonatkozó rendelkezések is hiányosak voltak. Szerintük az akkoriban uralkodó állami szemlélet az eutanázia minden formáját elutasította, a törvényhozók csupán azt szabták meg, hogy „az orvos az általa gyógyíthatatlannak vélt beteget is a legnagyobb gondossággal köteles gyógykezelni”.
Ez később sem változott túlzottan, igaz, az 1998-ban alkotott új egészségügyi törvény már rögzítette a betegek jogait, s némi lehetőséget adott a passzív eutanáziára. Eszerint az orvosi kezelés máig a beteg beleegyezésétől függ, aminek értelmében az ellátás akár vissza is utasítható. Ehhez a beteg által, saját kezűleg írt és aláírt nyilatkozat szükséges. A törvény lehetőséget nyújt továbbá, hogy az állampolgárok – elsősorban közjegyzőknél – előre döntsenek az esetleges balesetük, betegségük alkalmával követendő orvosi eljárásról.
Az aktívan történő halálba segítéssel már más a helyzet. Az Alkotmánybíróság 2003-as állásfoglalása szerint a gyógyíthatatlanok önrendelkezési joga, hogy döntsenek halálukról, s annak időpontját megválasszák. Ennek ellenére ez máig nem lehetséges. A testület a törvényhozókat tette felelőssé, akik a betegek önrendelkezési jogát korlátozzák. A feloldásáról nem rendelkeztek, a probléma megoldását a honatyákra hárították. Így a mindenkori kormányoknak kellene ítéletet hozniuk arról, hogy megteremthetők-e az eljárások, amelyek garantálják, hogy a betegek szabad akaratukból kérhetnek segítséget halálukhoz. S arról is, hogy megfelelő-e ezen a téren az egészségügyi intézményrendszer fejlettsége, szakemberekkel való ellátottsága.