MSZP: elfogadhatatlan a motorosok megkérdezése a kerékpáros közlekedésről

Az MSZP elfogadhatatlannak tartja, hogy a fővárosi városvezetés a kerékpáros közlekedés szempontjából ellenérdekeltnek számító motorosok véleményét kéri ki a biciklis közlekedés átalakításáról.

Horváth Csaba, a szocialisták budapesti képviselője a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülése előtt tartott sajtótájékoztatóján a városvezetés eljárását ahhoz hasonlította, mintha a zöldségesek képviselőit is meghívnák az atomerőmű-bővítésről szóló egyeztetésekre. Az ellenzéki képviselő szerint különösen kifogásolható, hogy a főváros a motorosok közül is a "legalábbis vitatható" szellemiségű Gój Motorosok Egyesületét hívta egyeztetésre.

Kiemelte, a gyalogosok és a kerékpárosok tesznek a legtöbbet a környezet védelméért, amit meg kellene becsülnie a városnak azzal, hogy előnyben részesíti ezeket a közlekedési módokat.

Horváth Csaba szólt arról is, hogy szerinte a jelenlegi városvezetést terheli a felelősség a budapesti taxisok rossz helyzetéért, és mielőbb teljesen meg kellene újítani a budapesti taxisrendeletet. A szocialista politikus a budapestiek jogos elvárásnak nevezte, hogy a kormány negyven évente finanszírozzon egy metrófelújítást és a pótláshoz szükséges buszok megvásárlását annak fejében, hogy a fővárosiak átlagosan napi 18 milliárd forint adót fizetnek be a költségvetésnek.

Bejelentette továbbá, hogy az MSZP támogatja azt módosító javaslatot, amely azt kezdeményezi, hogy a "főváros legerősebb márkatermékének számító" Budapesti Fesztiválzenekar - a korábbi évek támogatásához igazodva - kapja meg 260 millió forintos támogatását.

Horváth Csaba kérdésre válaszolva kijelentette, az Alstom-ügy időszakában II. kerületi polgármester volt, így a történtekhez annyi köze van, mint a fideszes Kocsis Máténak, aki akkoriban a VIII. kerület alpolgármestere volt. Hozzátette, az Alstom-szerződéseket Tarlós István főpolgármester erősítette meg néhány éve, amikor a város átvette az új szerelvényeket.

Szerző

Tolmáccsal jár Kisvárdára az ukrajnai „magyar” beteg

Publikálás dátuma
2019.04.24 06:00
Vannak, akik csak számításból lettek kettős állampolgárok
Fotó: Konyhás István
Egyre feszültebb a helyzet Kisvárdán, a határ túloldaláról ugyanis mind többen jönnek át orvosi kezelésre. Köztük sok olyan ukrán-magyar kettős állampolgár, aki tolmáccsal érkezik, mert egy szót sem tud magyarul.
A kisvárdai kórházban nagyjából minden hatodik, hetedik ellátott beteg ukrán-magyar kettős állampolgár lehet, egy részük ráadásul egy szót sem beszél magyarul. Ez nem hivatalos statisztika, hiába kerestük ugyanis ottjártunkkor a kórház igazgatóját, titkársága ígérete ellenére sem akkor, sem azóta nem kaptunk visszahívást. Beszéltünk azonban ott dolgozókkal, tőlük tudjuk az arányszámot. Volt, aki szerint a gyerekosztály előtti parkoló gyakran van teli ukrán rendszámú autóval, ez is alátámasztja a számokat. Egy, a váróban megszólított ajaki beteg arról panaszkodott, hogy egyre tovább tart kivárniuk a sorukat, mert „protekciós” ukránok soron kívül bemennek a helyiek előtt. Szavai szerint a módosabbak jönnek át, nagy terepjárókkal, jól öltözötten, sok pénzzel, magas jattal. Amíg ott voltunk, magunk is láttunk nem egy, a kórházba be- vagy onnan kijövő ukrán rendszámú autót. – Nézzen körbe, a mieink arca fáradt, megtört, mindenki utálja ezt a helyzetet, de tudja, hogy nem változtathat rajta. A kocsmában odacsapunk az asztalra, hogy rajtunk élősködnek a határ túloldalán lévők, de aztán elmegyünk, oszt ugyanúgy Orbán Viktorra húzzuk az ikszet, mert ez úgyse lesz jobb, akárki jönne helyette – dohog egy másik megszólított, egy gyulaházi férfi. – Ha valaki hőbörög, meg utálkozik, megkapja, hogy nem szereti a magyarokat, a véreit, a balsorstól üldözött kárpátaljai magyarokat. Hát, azok már rég Európában vannak, ha volt eszük, csak ugródeszkának használták a magyar útlevelüket. Nálunk meg itt maradtak a csóró ukránok, akik már nem is a magyar területekről jönnek, hanem jóval azon túlról, munkaközvetítőn keresztül, ide a kisvárdai baromfi-feldolgozóba. Aztán, ha majd összeszednek egy kis pénzt, ők is továbbmennek Németországba. S vannak a nyugdíjasok, akik a havi háromszázezer forintos magyarországi nyugdíjukból vígan ellébecolnak otthon, ahol ennek a töredékéből meg lehet élni, ha meg valami betegségük van, átruccannak ide kezeltetni magukat. No meg a gazdagabbak, akik az itteni orvosi kezelést, fürdőt, kozmetikust veszik igénybe, s kifizetik a pluszpénzt, hogy soron kívül kerüljön rájuk a sor – mondja. A magyar jogszabályok szerint a nyugdíjasok – legyenek bár kettős állampolgárok – biztosítottnak számítanak, s így a legtöbb egészségügyi szolgáltatás ingyenesen jár nekik. Aki nem biztosított, az pedig megválthatja jogosultságát az egészségügyi szolgáltatásra: a járulék összege 2019-ben havi 7500 forint, ennyit kell befizetni az államkasszába, hogy azt követően már ingyenesen vehessék igénybe az orvosi ellátást. Három nő ballag a szakrendelőket összekötő folyosón: egy középkorú és két idősebb. Előbbi csinos, lila kiskosztümöt és hozzá illő bőrtáskát visel, a rúzsa is hasonló árnyalatú. A másik kettő – hetven és nyolcvan év közöttinek tűnnek – kényelmes pamutnadrágban, kötött pulóverben és lapos talpú cipőben van. Ukránul beszélgetnek, azt vitatják meg, igyanak-e egy kávét még a büfében, vagy induljanak egyből a kocsihoz. A középkorú nőhöz fordulok, megkérdem, beszél-e magyarul. Bólint, hogy igen, s noha érzékelhető némi akcentus, folyékonyan átvált erre a nyelvre. – Kezelésre jöttek? – Igen, a két asszonytól vért vettek, kell majd egy következő vizsgálathoz. – S ön? – Nem vagyok beteg, csak kísérem őket és tolmácsolok nekik. – Honnan érkeztek? – Ők Ungváron túlról, nekem pedig van lakásom Ungváron meg Nyíregyházán is, hol itt vagyok, hol ott. – Van tb-kártyájuk, vagy fizettek a kezelésért? – Nekik nem kell fizetni, mert nyugdíjasok. Ha nem azok lennének, akkor havi hétezerötszáz forintba kerülne a biztosításuk, tolmácsoltam már olyannak is. – Ezek szerint kettős állampolgárok, s van magyar lakcímük? – Persze, másképp nem is működne. Be vannak jelentkezve rokonokhoz, ismerősökhöz. A határ túloldalról majdnem minden nő idejár szülni, még akár a járulékot se kell fizetniük, mert ez sürgősségi ellátásnak számít. Az itteni orvosok meg szeretik az ukrán nőket, mert sokkal több borravalót adnak, mint a szabolcsi cigány asszonyok. – Nem találja igazságtalannak, hogy olyanok vesznek igénybe ingyenes orvosi ellátást, akik sosem fizettek az államnak társadalombiztosítási vagy egyéb járulékot, viszont élvezik a több sebből vérző, de azért az ukránnál még mindig jóval színvonalasabb magyar egészségügyi rendszer nyújtotta előnyöket? – kérdem a nőtől, s fel vagyok rá készülve, hogy a provokatív felvetésre már nem válaszol, faképnél hagy. A szemembe néz, s teljes nyugalommal válaszol. – Tudja, nekem ez az egész nem tetszik. Az én felmenőim egy része magyar, de én nem kértem magyar állampolgárságot, ukrán maradtam, miközben jó néhány évet itt is dolgoztam, s fizettem a járulékokat. Én nem akarom meglopni azt az országot, ami nekem munkát adott, ahol a gyerekeim születtek. Ha Orbán Viktor ezen változtatni akarna, akkor tudna. Csak időnként meg kéne nézni a kettős állampolgárok útlevelét, hány pecsét van beleütve, milyen gyakran jönnek-mennek a határ két oldalán. Mert tudja, mit csinálnak? Amikor megkapják a nyugdíjat, valamelyik rokon vagy megbízható barát összeszedi a bankkártyákat, meg a kódokat, átjön Záhonyig, és az első automatánál felveszi a pénzt, amit még ott átvált euróra vagy dollárra. Ukrajnában már csak ez ér valamit, nem a helyi valuta. A magyar nyugdíj odaát luxus életmódot biztosít, minek jönnének át ide élni, a drágaságba? Kisvárdára meg az jön, akinek orvosra is szüksége van, vagy vásárolni akar. – S mi van a lakcímkártyákkal? Azok is kamu címre szólnak? – Van ukrán, aki a magyar részen vett egy kis lakást vagy egy rozzant házat, s hozzá jelentkeznek be az ismerősök, akik persze ezért fizetnek is egy kis pénzt. Egy itteni magyar többet kérne. De ezt is lehetne ellenőrizni: én havonta ötvenezer forint rezsit fizetek a másfél szobás lakásomért Nyíregyházán, mert az év nagy részében ott élek, csak néha megyek haza Ungvárra. Ha valaki csak pár ezer forintot fizet egész évben a fűtésért meg a villanyért, akkor lehet tudni, hogy nem él bent a házban. Akkor az a cím kamu.
Frissítve: 2019.04.24 06:00

A rossz útra hivatkozva nem viszik el a szemetet egy baranyai faluból

Publikálás dátuma
2019.04.23 21:24
Képünk illusztráció
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Túl keskeny az út, a fák is rálógnak – ezzel magyarázta a hulladékszállító cég, hogy miért kerülik el Mattyot. A buszok ugyanitt simán közlekednek.
A Baranya megyei Matty-Keselyősfapusztai részén élők maradtak hulladékszállítás nélkül. Ők azt mondják, hogy már régóta próbálják a helyzetet rendezni, de eddig nem sikerült. Ráadásul az érintettek sem akartak nagyon megszólalni, egyiküket Pécsen sikerült elérnie az ATV Híradójának. „Több mint egy éve harcolunk, hogy a szemetet tőlünk is elszállítsa a Dél-Kom, de az útra való tekintettel, mivel ugye, hogy nem megfelelő, így közölték, hogy oda nem jönnek le” – panaszkodott Híradónknak a faluban élő Banó Irén.
Matty polgármestere sem kívánt az esettel kapcsolatban nyilatkozni. Intézkedés mindössze annyi történt, hogy az érintett lakók kaptak egy kukát - ez jutott a teljes falura.
„Kihelyeztek Matty községbe egy szemétlerakót, hogy mindenki vigye oda a saját szemetét. Hát, sajnos nem mindenkinek van autója, meg, ha van is, ezt mi nem tudjuk teljesíteni”
– folytatta a helyi nő.A szolgáltatás leállításával kapcsolatban az ATV Híradója kereste a hulladékszállító céget is. Írásban azt a választ kapták, hogy tavaly június óta nem számláznak a keselyősfapusztai lakóknak, mivel az önkormányzattal kötött szerződésben levő feltételeknek az út nem felel meg.  A szolgáltató szerint az út túl keskeny, és a fák is belógnak, így nem tudják a balesetmentes közlekedést biztosítani. A helyiek szerint eközben a buszok használják ezt az utat és gond nélkül közlekednek erre a településrészre is.