A hír szent, a vélemény szabad. Vagy nem.
A hír annyira szent egyfelől, hogy Robert Capa fotóriporter a spanyol polgárháborúban és a normandiai partraszálláskor is meghasonlott: a sebesülten, haldoklón segítsen-e, vagy fényképezzen, mert a világnak tudnia kell, mi történik. Fényképezett. A közönséget szolgálta, a saját lelkiismerete öklendezésére. Mert, persze nem csupán a sajtószabadságról van szó, amikor a háborgó elméjű házelnök újságírókat tilt ki az ország, a népképviselet házából. Hanem a nyilvánosság szabadságáról.
Másfelől, tudjuk, nincs az a hatalom, amelynek a hír szent lenne, s ne gyötörné hányinger, ha olyan szabad véleményt olvas, amely nem őt szolgálja ki. Semmilyen hatalom nem gondolja, hogy a közösségre tartozik az, ami a színfalak mögött folyik, így kényes a kérdésekre. Csak az egyik udvariasabb, a másik meg nem. Az a minősíthetetlen hang például, amelyen Kövér László az ellenzékhez - választott képviselőkhöz - szól, azt jelzi, hogy a hatalmát nem mulandó isteni felkentségnek tulajdonítja, s nem azoknak a polgároknak, akik a pártjára szavaztak, s nem azok szolgálatának is, akik nem szavaztak rá. Meggyőződése, hogy felkentségéből adódóan mindent megtehet a közönség megcsalatásáért. Mindegy a pártszínezet. Szili Katalin szocialista házelnököt sem az zavarta, hogy egynémely képviselő ott dohányzott, ahol önmagának megtiltotta, hanem az, hogy a füstölőkről készült felvételek nyilvánosságra kerültek. A köz röhögött és dühöngött, ez volt a baj.
Ami pedig a mostani kitiltást illeti, túl annak ócskaságán a hír szentségének és a vélemény szabadságának a haldoklása, hogy néma maradt mindegyik újságíró-szövetség. Holott már Havasi Bertalan kormányfői sajtófőnök fenyegetőzése - kicsoda ő? - és a kitiltás hallatán valamennyi skriblernek ott kellett volna hagynia és bojkottálnia a népképviselet urait.
Egy olyan országban persze, ahol törvénnyel akarják eltusolni a jegybank alapítványainak közpénzbotrányát, amely végül is kirobban, de amely robbanás után a kormányfő csak annyit mond nevetve, hogy égnek és földnek össze kell szakadnia ahhoz, hogy meginogjon a bizalma Matolcsy Györgyben, nos, egy ilyen országban már kérdezni sem érdemes. Csak nagyon muszáj.
