Jobbra tolódhat Ausztria

Publikálás dátuma
2016.04.29. 07:35
Norbert Hofer teljesen átalakítaná a politikai kultúrát hazájában FORRÁS: YOUTUBE
Teljesen felkavarhatja a politika állóvizét Ausztriában Norbert Hofer, amennyiben a május 22-én esedékes második fordulóban őt választják meg az ország új államfőjének.  Sokan a második köztársaság halálától tartanak, mert Hofer nemcsak az államfői hivatal teljes átalakítására, hanem elnöki köztársaság bevezetésére törekszik a néhai szabadságpárti vezér, Jörg Haider elképzelései alapján. Az a tény, hogy Hofer az első fordulóban 35 százalékot szerzett, intő jel egész Európa számára.

A Lauda Airtől a parlamentbe

Norbert Hofer 1971-ben, a stájerországi Vorauban született, majd a burgenlandi Pinkafőn (németül Pinkafeld) nőtt fel. Apja a helyi áramellátó vállalat igazgatója volt, illetve a helyi néppárti csoportosulás munkáját is vezette. Norbert Hofer az érettségi után a kismartoni technikai főiskolán tanult. Hamarosan a pinkafői elektromos művekhez került. Később, 1994-től a Lauda Air légitársaságnál dolgozott mérnökként. Még ugyanebben az évben vetette bele magát a politikai életbe az FPÖ burgenlandi választási kampánya egyik irányítójaként. 1996-2000 között a tartományi iroda szóvivőjeként ténykedett, majd 1996-tól az FPÖ iskolájának előadója volt. 1996-2007 között a burgenlandi FPÖ tartományi titkára volt, 2000-től 2006-ig pedig a szabadságpártiak tartományi klubjának igazgatója. 2006-ban került be a bécsi törvényhozásba, ahol frakcióvezető-helyettesnek tették meg. 2010 után az Eurosolar Austria nevű közhasznú egyesület elnökségi tagja. 2010-2011 között a Mapjet AG felügyelőbizottságát irányította, majd 2010-2010 között a PAF magánalapítvány elnökségének elnöke volt. 2010-2010 között a burgenlandi kormányzatban a stratégiai-gazdasági ellenőrzésért felelt.

A parlament 2013. október 29-én megtartott alakuló ülésén harmadik számú parlamenti elnöknek nevezték ki (ez a parlament elnökhelyettesének felel meg). Az FPÖ 2016. január 28-án jelentette be, hogy Hofer lesz a jelöltje az elnökválasztáson. A többi már ismert, április 24-én 35,1 százalékos eredménnyel az első helyen végzett, így a május 22-én esedékes második fordulóban Alexander Van der Bellen, a Zöldek jelöltje lesz az ellenfele, aki 21,3 százalékot kapott.

Hofer 2003-ban siklóernyőzés során gerincsérülést szenvedett, amely lábának részleges bénulásához vezetett. Azóta bottal kell járnia. Két házasságából négy gyermeke született.

Politikai elkötelezettségű hivatalnokok 

Jellemzően politikailag elkötelezettek az állami szabályozó hatóságok vezetői a Die Presse című osztrák lap keddi számában ismertetett osztrák tanulmány szerint. Az államfőválasztás utáni elemzések alapján az emberek valójában a kormányzó pártok "bebiztosított" hatalmi helyzetét utasították el. A lap a tanulmányt ismertető cikkében felidézi a Rudolf Hundstorfer szociáldemokrata jelölt kampánya során elhangzott mondatát, amely szerint sohasem tudott a vezetése alatt működő szociális minisztériumnál dolgozók politikai elköteleződéséről. A televíziós vitaműsorban elhangzott kijelentés a közönség soraiban derültséget keltett.

A Die Presse által ismertetett kutatás arra világít rá, hogy formálisan minél függetlenebb egy állami hatóság, annál nagyobb valószínűséggel tölti be a vezetői tisztséget kormányközeli ember, és tovább marad pozíciójában, mint egy ellenzéki.

Minden tanult osztrák ismeri ezt a jelenséget, azonban eddig nemigen született róla kutatás - jelentette ki Laurenz Ennser-Jedenastik, az innsbrucki államjogi intézet politológusa, aki a vezetők politikai elköteleződéséről készített elemzést.

A tanulmány az energia-, a tömegközlekedési és a telekommunikációs szektorban betöltött pozíciókat vizsgálja, hétszáz európai vezető életrajzát és politikai hátterét elemezve. A vizsgálat 16 nyugat-európai ország 1996 és 2013 közötti helyzetét öleli fel. Az Osztrák Tudományos Alap (FWF) kutatóintézet számára készített felmérés szerint a vizsgált országok közül a leggyakrabban Ausztriában fordul elő hasonló, az eredmény szerint az esetek felében töltöttek be pártközeli emberek vezető funkciót. A felmérés szerint Franciaországban és Belgiumban is magas azon vezetők száma, akik pártkötődéssel bírnak. A legkevésbé Finnországban, Dániában és Írországban fordul elő a jelenség. Az elemzést készítő politológus aláhúzta ugyanakkor, hogy a pártközeliség nem jelenti egyúttal azt is, hogy ne lenne képzett a munkaerő.

A tanulmány példaként hozza az Osztrák Pénzpiaci Felügyeletet (FMA), amelynek élén korábban a néppárti kötődésű Heinrich Traumüller állt, jelenleg pedig a szociáldemokrata kancellárhoz közel álló Helmut Ettl tölt be vezető pozíciót. Megemlíti továbbá az osztrák energiafelügyeletet (E-Control) is, amelynek korábbi vezetője, Martin Graf az egykori szociáldemokrata kancellár, Alfred Gusenbauer tanácsadójaként dolgozott.

Ennser-Jedenastik vizsgálta továbbá azt is, hogy mely állami vállalatok menedzsmentjében lelhető fel valamelyik politikai oldal iránt elkötelezett vezető. Megállapítása szerint az 1995 és 2010 közötti időszakban különböző osztrák vállalatok 1200 vezetője közül 700-nak volt politikai kötődése.

Megismétlődhet a francia rémálom

Publikálás dátuma
2016.04.29. 07:34
Hollande borúsan tekinthet a jövőbe FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHESNOT
Március vége óta tart az a megmozdulás Párizsban, a Köztársaság téren, amelyen sokan az életszínvonal javításáért, munkalehetőségekért, illetve a munka törvénykönyvének tervezett módosítása ellen tiltakoznak. A megmozdulás még kínosabb helyzetbe hozza a túléléséért küzdő Francois Hollande köztársasági elnököt.

Kísértet támadt föl a múlt hét végén a demokratikus francia politikai napilapokban. A Le Monde-ban, a Le Figaróban és a Libérationban egyaránt. Fölidéztek egy tizennégy éve, 2002. április 21-én átélt estét, amelyen az ország megdöbbenten értesült arról, hogy Lionel Jospin, a Szocialista Párt elnökjelöltje harmadik helyen futott be a választás első fordulójában. Kiesett a mindent eldöntő második menetből, és helyette a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen mérkőzhetett meg az Élysée-palotáért Jacques Chirac akkori elnökkel. Egy hét múlva örömmámorban törtek ki a franciák, mert Chirac 82 százalékos többséggel valósággal kiütötte a szélsőjobboldali vezért. A lapok attól félnek, ugyanez ismétlődhet jövő ősszel, ha Francois Hollande-ot nem sikerül lebeszélni a jelöltségről: negyedik helyen futhat be, így ismét jobboldali radikális jelölt, Jean-Marie Le Pen lánya, Marine kerülhet a második fordulóba. Megismétlődhet a rémálom, ha Hollande elnök ragaszkodik hatalmához.

Az államfőnek azonban mind több kihívással kell szembenéznie. Március végén indult az a nehezen meghatározható mozgalom Párizsban, amely a „Nuit, debout!”, átvirrasztott éj, nyelvtani pontossággal inkább „Talpon!”, nevet viseli. Azóta minden este egy sor fiatal uralma alatt tartja Párizs Köztársaság terét. Azt hirdetik: addig nem hagyják abba mozgalmukat, amíg Manuel Valls miniszterelnök szocialista kormánya nem vonja vissza a hónapok óta készen álló új munka törvénykönyvét. Ez elvben a kínzó munkanélküliség enyhítését szolgálná, s megtartaná a 35 órás munkahetet, de jelentősen megnyirbálná a túlórákért fizetett béreket. A mozgalom tagjai szerint az intézkedéscsomag nem is enyhítené az állástalanságot, viszont jobban kiszolgáltatná a nagytőkének a foglalkoztatottakat.

Bár a kormányt bíráló megmozdulásról van szó, az ellenzéki jobboldal legnagyobb ereje, a Republikánusok a minap a „bordélyház” jelzővel illették a mozgalmat. Valószínűleg amiatt vélekedtek így, mert a tüntetők összetétele meglehetősen vegyes, illetve mind hevesebb összeütközések kísérik a megmozdulásokat. Feltűnő volt, amikor néhány napja feltűnt a téren az 1968-as viharos szélsőségesen radikális korszak hajdani vezéralakja, az ismert filozófus, Alain Finkielkraut, a Francia Tudományos Akadémia tagja. A baloldaliságára mindmáig büszke Finkielkraut teljes támogatásáról kívánta biztosítani a tüntetőket, de a vegyes korú tömeg agresszíven fogadta. Többen fizikailag is fenyegették, nyomban tűnjön el, „ne pofázzon”. Akadt, aki indulatában le is köpte őt, már-már erőszakba torkollott az incidens. A konzervatív politikusok valójában nem az általuk is egyébként megvetett tudós védelmére keltek, hanem azt kifogásolták, hogy a karhatalom mellesleg egyáltalán nem kesztyűskezű emberei, miért nem vetettek véget erőszakkal a „kuplerájnak”. Miért nem kergették el megalkuvás nélkül a tiltakozókat, akik jottányit sem hajlandóak engedni.

A rendpártiaknak az sem tetszik, hogy a mozgalmat „Éjszaka, talpon!” elnevezéssel tartják életben. Azt kívánják jelképezni ezzel, hogy nem hajlandók térdre borulni senki előtt. A név, az ötlet Francois Ruffin ötvenéves közgazdásztól származik, aki valaha „Fakír” néven provokatív szándékú folyóiratot alapított, és amióta követő hívei „talpon” töltik az éjszakákat, ők a Köztársaság téri kocsmában, sörözgetve ötlik ki terveiket, onnan adják ki a virrasztóknak friss utasításaikat. Eléggé kacifántos az egész történet, a politikai jobboldalt éppen az bosszantja, hogy nehezen tud lépést tartani az irányítókkal. Az ő gondolataik restebbek.

Az új, roppant szigorú munkatörvénykönyv ötlete Manuel Valls szocialista kormányfő fejében született meg, de óvakodik a saját nevét adni neki. A „keresztanyaságot” ifjú munkaügyi miniszter asszonyának, Myriam Al Khomry jogásznak engedte át, az ő szignójával került forgalomba, úgy is hívják „El Khomry-törvény”, a tüntetők őt átkozzák, holott a közhit szerint Myriam bájos ifjú dáma. Marokkóban született, mindkét szülője békés berber, a leányuk csupán „áldozat”, az igazi gonosz Valls.

A mind vészesebb válságban a közhangulat tudatosan kétértelműnek véli Francois Hollande elnök magatartását is. Suttyomban állítólag maga sem ért egyet a tervezett törvénnyel, nyíltan bírálni azonban nem meri. A szöveget az eredeti szándék szerint a törvényhozásnak már hónapokkal ezelőtt kellett volna elfogadnia, de sem a képviselőházban, sem a szenátusban, a szocialista és a baloldali többség nem volt hajlandó megszavazni. Valls ekkor már azon tűnődött, hogy a törvényt leveszi a napirendről, s rendeletként léptetnék életbe. Csakhogy ez nyilvánvalóan nagy társadalmi felháborodást eredményezett volna. Okkal-joggal demokráciaellenességgel bírálhatnák ez esetben a kormányt, ami a jelenleginél is nagyobb politikai válsághoz vezetne. Ezért hónapokig fektették a szöveget, húzták az időt, hátha közben csillapodnak a kedélyek, és később ismét a már lehiggadt képviselők asztalára tehetik a tervezetet. Ezzel szemben bontakozott ki az „Éjszaka, talpon!” mozgalom. Egyre vészesebb helyzet kezd kialakulni. Politikai berkekben azt is emlegetik, ma már Hollande is ragaszkodik ahhoz, hogy jussanak végre dűlőre, ne halogassák tovább a megoldást, történjék bármi.

Itt tartanak jelenleg. A válság azonban sokkal kuszább. Nem értik Hollande-ot, akinek a napokban ismét mélypontra került a népszerűsége, miért nem hajlandó visszavonulni, átadni a helyét nála elfogadhatóbb szocialista jelöltnek. Elnökségének eddigi négy esztendeje leginkább a kínos jelzővel illethető, ezért a baloldal érdeke nyilván az lenne, hogy egy nála jóval esélyesebb személyiséget tegyenek meg elnökjelöltnek a szocialisták. Csakhogy Hollande egyelőre nem lép, talán hiúságból, rossz helyzetfelmérésből. Mindenki tudja, ha a végletekig ragaszkodik makacsságához, nem csupán személyes és csúnya kudarcát kockáztatná vele, hanem a Francia Szocialista Párt, a mozgalom jövőjét vinné vásárra. Ha negyedik helyen végezne az elnökválasztáson, az annyira súlyos vereséggel érne fel, hogy akár hosszú időre meghatározhatná a párt jövőjét, netán évtizedekig esélye sem lenne a szocialistáknak arra, hogy visszakerüljenek a hatalomba, s teljesen a perifériára kerülne.

Hollande magatartása azért is veszélyes, mert ha ragaszkodik a hatalomhoz, s ahhoz, hogy jövőre is a szocialisták elnökjelöltje legyen, azon tehetséges fiatal baloldali politikusok esélyeit hosszú időre alááshatja, akik akár komoly fordulatot hozhatnának Franciaország életében. Ez a helyzet nem csak azért alakulna így, mert Hollande négy éven át kétbalkezesen politizált, hanem mert mintha elvesztette volna tájékozódási képességét is. Ezt az „Éjszaka, talpon!” mozgalmat is a kényszer szülte: a nélkülöző, a mindennapi kenyérért esélytelenül küzdő tömeg csak ezt a lehetőséget látta arra, hogy hangot adjon elégedetlenségének. Hollande eddigi négy államfői esztendei alatt 700 000-rel nőtt a munkanélküliek száma. Úgy érezték, az „Éjszaka, talpon!” mozgalom az egyik utolsó lehetőség. Valójában azonban az sem. Kitartanak bőszen tiltakozásuk mellett, de tudják jól, igazi módjuk aligha lehet a közeljövő átalakítására. Vezetőik, bármennyire lelkesek, leleményesek is, nem hivatásos politikusok, a képzeletük egyelőre szegényes ahhoz, hogy bármi eredményt elérhessenek. Az „Éjszaka, talpon!” mozgalmat alighanem úgy emlegetik majd, mint az 1968-as megmozdulások felélesztésének kísérletét. Ezt a „tesztet” azonban aligha koronázhatja siker.

Szerző

Moszkva kiadhatja Szavcsenkót

Megkezdődött az Oroszországban 22 éves börtönbüntetésre ítélt ukrán pilóta, Nadia Szavcsenko kiadatási eljárása. Ezt a fogoly ügyvédje közölte, egyben közölve, hogy a procedúra több hónapos lesz.

A kiadatási eljárás elindításához szükség volt Szavcsenko részéről egy nyilatkozatra arról, hogy beleegyezik abba, hogy büntetését Ukrajnában töltse le. Petro Porosenko ukrán és Vlagyimir Putyin orosz államfő április 20-án telefonon egyeztetett egy esetleges fogolycseréről, amelynek keretében Szavcsenkot két Ukrajnában börtönbüntetésre ítélt orosz katonatisztre cserélnék. Vélhetően e beszélgetés eredményeként kezdődött el a kiadatási eljárás, de véglegesítése elképzelhetetlennek tűnik politikai megállapodás nélkül.

A hagyományos eljárás szerint ugyanis a pilóta átadásához szükség van egy ukrán bírósági döntésre és Szavcsenko ítéletét összhangba kell hozni az ukrán törvényekkel, majd egy orosz bíróságnak kell döntenie a kiadatásról. Az viszont nem kérdéses senki számára, hogy Kijev nem tervezi Ukrajnában is börtönbe küldeni a nemzeti hősnek tekintett Szavcsenkot.

Szerző