Járuljanak hozzá a bringások is

Szunyogh Szabolcs "Harc a bringautak körül?" című írásának olvasásakor hosszan elgondolkodtam azon, vajon melyik társadalmi réteg van kiszolgáltatottabb helyzetben  az autós vagy a kerékpáros? A cikk a főpolgármesternek a kerékpáros közlekedéssel kapcsolatos megnyilvánulásához fűzött aggodalmakról és érvekről szól, amelyhez én nem kívánok véleményt nyilvánítani. A magam gondolatait inkább a két társadalmi réteget érintő követelmények és terhek közötti különbségek köré fűzném. Mielőtt bárki is megvádolna azzal, hogy a környezet károsítás oldalán állnék, szeretném kijelenteni, természetesen én is szeretem a tiszta levegőt. Támogatom és magam is gyakorlom az egészség megőrző testmozgást. Háromszáz négyszögölös telken tizenhét gyümölcsfát ápolok és hetvennégy évesen hetente egy órát fallabdázok. Viszont őszintén megmondom, nem kerékpározom, pedig tudok biciklizni. Szinte mindenhova gépkocsival közlekedem. Nyugdíjasként is az idő az egyik legdrágább kincsem.

Valóban drága kincs, hiszen mi, gépjármű tulajdonosok hatalmas adót fizetünk az üzemanyagok árában, adózunk a gépjárművünk után, kötelező biztosítási díjat és parkolási díjat is fizetünk, tehát mondhatom, hogy a legmagasabb szinten járulunk hozzá az állam költségvetéséhez. Az anyagi terhek mellet meg kell szerezni, majd időnként meg kell hosszabbítani a jogosítványt. Rendszeresen le kell vizsgáztatni a gépjárművet. Ráadásul ezek is újabb plusz anyagi terheket jelentenek. Ennek ellenére nem gondolom, hogy „műszakilag hibátlan” utakon autóznánk. És akkor nézzük a kerékpárosokat: a gépjármű tulajdonosokra vonatkozó terhek közül egyiket sem fizetik. Ha kerékpáros okoz kárt egy baleset alkalmával, nincs biztosítása, amely helytállna az okozott kárért. Csak polgári peres eljárásban lehet esetleg a kárt megtéríttetni. Ma már egyre több helyen megszűnnek, a két sávos utak, a bicikli utak miatt - lásd Kispesten az Ady E. út új szakaszát - pedig egy fillérrel sem járulnak hozzá az utak építéséhez felújításához, karbantartásához. Egyre kevesebb lesz a parkolóhely.

Azt írja Szunyogh Szabolcs, hogy „más szemszögből látja az ember a világot egy kerékpár nyergében ülve, mint az autó volánja mögül.” A szerző a vezetési morál közötti különbségre apellál, én itt nem tapasztalok olyan nagy különbséget, ezért eltekintek a konkrét példáktól. Az azonban igaz, hogy amikor az Ady E. úton döcögök a dugóban és elhajt mellettem a bicikli úton a mindössze két kerékpáros, nyomdafestéket nem tűrő gondolataim támadnak. Összegezve, ha valamivel ők is hozzájárulnának a közlekedési viszonyok javításához (KRESZ vizsga, biztosítás, stb.) akkor talán jobbak lenének a közlekedés műszaki feltételei és még talán a közlekedési morál is. Felvetésem nem ördögtől való, hiszen már a Klub rádióban is feltettek egy olyan kérdést, hogy ön egyetért-e azzal, hogy a kerékpárosok hozzájárulás nélkül használhatják az utakat?