Járuljanak hozzá a bringások is

Szunyogh Szabolcs "Harc a bringautak körül?" című írásának olvasásakor hosszan elgondolkodtam azon, vajon melyik társadalmi réteg van kiszolgáltatottabb helyzetben  az autós vagy a kerékpáros? A cikk a főpolgármesternek a kerékpáros közlekedéssel kapcsolatos megnyilvánulásához fűzött aggodalmakról és érvekről szól, amelyhez én nem kívánok véleményt nyilvánítani. A magam gondolatait inkább a két társadalmi réteget érintő követelmények és terhek közötti különbségek köré fűzném. Mielőtt bárki is megvádolna azzal, hogy a környezet károsítás oldalán állnék, szeretném kijelenteni, természetesen én is szeretem a tiszta levegőt. Támogatom és magam is gyakorlom az egészség megőrző testmozgást. Háromszáz négyszögölös telken tizenhét gyümölcsfát ápolok és hetvennégy évesen hetente egy órát fallabdázok. Viszont őszintén megmondom, nem kerékpározom, pedig tudok biciklizni. Szinte mindenhova gépkocsival közlekedem. Nyugdíjasként is az idő az egyik legdrágább kincsem.

Valóban drága kincs, hiszen mi, gépjármű tulajdonosok hatalmas adót fizetünk az üzemanyagok árában, adózunk a gépjárművünk után, kötelező biztosítási díjat és parkolási díjat is fizetünk, tehát mondhatom, hogy a legmagasabb szinten járulunk hozzá az állam költségvetéséhez. Az anyagi terhek mellet meg kell szerezni, majd időnként meg kell hosszabbítani a jogosítványt. Rendszeresen le kell vizsgáztatni a gépjárművet. Ráadásul ezek is újabb plusz anyagi terheket jelentenek. Ennek ellenére nem gondolom, hogy „műszakilag hibátlan” utakon autóznánk. És akkor nézzük a kerékpárosokat: a gépjármű tulajdonosokra vonatkozó terhek közül egyiket sem fizetik. Ha kerékpáros okoz kárt egy baleset alkalmával, nincs biztosítása, amely helytállna az okozott kárért. Csak polgári peres eljárásban lehet esetleg a kárt megtéríttetni. Ma már egyre több helyen megszűnnek, a két sávos utak, a bicikli utak miatt - lásd Kispesten az Ady E. út új szakaszát - pedig egy fillérrel sem járulnak hozzá az utak építéséhez felújításához, karbantartásához. Egyre kevesebb lesz a parkolóhely.

Azt írja Szunyogh Szabolcs, hogy „más szemszögből látja az ember a világot egy kerékpár nyergében ülve, mint az autó volánja mögül.” A szerző a vezetési morál közötti különbségre apellál, én itt nem tapasztalok olyan nagy különbséget, ezért eltekintek a konkrét példáktól. Az azonban igaz, hogy amikor az Ady E. úton döcögök a dugóban és elhajt mellettem a bicikli úton a mindössze két kerékpáros, nyomdafestéket nem tűrő gondolataim támadnak. Összegezve, ha valamivel ők is hozzájárulnának a közlekedési viszonyok javításához (KRESZ vizsga, biztosítás, stb.) akkor talán jobbak lenének a közlekedés műszaki feltételei és még talán a közlekedési morál is. Felvetésem nem ördögtől való, hiszen már a Klub rádióban is feltettek egy olyan kérdést, hogy ön egyetért-e azzal, hogy a kerékpárosok hozzájárulás nélkül használhatják az utakat?

Egy eset

1964-es születésű soltvadkerti lakos vagyok. Még 1987 október végén sérültem meg, combcsont törést szenvedtem. Kecskeméten az 1991, 92, 93-as felül vizsgálatok után 1994-ben úgymond véglegesítették a rokkant állapotomat. (Csak zárójelben jegyzem meg: 1990 után kormányok jöttek-mentek, de mindegyik elvett egy kicsit tőlünk, mozgáskorlátozottaktól.) 2014-ben elvette a Fidesz a véglegesített státuszom, bevezette a fél évenként bélyegeztetést. Nekem Kecskemét 50 kilométeres út. Ugyanakkor a rokkant nyugdíjam nevét átminősítette, és levette 76000 forintról 59000 forintra. 2018 márciusában került sor a kontroll felülvizsgálatra. Ekkor az immáron 63000 forintra nőtt pénzem levették 44000 forintra. Ha 1988-tól 2014-ig nem rendeződött az állapotom, akkor szerintük most minden rendbe fog jönni? Ráadásul 2019 márciusára újabb kontroll felülvizsgálatot rendeltek el. Félő, hogy ekkor elveszik a maradék pénzem is! Ebből én egymagam sem tudok megélni, de még van egy enyhén mentálisan sérült gyermekem is, akiről gondoskodnom kell.

Szerző

Felcsúti kisvasút

Orbán Viktor a Felcsúton zakatoló kisvasút hosszabbítását tervezi. Híradásokból tudható, hogy a vasút kihasználtsága enyhén szólva gyér. Ennek ellenére, ha a miniszterelnök valamit a fejébe vesz, nincs Magyarországon olyan személy, hatóság, szervezet, amely ezt meg tudná akadályozni! Orbán megfeledkezik arról, hogy ő nem egy vidéki polgármester, aki szűkebb pátriájának felvirágoztatásáért cselekszik, hanem egy egész ország felelős vezetője. Hogyan lesz gazdaságos a kisvasút működése? Vagy ez is olyan beruházás, mint a stadionoké, hogy csak viszi a pénzt? Orbán az egyéni „hobbijainak" él, herdálva ezzel a közvagyont. Egy demokratikus államban ilyen nem létezhet, mert vannak szervezetek, amelyek megakadályozzák az ésszerűtlen költekezéseket.

Szerző
Frissítve: 2018.07.01 08:38