Másképp nézünk rájuk

Publikálás dátuma
2016.04.30 07:45
Thuróczy Szabolcs a kerekesszékbe kényszerült egykori tűzoltó, aki bérgyilkosságot vállal Till Attila filmjében FORRÁS: COMPANY
Szív, lélek és vér egyenlő arányban elkeverve humorral és kalanddal: ez Till Attila Tiszta szívvel című új filmje. Hősei kerekesszékben ülve rajzolnak képregényt, gyilkolnak bérben és hökkentik meg fizikai ügyességükkel a nézőket. Thúróczy Szabolcs és Balsai Mónika mellett Fenyvesi Zoltán, Fekete Ádám és Dr. Vitanovics Dusán civilekként lettek nagyszerű színészek.

Tényleg lövésünk sincs, mire képesek, ahogy a filmet ajánló szlogen mondja a Tiszta szívvel kerekesszékes hőseiről, akik egy kivételével valóban kerekesszékben élik az életüket. Valószínűleg a világ legelső kerekesszékes akcióvígjátékát találta ki és rendezte meg Till Attila Tiszta szívvel című második játékfilmjében, s bár világelsőnek lenni sem kutya, lényegesebb, hogy ez egy szerethető, jó film. Időnként tocsog a vér, van itt bérgyilkosság, pisztolypárbaj, akasztási kísérlet, vízbefullasztási szándék, de a film vonzereje, hogy mindez igaz, de mégis minden másként van, s folyik egy másik történet is a háttérben, ami ugyancsak a túlélésről szól, csak sokkal hétköznapibban. Trükkös, ravaszdi játék a film valósággal és a valóság égi másával, azaz a művészet egyfajta formájával. Ha a képregényt művészetnek vesszük. Márpedig miért ne vennénk annak?

Till Attila olyan ravasz történetet mesél három kerekesszékes barátságáról és a bérgyilkosságban tett kirándulásáról, amiből alig lehet valamit is elmondani, anélkül, hogy lényeges titkot lőnénk le. Annyi elárulható, hogy két, születésétől mozgássérült fiú, miközben rehabilitációra jár és küszködik fizikai fogyatéka legyőzésével, hozzáfog képregényt rajzolni. Egyikük, Zolika (Fenyvesi Zoltán) rajzol, másikuk, Barba Papa (Fekete Ádám) ötletezni segít. Ahogy rendre születnek a képek, belép történetükbe és az életükbe egy harmadik kerekesszékes. A már apányi Rupaszov (Thúróczy Szabolcs) tűzoltóként sérült meg, lett járásképtelen. Barátságot kötnek, s együtt hajtják végre a Rupaszov maffiakapcsolataiból adódó bérgyilkosságokat. Bármily mókás, kerekesszékesek irtják ki az egyik gengsztert a másik gengszter megrendelésére. Van ebben valami ellenállhatatlanul komikus a fekete fajtából.

Ez a gengsztervilág egyáltalán nem olyan, amilyenből több tucatot láttunk már a vásznon, vezetőjük egy nyalka szerb (dr. Vitanovics Dusán), aki úgy rosszfiú, hogy látni sem bírja a fegyvereket, semmi pénzért nem érne hozzá egyetlen újjal sem egy pisztolyhoz. Inkább a gyilkolásra képzett éjfekete Rottweilereivel intézteti el az ellenfeleit. Till Attila nagyon komolyan, de jó humorral teszi vászonra a maga gengsztervilágát, a vérbe nála irónia és szarkazmus keveredik. Gengszterei hullanak, mint a legyek, amikor Rupaszov és barátai színre lépnek. A film a maga módján bánik a kegyetlenséggel, s jellemző, amikor egy gengszter Rupaszov combjába vág egy kést, ő nyugodt közönnyel nézi az előserkedő vért. Megjegyezve, a lebénulása óta teljesen érzéketlen övön alul. A néző dönthet, nevessen, vagy ijedtében sírva fakadjon.

Ők hárman olyanok, hogy a legkeményebb szituációkban sem vesztik el a játszmákat. Kerekesszékéből lőni is nagyon tud Rupaszov, két segítőjével abszolút vesztes helyzetből is hollywoodi hősöket megszégyenítő ügyességgel vágják ki magukat szempillantás alatt. Ezekben a jelenetekben izgalom van, feszültség, a film elhiteti a legvadabb lövöldözést is, amibe a fiúk is belekeverednek, pisztollyal a kezükben. Van valami tündérmesebeli arcátlan tökély ezekben a véres csetepatékban, a kerkesszékes legyőzhetetlenségben, s ennek a titkát egyre kíváncsibban igyekszik megfejteni az akciókba belefeledkező néző. Till Attila olykor szinte a szánkba is rágja a rejtély magyarázatát, mégis titok marad. Az ostor a végén csattan, akkor már nyugodtan kilóghat a lóláb, ami a sejtelmes titkot illeti. Már fejest ugorva a színtiszta valóságba, kapkodós lesz a történet, humormentes a végkifejlet.

Remek a film zenéje (bravó, Kalotás Csaba) és nagyszerűek a párbeszédek. Elevenek, természetesek, szellemesek, gyakran csalnak elő hangos nevetést. Ügyes a trükkös mesevezetés. Egészen kivételes, amilyen teljesítményt a három kerekesszékes főszereplő önmagában fizikailag a kerekesszékekkel véghez visz. Nagyon értékelendő, hogy a film egyetlen pillanatra sem érzékenyedik el, mert hősei érzékeny, de kemény, vagány szereplők a kemény, vagány jelenetekben. Abban biztos vagyok, egészen más szemmel fogunk kereskesszékes társainkra nézni a Tiszta szívvel után.

Till Attila szerethető figurákat hoz össze remekül összehangolt színészi együttesben. Tudjuk, Thuróczy Szabolcs nagyszerű színész, itt – már bocsánat – született kerekesszékes. Kerekesszékkel akciózni mindhármuktól rendkívüli fizikai teherbírást és nagy játékintelligenciát követel a szerep, mindhárman kiválóan teljesítenek. Fenyvesi Zoltán civilben egyetemista, ez az első játékfilmje, s nem akrámilyen küzdőtípus: 2014-ben letekerte handbike-jával a New York maratont. A másik kerekesszékes főhős szerepében Fekete Ádám debütál filmesként, de végzett dramaturgként gyakorló színházi ember, ír is, nemrég Julius Caesart fordított a Vígnek. A szerb maffiózót vérbeli eleganciával alakító dr. Vitanovics Dusán civilben idegsebész az Amerikai úti klinikán. Hatásos egyéniség, korábban felfedezte őt Fliegauf Bence a Beszélő fejek és Dealer című filmjében, számára a „két operáció között leforgatott” Tiszta szívvel a nagy visszatérés a vászonra. Balsai Móni (Liza, a rókatündér) és Danish Lídia kis szerepben voltak nagyok. (Tiszta szívvel ****)

Kukorelly Endre: a jelenlegi állami díjazás szembeköpi a művésztársadalmat

Publikálás dátuma
2019.03.18 11:39

Fotó: Népszava
Az író társadalmi összefogással állítaná vissza a Baumgarten-díjat, elfelejtve a méltánytalan, és cinizmusról, bosszúállásról tanúskodó állami elismeréseket.
(Régóta) ideje volna – közösségi finanszírozással – visszaállítani a Baumgarten-díjat, ezzel örökre elfelejtve az állami művészeti díjazást. Rég esedékes, ám itt az idő, ne ógjunk-mógjunk, hagyjuk a siránkozást, ne várjunk tovább” – írta Kukorelly Endre író Facebookon közzétett felhívásában, amelyben egyúttal egymillió forintot is felajánlott a díj újraalapítására. „Vissza kell társadalmasítani a művészeti díjazásokat, ez a módja annak, hogy az állam inkompetenciáját, a szélsőségesen pártpolitikai szempont okozta katasztrófát valamiképpen korrigálni lehessen. A Kádár rendszerben vagy a rendszerváltást követően is elképesztő igazságtalanságok és méltánytalanságok voltak, de ami most történt az hátborzongató. A szakmai minimumot sem tartalmazza, cinizmusról, bosszúállásról, kicsinyességről tanúskodik. És akkor még nem beszéltünk Takaró Mihály vagy Döbrentei Kornél szerepéről, pusztán szakmai szempontokról” – mondta lapunknak az író. Vasárnap este óta több százan reagáltak, sokan ajánlottak fel pénzt és segítséget a szervezésben. Az újraalapításhoz minimum egymilliárd, más vélekedések alapján tízmilliárd forintnyi tőkére lenne szükség. Kukorelly elmondta, már korábban is előállt az ötlettel, de többen lebeszélték róla. Úgy véli, itt az ideje a társadalmi összefogásnak, nincs értelme mérlegelni. Mikor három évvel ezelőtt szervezni kezdte a Nyugodt Szív a Lakhatásért alapítványt, sokan akkor sem bíztak a sikerben – azóta kisbefizetésekből több száz családon tudtak segíteni. „A kortárs magyar kultúráról van szó: a kultúra mindennek az alapja, ha nem gondozzuk, nem próbáljuk nyilvánvalóvá tenni, hogy nélkülözhetetlen, akkor nincs miről beszélni. Ez a díjazás szembeköpi a művésztársadalmat, a szemünkbe nevet” – hangsúlyozta. Más magándíjak kapcsán megjegyezte, bár nagyon jók, de a szűk szakmán kívül szinte senki nem tudja, kik kapják, ezért egy nagyon erős, az irodalom, a művészek presztízsét visszahozó díjat kell csinálni, amelyhez a Baumgarten-díj hagyománya a leginkább megfelelő.

A hagyományról

A díjat Baumgarten Ferenc Ferdinánd alapította 1923-ban készült végrendeletében, amely szerint vagyonát „oly komoly törekvésű, akár a szépirodalmat, akár a tudományt művelő magyar írók” részesüljenek évdíj, jutalom vagy segély formájában, akik „minden vallási, faji és társadalmi előítélettől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak, és így személyes előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagiakban szükséget szenvednek.” Az alapító 1927-es halálát követően a család megtámadta a végrendeletet, így azt először 1929-ben osztotta ki a Baumgarten Alapítvány, amelynek tagjai Basch Lóránt ügyvéd és Babits Mihály voltak. Az alapítványt 1950-ben szüntették meg, helyét a József Attila-díj vette át.

Frissítve: 2019.03.18 13:09

Átpolitizált állami kitüntetések, megnőtt presztízsű magándíjak

Publikálás dátuma
2019.03.17 16:15

Fotó: Népszava/ Vajda József
Átpolitizált állami kitüntetések, vitatott döntések és lemondó jelölők - a magándíjak jelentősége ezért is nő egyre inkább. Az irodalom területén nagy a hagyományuk.
Az odaítélés politikai befolyásoltságának kérdése egyre gyakoribbá vált az elmúlt években az állami díjaknál, ezért a magándíjak fontossága megnőtt. Az irodalmi életben újabb, sok esetben hiánypótló elismerések is megjelentek: néhány éve alapították többek közt a Margó-díjat vagy a Hazai Attila Irodalmi-díjat. - Óriási szerepük van a magándíjaknak az egész világon. Mindkét fél nyer általa: nagyon jó a művészeti teljesítményeknek a független értékítélet miatt (ahol vannak állami díjak, ott szeretnek rátelepedni a kultúrára), és az üzleti márkaépítésben is nagy szerepe van, mivel általában a díj arról a cégről van elnevezve, aki adja. Az Aegon Művészeti Díj kapcsán például nem csak az azzal járó hárommillió forint pénzösszeg kiemelkedő, hanem az is, hogy a cég ennek többszörösét fordítja promócióra – mondta lapunknak Török András művelődéstörténész, a Summa Artium, az Aegon-díj szakmai partnerének vezetője. Az állam jelentős kulturális szerepvállalása Magyarországon hagyomány, nálunk szerencsésebb országokban azonban a szerepvállalás megvan, a beleszólás kevésbé – hangsúlyozta Török András. - Az állami díjak enyhén szólva megcsontosodtak, és elég erős politikai hatás alatt állnak – fűzte hozzá. Úgy látja, a Kossuth-díj rendszerének tovább élése például azt is jól mutatja, hogy egy modern országban ilyen díjakat nem szoktak osztogatni. - Vannak olyan kormányok, ahol kevésbé szólnak ebbe bele, és van, ahol jobban – részletezte. Hozzátéve, arra is láthatunk példát, hogy egy autonóm döntéshozáshoz az állam is ad pénzt: a Füst Milán-díj szervezési és lebonyolítási költségeit a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fedezte. Hagyományosan a magyar közönség számára azt lenne szabad díjnak nevezni, ami pénzzel jár. Vannak ugyanakkor pénzösszeg nélküli (bár nem irodalom) elismerések is, amik nagy szereppel bírnak – vélekedik Török András. – Továbbá alapítottak egészen különleges magándíjakat is, mint például a Rácz Tanár Úr Díjat, amit Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regényének kémiatanáráról nevezték el. A Balassi Bálint-emlékkard, vagy a Gábor Miklós-díj sem mindennapi, ez utóbbi az év legjobb Shakespeare alakításáért jár – emelte ki a művelődéstörténész. Hangsúlyozta azt is, régóta nagy álma a két világháború közti Baumgarten-díjat újra alapítani. Fenntartásához azonban körülbelül egymilliárd forintra lenne szükség, amit még nem sikerült megszerezni. Mindamellett a díjak orientáló hatása nem feltétlen Török András szerint: az elismerést gyakran idős emberek kapják, akár évtizedekkel később, mint hogy nagy teljesítményük bekövetkezett. - Tíz-tizenöt évvel ezelőtt ez másképp alakult, sokan szinte azonnal, egész fiatalon is megkapták az elismerést. A pártállam idején például Kocsis Zoltán vagy Ránki Dezső tizennyolc évesen kaptak díjat – emelte ki. A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár által alapított, elsőkönyves szerzőknek járó Margó-díjat különösen jelentősnek tartja, mivel kezdő íróként nagyon nehéz betörni és nevet szerezni az irodalmi életben jelenlévő őrült versengés közepette. A művelődéstörténész szerint az életműdíjakkal szemben könnyebb megítélni egy-egy konkrét teljesítményt. - Az Aegon-díj és a Libri-díj is konkrét művekre vonatkozik, míg azonban utóbbinál többnyire ugyanolyan a zsűri összetétele, az Aegon-díjnál évente változik. Minél autonómabb és szakmaibb egy zsűri, annál nagyobb a díj értéke.

Még tizenegy irodalmi magándíj

Békés Pál-díj, Dunajcsik Mátyás Lehetőség, Horváth Péter irodalmi ösztöndíj, JAKkendő-díj, Merítés-díj, Psota Irén-díj, Petri György-díj, Szépíró-díj, Sziveri János-díj, Üveggolyó-díj, Városmajor 48 életműdíj. 

Nem kér a látszatból

Lemondott a Munkácsy Mihály-díj Bizottságban betöltött szerepéről Krajcsovics Éva festő, miután megtudta, hogy olyanok is díjat kaptak, akiket a jelölőbizottság nem terjesztett fel a díjra. A művész nyílt levelet írt Kásler Miklós EMMI-miniszternek: "Ez úton tájékoztatom, hogy nem kívánok tovább részt venni a Munkácsy –díj bizottság munkájában, mert számomra elfogadhatatlan, hogy aki minden szavazatot megkapott a bizottságunktól az kiesik, ugyanakkor, aki fel sincs terjesztve az megkapja a díjat, és még nem is említettem a szavazat nélküli díjazottakat. Ezek szerint a bizottság munkája puszta látszattevékenységgé vált, amihez a továbbiakban nem akarok hozzájárulni."

Fel nem terjesztett nyertesek

Nem is ajánlotta a kuratórium Földi-Kovács Andreát, a HírTV műsorvezetőjét és Farkas Emesét, az Echo TV programigazgatóját az idei Táncsics-díjra. A döntést Kásler Miklós miniszter feje fölött hozták, a két kitüntetettet vélhetően Orbán Viktor választhatta ki. 

Frissítve: 2019.03.17 16:22