Másképp nézünk rájuk

Publikálás dátuma
2016.04.30 07:45
Thuróczy Szabolcs a kerekesszékbe kényszerült egykori tűzoltó, aki bérgyilkosságot vállal Till Attila filmjében FORRÁS: COMPANY
Fotó: /
Szív, lélek és vér egyenlő arányban elkeverve humorral és kalanddal: ez Till Attila Tiszta szívvel című új filmje. Hősei kerekesszékben ülve rajzolnak képregényt, gyilkolnak bérben és hökkentik meg fizikai ügyességükkel a nézőket. Thúróczy Szabolcs és Balsai Mónika mellett Fenyvesi Zoltán, Fekete Ádám és Dr. Vitanovics Dusán civilekként lettek nagyszerű színészek.

Tényleg lövésünk sincs, mire képesek, ahogy a filmet ajánló szlogen mondja a Tiszta szívvel kerekesszékes hőseiről, akik egy kivételével valóban kerekesszékben élik az életüket. Valószínűleg a világ legelső kerekesszékes akcióvígjátékát találta ki és rendezte meg Till Attila Tiszta szívvel című második játékfilmjében, s bár világelsőnek lenni sem kutya, lényegesebb, hogy ez egy szerethető, jó film. Időnként tocsog a vér, van itt bérgyilkosság, pisztolypárbaj, akasztási kísérlet, vízbefullasztási szándék, de a film vonzereje, hogy mindez igaz, de mégis minden másként van, s folyik egy másik történet is a háttérben, ami ugyancsak a túlélésről szól, csak sokkal hétköznapibban. Trükkös, ravaszdi játék a film valósággal és a valóság égi másával, azaz a művészet egyfajta formájával. Ha a képregényt művészetnek vesszük. Márpedig miért ne vennénk annak?

Till Attila olyan ravasz történetet mesél három kerekesszékes barátságáról és a bérgyilkosságban tett kirándulásáról, amiből alig lehet valamit is elmondani, anélkül, hogy lényeges titkot lőnénk le. Annyi elárulható, hogy két, születésétől mozgássérült fiú, miközben rehabilitációra jár és küszködik fizikai fogyatéka legyőzésével, hozzáfog képregényt rajzolni. Egyikük, Zolika (Fenyvesi Zoltán) rajzol, másikuk, Barba Papa (Fekete Ádám) ötletezni segít. Ahogy rendre születnek a képek, belép történetükbe és az életükbe egy harmadik kerekesszékes. A már apányi Rupaszov (Thúróczy Szabolcs) tűzoltóként sérült meg, lett járásképtelen. Barátságot kötnek, s együtt hajtják végre a Rupaszov maffiakapcsolataiból adódó bérgyilkosságokat. Bármily mókás, kerekesszékesek irtják ki az egyik gengsztert a másik gengszter megrendelésére. Van ebben valami ellenállhatatlanul komikus a fekete fajtából.

Ez a gengsztervilág egyáltalán nem olyan, amilyenből több tucatot láttunk már a vásznon, vezetőjük egy nyalka szerb (dr. Vitanovics Dusán), aki úgy rosszfiú, hogy látni sem bírja a fegyvereket, semmi pénzért nem érne hozzá egyetlen újjal sem egy pisztolyhoz. Inkább a gyilkolásra képzett éjfekete Rottweilereivel intézteti el az ellenfeleit. Till Attila nagyon komolyan, de jó humorral teszi vászonra a maga gengsztervilágát, a vérbe nála irónia és szarkazmus keveredik. Gengszterei hullanak, mint a legyek, amikor Rupaszov és barátai színre lépnek. A film a maga módján bánik a kegyetlenséggel, s jellemző, amikor egy gengszter Rupaszov combjába vág egy kést, ő nyugodt közönnyel nézi az előserkedő vért. Megjegyezve, a lebénulása óta teljesen érzéketlen övön alul. A néző dönthet, nevessen, vagy ijedtében sírva fakadjon.

Ők hárman olyanok, hogy a legkeményebb szituációkban sem vesztik el a játszmákat. Kerekesszékéből lőni is nagyon tud Rupaszov, két segítőjével abszolút vesztes helyzetből is hollywoodi hősöket megszégyenítő ügyességgel vágják ki magukat szempillantás alatt. Ezekben a jelenetekben izgalom van, feszültség, a film elhiteti a legvadabb lövöldözést is, amibe a fiúk is belekeverednek, pisztollyal a kezükben. Van valami tündérmesebeli arcátlan tökély ezekben a véres csetepatékban, a kerkesszékes legyőzhetetlenségben, s ennek a titkát egyre kíváncsibban igyekszik megfejteni az akciókba belefeledkező néző. Till Attila olykor szinte a szánkba is rágja a rejtély magyarázatát, mégis titok marad. Az ostor a végén csattan, akkor már nyugodtan kilóghat a lóláb, ami a sejtelmes titkot illeti. Már fejest ugorva a színtiszta valóságba, kapkodós lesz a történet, humormentes a végkifejlet.

Remek a film zenéje (bravó, Kalotás Csaba) és nagyszerűek a párbeszédek. Elevenek, természetesek, szellemesek, gyakran csalnak elő hangos nevetést. Ügyes a trükkös mesevezetés. Egészen kivételes, amilyen teljesítményt a három kerekesszékes főszereplő önmagában fizikailag a kerekesszékekkel véghez visz. Nagyon értékelendő, hogy a film egyetlen pillanatra sem érzékenyedik el, mert hősei érzékeny, de kemény, vagány szereplők a kemény, vagány jelenetekben. Abban biztos vagyok, egészen más szemmel fogunk kereskesszékes társainkra nézni a Tiszta szívvel után.

Till Attila szerethető figurákat hoz össze remekül összehangolt színészi együttesben. Tudjuk, Thuróczy Szabolcs nagyszerű színész, itt – már bocsánat – született kerekesszékes. Kerekesszékkel akciózni mindhármuktól rendkívüli fizikai teherbírást és nagy játékintelligenciát követel a szerep, mindhárman kiválóan teljesítenek. Fenyvesi Zoltán civilben egyetemista, ez az első játékfilmje, s nem akrámilyen küzdőtípus: 2014-ben letekerte handbike-jával a New York maratont. A másik kerekesszékes főhős szerepében Fekete Ádám debütál filmesként, de végzett dramaturgként gyakorló színházi ember, ír is, nemrég Julius Caesart fordított a Vígnek. A szerb maffiózót vérbeli eleganciával alakító dr. Vitanovics Dusán civilben idegsebész az Amerikai úti klinikán. Hatásos egyéniség, korábban felfedezte őt Fliegauf Bence a Beszélő fejek és Dealer című filmjében, számára a „két operáció között leforgatott” Tiszta szívvel a nagy visszatérés a vászonra. Balsai Móni (Liza, a rókatündér) és Danish Lídia kis szerepben voltak nagyok. (Tiszta szívvel ****)

2016.04.30 07:45

Túl sok a Lucifer Vidnyányszky Tragédiájában

Publikálás dátuma
2018.10.22 12:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
A Nemzeti Színház főigazgatója saját színházában is színre vitte a Tragédiát, több Luciferrel, látványos képekkel, csaknem négy órán át. A tünékeny álmok sorozata próbára teszi a nézőt.
Vidnyánszky Attila nem először rendezte meg Az ember tragédiáját. Magam is láttam tőle többféle színpadi elképzelést. A legemlékezetesebb számomra, amit a beregszászi társulatával vitt színre, a Gyulai Várnál láttam, fő eleme volt a föld, a sár. Trill Zsolt Luciferként a sárból golyót tapasztva dobálta a Várat. Nagyon erős vízióként hatott az egész előadás. A csapat pedig értette és át tudta adni Vidnyánszky színházi látomását. A Nemzeti vezetője most újra elővette Madách művét és mintha ezzel a gesztussal már rögtön zavarba került volna. Nyilván nem akarta magát ismételni és egy érvényes számára is új olvasatot keresett. A színlapon is olvasható nyilatkozata szerint ezt a „ tünékeny álom képeiben” találta meg. A mű egyik kulcsmondatának pedig „ A hová lesz énem zárt egyéniségét” jelölte meg.

Ez így izgalmas is volna, csakhogy a rendező mintha több tévedést is elkövetett volna, ezzel önmagát és a nézőt is zavarba hozva. Kezdődik a nézőtér elhelyezésével. A művet a nagyszínpadra rendezte, de végül lezárta az emeleti nézőteret, meghagyta a zsöllyét és a közönség egy részét a színpadra ültette. Ezzel szétszakította a nézőket. A zsöllyében lévők pedig távol kerültek a színpadi események egy részétől, a repítő álom helyett pedig a technikai problémákat érzékelték, vagyis csak részben látták és a nem körültekintő hangosítás miatt csak részben hallották az előadást. Ráadásul az újabb és újabb színeken átívelő a színpadtechnika segítségével emelkedő és süllyedő világokra se láttak rá. Persze Olekszandr Bilozub most is, mint már korábban több alkalommal, nagyszabású látványt tervezett.
A másik vitatható koncepcionális kérdés, hogy szükség van-e több Luciferre. Erre is adott a rendező az egyik megszólalásában magyarázatot, amely szerint mindannyian Luciferek vagyunk, vagyis: mindannyiunkban benne lakozik az Ördög. Ez mély és bölcs gondolat, csakhogy színházilag át kellene, hogy jöjjön. Az az igazság, hogy egy idő után nem is számoltam, hány Lucifer van a színpadon. Az figyelmet keltő, hogy több generációsak a Luciferek, de ez sincs kifejtve, értelmezve. Jó lett volna inkább egy, jó legyen, kettő markáns Lucifer, a sok helyett. Ádámból és Évából szerencsére egy-egy van (Berettyán Nándor és Ács Eszter), szép is, ahogy az elején mezítelenül kibomlanak egy szőnyegből, igen zártak és ártatlanok. És rendkívül maiak − kíváncsi is lennék egy olyan Tragédiára, amely akár egy bevásárlóközpontban játszódó kerettel azt firtatja, mit is kezdenek magukkal és egymással a mai huszonévesek, ha kiűzetnek a „Paradicsomból”. Létezik-e számukra bármi esély, és ha mégis akad, akkor milyen áron? Vagy egyszerűen az dönt, hogy ki hová születik? − mint például a tényleg képileg és rendezőileg is talán a leghatásosabb londoni színben. A főszereplőkön kívül leginkább Nagy Marira emlékszem több epizódban. És őt értettem is. A kaposvári egyetemisták mindent megtesznek, de az álmok több esetben őket is elnyelik.
A végén többször halljuk az utolsó mondatot, amely szerint „Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!” − csakhogy ez kissé leválik az előadásról. És inkább a küzdéssel lehet azonosulni, mint a bizakodással.

Infó: Madách Imre Az ember tragédiája Nemzeti Színház Rendező: Vidnyánszky Attila
2018.10.22 12:00
Frissítve: 2018.10.22 12:00

Színházak, zenekarok mehetnek csődbe, ha ezt tényleg meglépik

Publikálás dátuma
2018.10.22 11:04
Orbán Viktor látogatása a szolnoki színházban
Fotó: A Szigligeti Színház Facebook-oldala/
Az Index információi szerint megszűnik a kulturális tao, legalábbis a jelenlegi formájában. Fennáll a veszély, hogy tisztességes magánszínházak is bezárhatnak, az ügyeskedők helyett bűnhődve.
A fenntartói – az önkormányzati, illetve állami – támogatás, valamint a jegyeladások mellett a tao a színházak, zenekarok, táncegyüttesek harmadik legfontosabb bevételi forrása. Léteznek olyan magántársulatok is, amelyek központi támogatást nem kapnak, esetükben a tao még nagyobb jelentőséggel bír. Az Index információi szerint megszűnik az előadó-művészeti szervezetek tao támogatása, legalábbis a jelenlegi formájában. A portál a színházi forrásaira hivatkozva két forgatókönyvet ismertet: az előadó-művészeti szervezetek tao támogatását már most szerdán teljesen eltörlik, mások szerint megmarad, de annak kiosztásáról egy minisztériumi bizottság fog dönteni. Az Index úgy tudja, a tao törvénymódosítást a Pénzügyminisztérium kezdeményezte, a Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanács megkerülésével. Mintegy tíz éve létezik a kulturális tao. A lényege: egy előadó-művészeti szervezet részére adott támogatással – ha arról az adózó támogatási igazolással rendelkezik – a támogatónak nem kell növelnie az adózás előtti eredményét, a támogatás adókedvezményként is igénybe vehető. A tao támogatott előadó-művészeti szervezet tárgyévi jegybevétele 80 százalékáig terjedhet. Egyszerűbben fogalmazva: 1000 forintos jegybevétel után további 800 forintot igényelhet egy színház, zenekar, vagy táncegyüttes. Számos sajtóorgánum, így a Népszava is többször beszámolt arról, hogy a tao rendszer kiskapuira szakosodva több haknitársulat jött létre, amely több száz millió, vagy akár milliárdos bevételre is szert tud tenni némi ügyeskedéssel. L. Simon László kultúrpolitikus júliusban a Magyar Időkben arról írt: 2017-ben a 37 milliárdos kulturális tao fele sem jutott el minőségi társulatokhoz, ebből az összegből pedig 7 milliárd kézen-közön eltűnt. A Nemzeti Színház főigazgatója, Vidnyánszky Attila akkor a Népszavának úgy nyilatkozott: az előadó-művészeti szervezetek nagy része a tao manipulációjára jött létre. Mint elmondta: a Magyar Színházi Társaság, a teátrumi társaság és az alternatív színházak képviselői többször egyeztettek arról, hogyan lehet úgy megváltoztatni a tao rendszert, hogy a visszaéléseket csökkentsék. Volt, hogy ilyen egyeztetésen Fekete Péter kulturális államtitkár is részt vett. „Ha nem találunk ki valamit, végül mindnyájan bűnhődni fogunk: azok is, akik tisztességesek maradtak, jutalékot nem fizettek, hazug együttműködéseket, fals programokat, valódi előadásnak nem nevezhető, mégis előadásként elszámolt attrakciókat nem csináltak” – fogalmazott akkor a Nemzeti Színház vezetője. Vidnyánszky Attila nyáron még úgy nyilatkozott a Népszavának: az államtitkár inkább a tao-rendszer szigorításának, nem pedig a megszüntetésének híve.
2018.10.22 11:04